Nem védi igazán a hazai jogrendszer a bántalmazott nőket, és annak sincs elfogadott gyakorlata, miképp segítsenek nekik a különböző intézmények – panaszolta lapunknak Renner Erika. Történetét talán mindenki ismeri. Erikát 2013-ban volt barátja az otthonában támadta meg, nemi szervét, valamint annak környékét lúggal öntötte le. Sérüléseit kórházban kezelték, de pszichológusi, pszichiáteri segítséget nem kapott. A rendőrség vádemelési javaslattal küldte tovább ügyét az ügyészségnek, amely azonban megszüntette az eljárást. Erika szerint az ügyészség határozata hemzsegett az áldozathibáztató mondatoktól. Fellebbezett, és az évekig tartó eljárás alatt sem kímélte őt a rendszer: zárt tárgyalásokon kellett vizeletürítési, menstruációs problémáiról, nemi szervének állapotáról, valamint a szexuális életéről beszélnie – három férfi előtt.
Közben több orvosszakértői vélemény is született a büntetőeljárásban. A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Igazságügyi Orvostani Intézetében megállapították: Erika – a jogrendszer részéről – intézményi visszaélés áldozata lett. A jogerős ítélet nemrég megszületett, de meghurcoltatása mégsem ért véget. A bántalmazónak július 27-ig kellett volna utalni a 25 millió forint kártérítést és a perköltséget, ám az összeget nem áldozata számlájára küldte, hanem a végrehajtó letéti számlájára. Így most Erikának kell küzdenie, hogy hozzájusson a pénzéhez. Mint mondta, a múlt héten indította el a szükséges eljárást, a Fővárosi Törvényszéknek 15 napja van, hogy kiállítsa a végrehajtási lapot, amit majd postáznak a Magyar Bírósági Végrehajtói Karnak, onnan a végrehajtónak – így juthat a pénzéhez. Miközben – hangsúlyozta Erika – a hosszúra nyúlt eljárás alatt felmerült összes költséget mindvégig vele, az áldozattal finanszíroztatta a rendszer.
Négy fal között marad
Gyakran idézett adat, hogy Magyarországon több mint 200 ezer nő él bántalmazottként, hetente átlagosan egy nő, havonta egy gyermek hal meg családon belüli erőszak miatt – a járvány kezdete óta pedig duplájára nőtt a bántalmazás miatt segítséget kérők száma. De ez csak a jéghegy csúcsa: sokan nem mernek feljelentést tenni, például azért, mert félnek a bántalmazótól. A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) arra jutott, hogy a magyar nők 86 százaléka támogatná, ha az egészségügyi intézményekben rutinszerűen megkérdeznék: sérülése nem bántalmazásból ered-e. Hazai és nemzetközi statisztikák egyaránt készülnek ugyan, de az igazság sokszor a négy fal között marad.
Ráadásul a fogalomhasználat is eltérhet országonként. Nem mindegy, hogy fizikai vagy szexuális bántalmazásról van szó, a szexuális erőszak, a kényszerítés vagy a zaklatás fogalma nem sokban különbözik az egyes kutatásokban, de az igenis eltérő, hogy ezt melyik országban miként használják. Ráadásul bántalmazás alatt a legtöbben (főként a nem szakmabeliek) kizárólag a fizikai erőszakot értik, holott a lekicsinylés, a sértegetés, az önbizalom módszeres rombolása, a félelmet keltő viselkedés, az anyagi függésben tartás ugyanúgy rombol, mint az ököl.
Éppen erre a problémára hívja fel a figyelmet az Országos Kriminológiai Intézet Szexuális erőszak: mítosz és valóság című kötetében Tóth Olga. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa szerint a szexuális erőszakkal kapcsolatos ismerethiány és értetlenség, illetve a politikai közömbösség azzal is összefügg, hogy hazánkban kevés szociológiai, kriminológiai, pszichológiai vizsgálat nyújt új ismereteket a jelenség elterjedtségéről, illetve az erőszak természetéről. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) megpróbált összehasonlítható adatokat gyűjteni a nőkkel szembeni, nemi alapú erőszakról, és közben azzal szembesült, hogy Magyarországon 2000 óta egyetlen átfogó nemzeti kutatást sem publikáltak a témában.
