Nem sokkal a tálibok afganisztáni hatalomátvétele előtt, szörnyű bűntény történt Ausztriában. Négy afgán fiatalember megerőszakolt egy 13 éves osztrák lányt, aki a fizikai bántalmazástól, s vélhetően a belediktált drogtól, alkoholtól, életét veszítette. Egyik tettes sem volt idősebb 22 évesnél, de mint kiderült, valamennyien büntetett előéletűek voltak. Évek óta illegálisan éltek Ausztriában, menekültstátuszt egyikük sem kapott, a törvények szerint régen ki kellett volna őket toloncolni az országból. De mert eltűntek az ellenőrzés elől, nem történt semmi.
Az osztrák közvéleményt felháborította az eset, különösen, amikor megtudta, hogy az erőszak egy olyan lakásban történt, amit a bécsi önkormányzat bocsátott fillérekért az egyik fiú rendelkezésére. Követelték a kereszténydemokrata néppárt (ÖVP) belügyminiszterének a lemondását, amiért nem távolította el az arra érdemteleneket Ausztriából, miközben a tél végén három, jól tanuló, a társadalomba beépült 12 éven aluli boszniai kislányt távolíttatott el az éj leple alatt az országból. Mindezt az osztálytársak tiltakozása ellenére.
A négy afgán fiút elfogták, de az életveszélyessé vált kabuli helyzet nyomán nemzetközi vita robbant ki arról, hogy szabad-e bárkit is hazatoloncolni. A németek és a hollandok haladéktalanul leálltak, az osztrák kormány néppárti része viszont még egy darabig ragaszkodott a kiutasításhoz, majd amikor ez teljesen elfogadhatatlanná vált a kabuli fejlemények miatt, a kabinet azt közölte, hogy az Afganisztánnal szomszédos államokba szállítja a nemkívánatossá vált menekülteket.
Kurz el is magyarázta, hogy Ausztriában 42-47 ezer afgán él, ami az osztrák lakosság 0,5 százalékának felel meg. Ezzel az aránnyal Ausztria az EU-ban a második helyen áll, a világon pedig a negyediken. A Törökország és az Unió közötti megállapodás csak a szír menekültek befogadására terjedt ki 2016-ban, az afgánokéra nem, osztrák értékelés szerint ők a gyengén őrzött magyar határon keresztül szivárogtak be Ausztriába. Többségük nem az anyaországból érkezett, hanem kerülő úton Iránból, Törökországból, Bosznia-Hercegovinából. Az ÖVP lesújtó véleménnyel van a 80 százalékban fiatal férfiakból álló afgán menekültekről, közlése szerint hajlanak a bűnözésre, s nagyon nehéz integrálni.
A kancellár ki is jelentette, ha rajta múlik, akkor egyetlen afgánt sem enged be az országba. Szavait embertelennek minősítette a kormánykoalíciós partner, a zöld párt vezetője, Werner Kogler, aki a kormányban az alkancellári tisztséget is betölti. Azt mondta, hogy legalább a nőkkel és a leánygyerekekkel lehetne a kancellár segítőkészebb, szerinte Kurz elutasító magatartása az osztrák megbízhatóságról kialakult hitet is megingatja az unióban. Fejcsóválva fogadta a szintén a kereszténydemokratákkal közösen kormányzó vorarlbergi zöld pártvezér a nagyobbik kormánypárt állásfoglalását. Szerinte Kurzék a szeptember 26-án esedékes felső-ausztriai tartományi választásokra összpontosítva keményítették meg menekültpolitikájukat, taktikáznak, pedig legalább a tálibokkal szembeni, a demokratikus Afganisztánért küzdők életének megmentésében segédkezhetnének. Hangsúlyozta, az ő vélekedését támasztja alá a néppárti védelmi miniszter minapi bejelentése, miszerint a hadsereg 100 millió eurós infrastruktúrát telepít a választás előtt álló tartományba. Könyörületességet kér a kormánytól az osztrák egyház vezetése, miként Van der Bellen államfő is erre szólította fel a politikusokat az Alpbachi Fórumot megnyitó beszédében.
Szombaton pártkongresszust tartott St. Pöltenben az ÖVP, itt került sor a 35 éves Sebastian Kurz pártelnöki megerősítésére: 99,4 százalékot kapott a küldöttektől. A kancellárt támogatva Alexander Schallenberg külügyminiszter jelezte, hogy a kiosztott hárommillió euró afganisztáni gyorssegélyen túl további 15 milliót folyósított a kormány az ENSZ menekültügyi szervezetének.
A zöldek most sokadik kompromisszumukat kénytelenek megkötni koalíciós partnerükkel, miközben sokuknak lelkiismeretfurdalása van „a cserbenhagyott afgán demokraták miatt.” „A mi feladatunk az – próbálnak nyugalmat hinteni a párt vezetői -, hogy a kormányon belül megakadályozzuk a nézetek még inkább jobbra tolódását.” Ebben az érvben van igazság, a szélsőséges Herbert Kickl által irányított szabadságpárt (FPÖ) fáradozik azon, hogy radikalizmussal visszahódítsa azt a 250 ezer hívét, akit a legutóbbi választáson, amikor az FPÖ-t belviszály gyötörte, a néppárt magához csábította. Kickl már odáig ment, hogy az állami televízió szokásos nyári politikusi interjújában kijelentette, egyedül az Ausztriában dolgozó afgán nagykövetnőnek adnak, ha rajtuk múlik, menedéket.
A szokásos forgatókönyv szerint segítő kezet nyújtana a bajba jutottaknak a bécsi polgármester. Michael Ludwig felvetette például azt az ötletet, hogy Ausztria otthont adhatna háromszáz afgán bírónőnek. A politikus meggyőződése, hogy az új, a tálibok elől menekülők sokkal tanultabbak, nyugatiasabbak azoknál, akik korábbiak hagyták el az országot, jelenlétük az ausztriai afgán férfi „túlerőt” is enyhítené. Ludwiggal ellentétben, a szociáldemokrata párt országos vezetője, Pamela Rendi-Wagner, eddigi ellenlábasával, a Burgenlandot irányító Hans Peter Doskozillal ért egyet, ő is úgy gondolja, nem szabad Ausztriát „megterhelni” afgánokkal, a helyszínen kell segítséget nyújtani. A korábban töretlenül elvhű politikusnő úgy látszik, rájött, jobban erősíti pozícióját, ha Doskozilhoz hasonlóan követi a tömegek hangulatát.
