Van olyan helyzet, amikor a kevesebb a több. Ezt gondolom a hat ellenzéki párt leendő kormányprogramját jelentő, társadalmi vitára bocsátott anyagáról, a Közös Alapról. Kevesebb, mint amit hat párt programja külön-külön tartalmaz, de egy leendő koalíciós megállapodás csak a mindenki által vállalható elemekből állhat, már ha az összefogást legalább a demokratikus visszarendeződés eléréséig fenn kívánják tartani a résztvevők.
Alapvető, hogy a választók és az elemzők is értsék ezt és el is fogadják. A választók nem hiányolhatják a közös programból pártjaik radikálisabb terveit, mert meg kell érteniük, hogy most a közös cél a prioritás, és ezt kell támogatni. Az elemzőktől nem lehet elvitatni a vitaanyag elemző bírálatának jogosságát, de ők sem kérhetik számon a konszenzuson túli politikai ígéreteket.
Bár a gond most nem is a túlzott várakozás, inkább annak hiánya.
Hiába keresem a hat párt közzétett programtervezetéről szóló interjúkat és írásokat a médiában, alig van nyoma. Ez érthetetlen, hiszen ez az első alkalom, amikor egy reálisan kormányváltó aspiráns politikai erő társadalmi támogatást kér a programja összeállításához.
Hiányolom ezt annak ellenére, hogy a pártok vezetőinek nyilatkozata szerint több ezer javaslat érkezett a www.kozosalap.hu honlapra, ezért a korábban bejelentettel ellentétben nem zárták le a javaslatok fogadását. A nyilvános hozzászólásokat azonban ez nem pótolja, mert egy jó javaslat csatlakozókat generál, és a közösség együttgondolkodásánál nincs nagyobb erő.
Ez a meggondolás vezetett a fenti honlapra küldött első javaslatom írásakor, amiben arra kértem a programbizottságot, hogy a beküldött javaslatok sorszámozott listáját a kozosalap.hu felületén tegyék közzé úgy, hogy a feldolgozó egyszavas véleményét is mutassa. Ezzel elhárítható lenne a szokásos két vád, miszerint érdektelen az anyag, illetve a szerzők nem dolgozzák fel a javaslatokat.
A vitaanyag kilenc nagy témára van bontva (Szabad Magyarország, Egészséges Magyarország, Okos Magyarország, Gondoskodó Magyarország, Zöld Magyarország, Közös haza, Sikeres Magyarország, Biztonságos Magyarország, Európai Magyarország), ezeket változó számú fejezetre tagolják.
Bármely felelős javaslattevő megtalálhatja azt a fejezetet, amelyben hozzáértőnek mondhatja magát. Magam is ezt tettem, és a fentiek szellemében most közre is adom a mondandómat, nem várva meg, amíg ezt a programbizottság esetleg valóban megteszi.
Az Okos Magyarország főtémában a Közoktatás fejezethez küldtem javaslatot. A pedagógusképzésben eltöltött negyven év tapasztalatára alapozva le merem írni, hogy a digitális kor megteremtette és minden percben növeli a korábban soha nem látott mértékű önképzés lehetőségét. Az így megszerzett tudást az oktatásnak be kell csatornáznia a képzésbe úgy, hogy a tudatos szervezés és tanári irányítás lehetősége megmaradjon. Az alábbiakban az általam elküldött szöveget idézem.
A téma első bekezdése pontosan fogalmazza meg a legfontosabb teendőket, de az anyag további részében leírtak (céljaiban helyesek) alapján esélytelen a végrehajtásuk. A mai oktatási rendszer azért sikertelen, mert a XIX. és XX. századi iskolát működteti a XXI. századi helyett. Ezt nem érdemes toldozni-foldozni.
Aki a siker reményében akar az oktatáson javítani, annak meg kell találnia a társadalmi létre és az egyéni érvényesülésre felkészítő oktatás optimális egyensúlyát. A társadalmi léthez szükséges ismeretanyag közös oktatási tartalmat, míg a tehetséggondozás speciális tartalmat feltételez. Az ezekhez rendelt oktatási forma - a fenti sorrendben - a jelenléti oktatás és a döntően digitális ismeretszerzés. Ez utóbbi is megvalósulhat jelenléti formában, de az igazi esélyegyenlőség akkor fog bekövetkezni, ha egy kis faluban lakó tanuló bekapcsolódhat valamelyik elit iskola óráiba, vagy nyelvtudás birtokában a világ bármely iskolájának óráiba. Tudom, hogy a Közös Alap és az ebből készülő koncepció nem fókuszálhat a részletekre, a fentieket csak a feldolgozó számára írtam magyarázatként (részletesen kidolgozott, korábban részben publikált tervem van, amit kérésre szívesen megosztok bárkivel, akinek jobbító szándéka van). A fentiekre épülő javaslataim:
- A napi oktatási gyakorlatban ki kell alakítani a jelenléti oktatás és a digitális oktatás célszerű arányát, hogy az önálló társadalmi létre felkészítés közösségi, és a tehetséggondozás egyéni igénye egymást erősítve valósulhasson meg.
