A pandémia enyhülésével és a munkaerőhiány kiújulásával ismét egyre több gyárban dolgoznak külföldi vendégmunkások. Az elektronika- és gépjárműipar területén többnyire egyszerű összeszerelői munkát végeznek a többségben ukrán és szerb anyanyelvű, illetve a távolkeleti, latinamerikai dolgozók, akiknek tömeges jelenléte egyes ipari parkok környékén komoly feszültségeket szül. Hogy pontosan hányan vannak az országban, arról ugyanakkor a statisztikusok szerint is nehéz megbízható adatokat találni. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság adataiból az mindenesetre látszik, hogy az elmúlt évtized közepétől, a munkaerőhiány megjelenésével párhuzamosan ugrásszerűen növekedni kezdett a munkavállalási céllal Magyarországon tartózkodási engedélyt kérők száma. Míg 2016-ban 14 500 ilyen kérvényt adtak be, addig a pandémia előtti évben már 78 ezren - köztük 45 ezer ukrán állampolgár - akartak nálunk dolgozni. A bevándorlási hatóság adatai csak a kérelmek számát mutatják, a kiadott engedélyekét nem. Az engedélyezések arányára az Eurostat adataiból azért lehet következtetni, aszerint 2018-ban például Magyarország összesen 55 739 tartózkodási engedélyt adott ki, köztük 31 533-at munkavállalási célból.
Ebből azonban még mindig nem lehet biztosat tudni a vendégmunkások számáról, hiszen a munkaerőhiány által leginkább érintett területeken már évek óta nem kell a szerb és az ukrán állampolgároknak munkavállalási engedélyt kérniük, ha 90 napnál rövidebb munkára jönnek Magyarországra.
Úgy tűnik, hogy a járvány éve csak pillanatnyi megtorpanást hozott a vendégmunkások iránti igényeket illetően. Bár 2020-ban a munkavállalási engedély-kérelmek száma 60 ezer alá csökkent, miközben a vendégmunkások ezrével utaztak haza, az idei évben ismét egyre jobban érződnek a munkaerőhiány jelei. A kormány ezért most még szélesebbre tárja a vendégmunkások előtt az ország kapuit.
Szijjártó Péter külgazdasági miniszter július elején jelentette be: lehetővé teszik, hogy nem szomszédos, harmadik országbeli munkavállalók átmeneti időre Magyarországra jöjjenek munkaerőkölcsönzőkön keresztül is. Ehhez minősített munkaerő-kölcsönzői kört állapítanak meg. Az erről szóló kormányrendelet szeptember 1-jén lép hatályba, és onnantól kezdve a veszélyhelyzet végéig a külgazdasági miniszter felel a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásáért is.
Szijjártó Péter egyébként már bő egy évvel ezelőtt is úgy látta, hogy a munkaerőkölcsönző cégek jelentős szerepet vállalhatnak a gazdaság újraindításában, ezért tavaly májusban stratégiai megállapodást kötött a munkaerő-kölcsönzéssel és munkaerő-közvetítéssel foglalkozó Prohumán Kft.-vel.
A vendégmunkások behozatalának megvan a gazdasági racionalitása, hiszen valóban egyre kevésbé van elegendő számú olyan magyar munkavállaló, aki a kétkezi, egyszerű fizikai munkákat elvégezné az üzemekben. Van ugyanakkor abban némi ellentmondás, hogy a vendégmunkásokat munkaerőközvetítő vállalkozások „szállítják le” a cégeknek, miközben nekik az az érdekük, hogy minél többször kapjanak ilyen megrendelést – mondta lapunknak László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Szerinte a magyar gazdaságnak és a hazai vállalkozásoknak elkötelezett munkavállalókra lenne szüksége, akikre stabilan lehet számítani, hiszen ők tudnak valóban értéket teremteni. Vagyis fontos volna foglalkozni a cégek munkaerőmegtartó képességével is. A vendégmunkások körében ugyanakkor hatalmas a fluktuáció, az ukrán és a szerb dolgozók jelentős része néhány hónap után továbbáll a magasabb fizetést kínáló nyugat-európai országok felé, vagy Lengyelországba, Szlovákiába. Mert bár igaz, hogy a magyar bérek négyszer magasabbak, mint amit Ukrajnában fizetnének, de például Lengyelországban már hatszor annyit is meg tudnak keresni. Példaként a szakszervezeti vezető egy elektronikai céget említett, amelynek magyarországi leányvállalatánál ugyanazért a munkáért 3,4, Lengyelországban viszont 4,7 eurót fizetnek óránként.
A vendégmunkások a nyelvi nehézségek miatt nem is tudnak pár hónap alatt megfelelően betanulni, sokszor az egyszerűbb utasításokat sem értik, ami munkahelyi balesetekhez és silány minőségben elvégzett munkához vezet. Hosszú távon így ezért a szakszervezeti vezető szerint nem lehet megoldani a munkaerőhiány problémáját. László Zoltán úgy véli: ezekbe a folyamatokba a szakszervezeteket is be kellene vonni, hiszen helyi tisztségviselőik ismerik igazán az adott cégnél dolgozók problémáit, ők tudnának sokat tenni azért, hogy a vendégmunkások és a magyar munkavállalók jól tudjanak együttműködni. Ez a jelenlegi helyzetről egyáltalán nem mondható el: a magyar dolgozók már azt is nehezen élik meg, hogy a vendégmunkásoknak a béren felül a szállást és az utazás költségeit is fizetik a munkáltatók. Ettől úgy érzik, őket kevésbé becsülik meg, ők kevesebbet kapnak ugyanazért a munkáért, mint a külföldiek - magyarázta László Zoltán. Hozzátette: a kulturális különbségek szintén nehezítik a mindennapokat, pláne, hogy a migrációellenes kampánnyal évek óta hergelik a külföldiek ellen a magyarokat. Most pedig azt várják, dolgozzanak, működjenek együtt a munkahelyeken.
