;

augusztus 20.;

- A Liberturul támadása

Ne szépítsük: a kormány által megálmodott augusztus 20-ai felvonulás röhejessé tette a teljes magyar mitológiát a Metálturullal és a diszkógömb darabokból összetákolt „Szent Dodzsem-Istvánnal”. Amikor megláttam a festett testű, félmeztelen férfiakat, ahogy behúzták az egy nappal korábban még pinkben pompázó metálmadarat, akkor az első megdöbbenésből felocsúdva én is hangosan felnevettem. (Igaz, utána rám telepedett a szekunder szégyen.)

A Facebook illiberalizmuson edződött szeglete is sokáig ezekkel az új bálványokkal volt elfoglalva, a közösséget ugyanis nem meglepő módon megihlette az ünnepi felvonulás szürrealitása. Gyorsan meg is komponáltak egy egymással harcoló - a Godzilla Kong ellen című filmre rímelő - MechaIstván (utalás Mechagodzillára) és Liberturul (ezt talán nem kell magyarázni) GIF-et, melyben „Szent Dodzsem-István” kettőskeresztjével hárítja el a rózsaszín metálmadár támadását. Személyes kedvencem az a mém volt, amely felismerte, hogy a Szent Istvánt imitálni akaró alkotás feltűnően hasonlít a népszerű angol sci-fi sorozat, a Doctor Who főellenségére, a Dalek nevű fajra, amely kerekeken gurul, küllemében pedig leginkább egy aranyozott borsszóróra hasonlít (helló, „Szent Dodzsem-István”), míg egyik végtagja egy WC pumpa. (Na jó, a mi műalkotásunknak ilyenje nem volt.)

Szóval míg a Facebook e szeglete mémek és GIF-ek gyártásával ventillált, addig a magát nemzeti érzelműnek és kereszténydemokratának tartott közösség hallgatott. Persze tudom én, hogy szemükben úgyis ezek a mémgyártók (és/vagy libernyákok) lesznek azok, akik valójában megszentségtelenítik közös mítoszainkat, de azért ne legyenek kétségeink: ha egy baloldali kormány követte volna el ezt a giccsparádét, már az összes kereszténydemokrata nemzetgyalázásról beszélne és szidná a balliberálisokat, amiért azok nem képesek megérteni a hagyományok fontosságát, a szimbólumok szentségét, vagy a vallási ereklyék szakralitását.

De úgy látom, ez nemzeti kormányunk regnálása alatt nem probléma. A párthoz és a vezérhez való lojalitás most is fontosabb volt közös mítoszaink értő gondozásánál.