Amíg egykor viszonylag könnyű volt a munka törvényköve szövegét megfogalmazni, sőt még az érdekvédelem iránt korántsem elkötelezett Alaptörvénybe is belekerültek munkaadók és munkavállalók viszonyának alapelvei - a színvonalról most ne beszéljünk -, addig a pandémia kényszerítő ereje nyomán létrejött home office szabályozása világszerte megakadt a jogalkotók torkán.
Tán maguk a munkáltatók sem gondolták volna, hogy - sok más mellett persze - dolgozóik folyamatos ellenőrzése jelenti számukra a legfőbb gondot. Sokan legszívesebben testkamerával szerelnék fel kollégáikat, ha az ilyen jellegű felhasználás nem ütközne adatvédelmi korlátokba. S bár a közelgő munkaerőhiány miatt folyamatosan lazulnak a módszerek, még másfél esztendő elteltével sem alakult ki világos kép arról, hogy egy konszolidáltabb időszakban egy munkahelyen belül milyen arányban legyenek majd jelen a bérlistán a home office-ban foglalkoztatottak.
Akad munkaerőközvetítő cég, amely olyan ajánlattal kecsegteti az álláskeresőket - természetesen bőszen tegeződve -, mint: "téged várunk, nincs szükség a korábbi tapasztalataidra, de végtelen tőkére sem". A cél - legalábbis a hirdetők szerint - egy afféle online vállalkozás létrehozása lenne, amely egyúttal a munkahely szerepét is betölti. Hol másutt, mint a Szilícium-völgyben is haladnak a korral. Az öröklakás és az örökpanoráma mintájára megteremtették az örök távmunka fogalmát.
Nehéz eldönteni, hogy a bizalmatlanság miatt, vagy valóban racionális érvektől vezéreltetve, de először valóban az amerikai számítástechnikai világcégek léptek, amikor a kevert (hibrid) munkavégzés mellett tették le a voksot. A módszer alkalmazásában hűséges követőkre találtak a magyar vállalkozásokban is, amelyeknek dönteniük kell a munkahely és az otthon között, lehetőleg a munkavállalók hajlandóságát is figyelembe véve. Úgy, mint a Hyppolit, a lakájban Kabos Gyula: "Ebből is egy kicsit, és abból is egy kicsit."
Ugyanakkor a magyar jogalkotók nem tudnak dönteni. Bizonytalanságukat jól tükrözi, hogy hezitálnak: a munka törvénykönyve világos meghatározása szerinti távmunkát, vagyis a kizárólag munkahelyen kívüli munkavégzést tekintik-e üdvözítő foglalkoztatási formának, vagy - miként ezt egy kormányrendeletben ideiglenes jelleggel megfogalmazták - azt is, ha a dolgozó a munkáját csak a munkaidő egy részében végzi a munkahelyen kívül. Viszont amíg korábban számítógép nélkül nem létezett távmunka, addig ma már ez a kellék sem szükséges hozzá. (Bár a számítógép-használat munkavédelmi szabályainak betartását az egyes otthonokban képtelenség ellenőrizni.)
Az idők változását jól jelzi, hogy tán még soha nem volt akkora kínálat használt irodabútorból, elsősorban székekből, mint manapság. Sőt az sem mondható ritkaságnak, hogy a dolgozó kedvezményes áron megvásárolhatja mindazt, amit korábban az irodájában megszokott. A munkavégzés helyére pedig nagyon igaz Ingmar Bergman véleménye: "Nekem (..) tulajdonképpen olyan mindegy, hogy hol lakom. Az embernek a biztonságát magában kell kiépítenie."