- A kimenet orientált szabályozás (kötött, mindenkire érvényes egyentanterv) helyébe a továbblépés által vezérelt (az irányultság szerinti) szabályozást kell létrehozni, ahol az alapszintű kimenet az önálló társadalmi lét elvárásrendszere.
- A pedagógusképzés készítsen fel a megváltozott tanár szerepre, aminek lényege a tudásátadás helyébe lépő, ismeretszerzést támogató, tutoriális tevékenység.
- Létre kell hozni olyan "digitális leckekönyvet" vagy "portfólió tárat", amely az állampolgárok minden igazolt képzettségét tartalmazza, és lehetővé teszi a következő továbblépésre történő beiratkozásukat életkortól függetlenül, ha a belépési feltételek teljesülnek.
A Közös Haza főtémában a Romák helyzete fejezethez is küldtem javaslatot, ami kiegészítése a Közoktatáshoz írt anyagnak. Jobb helye lenne a Közoktatás fejezetben, de követem az eredeti struktúrát. Tudom, hogy van alapítványi működtetésben speciális cigány iskola (például a Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Általános Iskola, Gimnázium, Szakképző Intézmény, Alapfokú Művészeti Iskola és Felnőttoktatási Intézmény), de ilyeneket létrehozni a szükséges számban elsősorban állami feladat lenne. Nehéz letagadni, hiszen a valós élet a tanú rá, hogy a többségi iskolába muníció nélkül (szociális és iskolázottsági deficittel) kerülő cigány gyerekek olyan hátrányba kerülnek, amely kiváltja bennük a dacos ellenszegülő magatartást, és ez a kudarcok sorozatán keresztül törvényszerűen vezet a kölcsönös elutasító magatartáshoz.
Javaslatomban azt írtam: a közoktatáshoz írt hozzászólásom a romák esetén fokozottan igaz, de van ebben a kérdéskörben a megoldást nehezítő néhány "szent tehén", amit feltétlenül el kell takarítani az útból. Szerencsére a legkárosabbat, az ún. "integrációt" a Közös Alapban már eltakarították azzal, hogy nem is említik. Ez szerintem nem elég. Ki kell nyilvánítani, hogy a központi akaratra alapozott integráció nem más, mint vértelen népirtás, egy etnikum megszüntetése. Ez demokráciában nem lehet cél. Az egyén dönthet úgy, hogy az integrációt választja önként, feladva etnikumának jellemzőit, hasonlóan a romániai magyarok közül azokhoz, akik román nyelvű iskolába iratkoznak be, mert ezt látják célszerűnek az érvényesüléshez.
A többségi társadalomnak azonban kötelessége megteremteni roma állampolgáraink számára (és minden etnikum számára minden demokráciában) azt a lehetőséget, hogy a saját kultúrájában nevelkedve élhessen és fejleszthesse azt. Ehhez pozitív diszkrimináció kell az oktatás minden összetevőjénél, hogy olyan cigány kultúrában oktató iskolák jöjjenek létre, ahol az önkéntes alapon ide jelentkezők az általános magyar iskoláknál jobb körülmények között, szociális biztonságban is végezhetik tanulmányaikat.
A megvalósításhoz fel kell számolni a másik "szent tehenet", a szegregációt kiáltás reflexét, mert az erőszakos (kötelező) együtt oktatás (az egyoldalú magyar kultúrára alapozva) integráció, amiről fentebb már elmondtam a véleményem.
Ha a programba beépíthető javaslatot kellene tennem, én így fogalmaznék:
- Minden etnikumnak, így a cigányságnak is lehetővé kell tenni, hogy a családi vagy egyéni döntés alapján beiratkozzon a lakóhelye szerinti iskolába, vagy választhassa a területi/országos beiskolázású speciális etnikai iskolát, amelynek feltételeit olyanná kell tenni, ami a többségi iskolával azonos továbblépési esélyt biztosít, továbbá megteremti az egyenlő esélyt adó szociális hátteret az arra rászorulóknak.