Soros György a Finacial Times-ban arra figyelmeztet, hogy keserű ébredés vár mindazokra, akik külföldiként a mai Kínában ruháztak be, mert az ország első számú vezetője nyilvánvalóan nem ért a piacgazdasághoz.
. Ezt bizonyítja, hogy újabban lecsapott egy sor jelentős magáncégre, amivel nagy kolonccal terhelte meg a gazdaságot. Úgy hogy két évtized után végéhez közeledik a nagy fellendülés a többi közt az ingatlanpiacon - aminek összeomlás lehet a következménye.
Az ok az, hogy a tényleges születési szám Kínában sokkal alacsonyabb, mint ahogy a hivatalos statisztikákban szerepel. Hszi elnök ugyan próbált közbeavatkozni, de csak rontott a helyzeten. A középosztály családjai egyebek közt azért vállalnak csupán egyetlen gyereket, mert azt akarják, hogy biztos jól menjen a sora. E gyerekek oktatására széleskörű hálózat jött létre, amerikai támogatással. Ám az ilyen típusú idegen szervezeteket/vállalkozásokat kitiltották Kínából, emiatt pedig beindult a New Yorkban bejegyzett kínai üzleti érdekeltségek eladása.
A pekingi kormány azonban komolyan gondolja. Ugyan nem sokan vették észre, de bevásárolta magát a TikTokhoz, vagyis beleszólhat az igazgatóság döntéseibe és a napi munkába egy olyan vállalkozásnál, amely a legtöbb személyes adatot kezeli a világon. (A piac inkább azt tudja, hogy a gigászi csomagküldő szolgálat, az Alibaba központi befolyás alá került.)
Az viszont, hogy a külföldi tulajdonosok gyors ütemben szabadulnak a kínai részvényektől, fellépésre sarkallta Pekinget, minek következtében az árfolyamok liftezni kezdtek. De ne legyen tévedés: Hszi elnök az egypártrendszer eszközeinek tekinti a hazai cégeket. Ennek pedig kemény kihatásai lesznek. Így olyanok is hoppon maradnak, akik azt sem tudták, hogy befektetéseik – például nyugdíjalapokon keresztül – Kínában kötöttek ki. Több száz milliárd dollárról van szó, miközben az érintett vállatok egyetlen embertől függnek, akit nem kötnek a nemzetközi normák.
Soros felveti, hogy a washingtoni Kongresszus hozzon törvényt, ami megtiltja az ilyen kétes befektetéseket. A kockázat csökkentése a világ demokratikus közösségének is érdeke, miközben egy sor beruházó csak azt látja, hogy Kína általában jól jön ki a nehéz helyzetekből. De emiatt még keserűen csalódni fognak.
