Az olasz festőzseni, Raffaello Santi életét kíséri végig A művészet templomai című filmsorozat legújabb darabja, melyet 2020-ban készítettek az alkotó halálának 500. évfordulója alkalmából. A mű különlegessége, hogy nemcsak Raffaello alkotói korszakait mutatja be, de életének meghatározó nőalakjait is, akik személyükkel hozzájárultak ahhoz, hogy megszülessenek a művészettörténet legnagyobb remekművei.
A film a festő életét egészen a kezdetektől, azaz 1483-as születésétől indítja a közép-itáliai Urbino városából, ahol a fiatal Raffaello hamar magába szívta a reneszánsz életérzést. Mindez köszönhető volt a jó családi háttérnek is: apja, Giovanni Santi szintén művelt, humanista festő volt, míg anyja, Magia di Battista Ciarla jómódú családból származott. A fiatal Raffaello életét azonban hamar beárnyékolta egy tragédia, nyolc éves volt csupán, amikor édesanyja meghalt. Utóbbi emlék nemcsak az életére, de a festészetére is hatással volt, az anya iránti bensőséges vágyódás visszatükröződik a Madonna gyermekével ábrázolásain. A film a művész sorsában a következő meghatározó nőalakként Elisabetta Gonzaga urbinói hercegnét emeli ki, aki előszeretettel patronálta a művészeket, és persze a fiatal Raffaellót, akinek hamar felismerte a tehetségét – az ifjú idővel meg is festette az úrnőt.
A film következő állomása Firenze, ahová a művész 1504-ben érkezik meg, és ahol a két, egymással rivalizáló óriás, Leonardo és Michelangelo kezdi el inspirálni, főleg hogy ez idő tájt készülnek el remekműveikkel, a Dávid-szoborral és a Mona Lisával. Utóbbi olyan nagy hatást tesz Raffaellóra, hogy a Hölgy unikornissal című képét már hasonló kompozícióban festi meg. A két mester mellett az ifjúra azonban ismét a nők hatnak: a firenzei hölgyek közül többet is felkér, hogy álljon neki modellt meztelenül, így teremtve meg a modern kor első női aktjait.
A doku erőssége, hogy nemcsak Raffaello életéről beszél, de annak eseményeit (művészet)történeti kontextusba is helyezi. Ezt főleg az utolsó, Rómáról szóló részben érezhető, az örök város ugyanis lenyűgözi Raffaellót. Miután 1508-ban megérkezett, II. Gyula pápa festőjévé vált, és még nagyobb elszántsággal kereste az eszményi szépséghez vezető utat, melyhez a klasszikus antik művészetet kellett tanulmányoznia. Az ekkor készült munkái ezt a tudást tükrözik, úgymint a vatikáni stanzái, a Villa Farnesina mennyezetét borító képek, melyek Ámor és Psyché szerelmét mesélik el, a Galatea diadala című freskója, vagy A fátyolos hölgy és a La Fornarina című képei, melyeket a szuggesztív, sötét szemű szeretőjéről, Margherita Lutiról festett.
Raffaello azonban hiába lett korának zsenije, ő még többet akart, így leereszkedett a város mélyébe, hogy felfedezze az ókori Rómát, és annak ábrázolásait. Az új élmények végül új alkotásra sarkallták, így az antikvitástól áthatva elkészítette festőtanoncaival a híres loggiáját a Vatikánban. Az életmű két legfontosabb műve viszont még hátra volt: a Sixtusi Madonna és a Krisztus színváltozása, melyek közül az utóbbinak a festészeti megoldásai már Caravaggio műveit és a barokkot alapozták meg.
Infó:
A művészet templomai: Raffaello, az ifjú zseni
Rendezte: Massimo Ferrari
Magyarországi forgalmazó: Pannonia Entertainment
88 perc
