A kétéltűeket, madarakat és emlősöket veszélyeztető fő tényezők: a mezőgazdaság, a vadászat és csapdaállítás, a fakitermelés, a környezetszennyezés, az invazív fajok és a klímaváltozás - állapította meg
az ENSZ Természetvédelmi Monitorozó Központjának munkatársa, Mike Harfoot a Nature Ecology and Evolution című tudományos lapban bemutatott tanulmányában. Az általa vezetett kutatócsoport többek között a Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetett fajokat kategorizáló vörös listáját vette alapul.
Azonosították azokat a nagy földrajzi területeket, ahol több mint 50 százalék a valószínűsége annak, hogy bizonyos kétéltű-, emlős- vagy madárfajokat a fő veszélyek egyike fenyegeti. Különösen nagy a fenyegetettség Délkelet-Ázsiában, elsősorban Szumátra és Borneó szigetén, valamint Madagaszkáron. A kétéltűeket az európai régióban is nagy veszély fenyegeti, ennek oka a mezőgazdaság, az invazív fajok jelenléte és a környezetszennyezés. A klímaváltozás hatásai a sarkvidéki régiókban, Ausztrália keleti partjainál és Dél-Afrikában érvényesülnek a legnagyobb valószínűséggel, és főként a madarakat érintik. A leggyakoribb veszélyt mind a három gerinces osztály számára a mezőgazdaság jelenti. A madarakat és az emlősöket a vadászat és a csapdák veszélyeztetik legnagyobb mértékben: a madarakat a globális szárazföldi területek 50 százalékán, az emlősöket a területek 73 százalékán.
A szakértők létrehoztak egy olyan térképet is, amely a leginkább védelemre szoruló térségeket mutatja be. Ilyen területek a Himalája, Délkelet-Ázsia, Ausztrália keleti partvidéke, Madagaszkár lombhullató erdői, a kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgy egyes részei, a nyugat-afrikai Guinea erdői, a dél-amerikai atlanti partvidéki esőerdők, az Amazonas-medence és az Andok északi része.
A ragadozó madarak számának világszerte történő csökkenésére hívják fel a figyelmet kutatók az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban. A Természetvédelmi Világszövetség és a BirdLife International nevű szervezet adatainak legfrissebb elemzése szerint a világszerte élő 557 ragadozómadárfaj 30 százaléka mérsékelten fenyegetett, sebezhető, veszélyeztetett vagy súlyosan veszélyeztetett. Utóbbiak közé 18 faj tartozik, köztük a majomevő sas és a csuklyás keselyű is.
Egyes fajok bizonyos területekről pusztulhatnak ki teljesen, ami azt jelenti, hogy többé nem töltik be csúcsragadozói szerepüket az adott ökoszisztémákban. A szirti sas Mexikó nemzeti madara, mára azonban alig maradt belőle néhány egyed az országban. A tanulmány szerint a döntően napközben aktív, fenyegetett ragadozó madarak - úgy mint a sólyom, a sas és a keselyű - 54 százalékának zsugorodott a populációja, míg az éjszaka aktív fenyegetett fajoknál - például baglyok - ez az arány 47 százalék.
A ragadozó madarakra az élőhelyeik elvesztése, a klímaváltozás és a mérgező anyagok jelentik a legnagyobb fenyegetést világszerte.