Mivel a legtöbb nő nem jelenti az őt ért erőszakot, mivel nem hiszi, hogy érdemi, értő segítséget kaphat – és ezt igazolja Renner Erika története is –, a hivatalos adatsorok csak az esetek töredékét rögzítik, így foghíjas statisztikák alapján kell(ene) kidolgozni a nők elleni erőszak kezelését célzó szakpolitikai és gyakorlati válaszokat, melyek nem feltétlenül átfogó adatokon alapulnak.
Így az Európai Unióban továbbra is jellemző az átfogó és összehasonlítható adatok hiánya – de a kutatások jelzik a legfőbb „trendeket”. Az egyik legátfogóbb elemzés arra jut, hogy a felmérést megelőző évben az EU-ban mintegy 13 millió nő élhetett át fizikai, és 3,7 millió nő szexuális erőszakot. Az erőszak elkövetője jellemzően a korábbi vagy az aktuális partner volt, és a bántalmazás ismétlődött. A nők nagyjából 27 százaléka szenvedett el gyermekkorában valamilyen fizikai bántalmazást egy felnőtt részéről. Összességében a tagországok átlagában a nők 11, Magyarországon 9 százaléka szembesült 15 éves kora után kifejezetten a szexuális erőszak vagy kényszerítés valamilyen formájával.
A másik nagy felmérés a doVE (Domestic Violence against Women/Men in Europe) projekt, ez Európa hat országára terjedt ki, azon belül egy-egy városban a 18–64 éves korosztályt kérdezték. A budapesti válaszadó nők 4,9 százaléka állította, hogy átélt már partnerkapcsolatában szexuális erőszakot. Leggyakoribb formája ennek az volt, hogy partnere erőszakkal vette rá a közösülésre. A férfiak hasonló arányban ismerték el, hogy fenyegetéssel kényszerítették partnerüket az ágyba.
Durva hatása lehet a pornónak
Az, hogy miért és hogyan jut el egy férfi – vagy bárki – az erőszakoskodásig, összetett kérdés. Ami biztos: a szexuális erőszak olyan széles körben elterjedt bűncselekmény, amely összehangolt fellépést követel meg. Valamilyen formáját tízből egy nő tapasztalta meg 15 éves kora után, húszból egy nőt pedig megerőszakoltak – ez szintén az FRA megállapítása. A felmérés egyik alapvetése, hogy bizonyítható összefüggés van az elkövetők alkoholfogyasztási szokásai és a párkapcsolati erőszak között. Persze a megállapítások tagállami szintű vizsgálatakor rengeteg tényezőt lehet taglalni. Az viszont biztos, hogy az erőszakoskodás egyik kiváltója a pornó terjedése.
A Kapcsolódj be! című tanári kézikönyv az iskolákban felmerülő szexuális kérdésekben segít eligazodni – ebben térnek ki a szerzők arra, hogy becslések alapján az internettartalmak körülbelül egyharmada pornográfia. A legjobbra értékelt pornójelenetek tartalmi elemzése azt mutatja, hogy csaknem 90 százalékuk tartalmaz agresszív cselekedetet, amelyben az elkövetők 70 százaléka férfi, az áldozatok majdnem 95 százaléka nő.
A pornó bizonyítottan növeli a fiúknál az agresszív, uralkodó viselkedést, normalizálja a kényszer és az erőszak alkalmazását, csökkenti az empátiát a nemi erőszak áldozatai iránt, a nőkkel szemben negatív hozzáállást alakít ki, valamint elégedetlenséget okoz a női partner kinézetével és „teljesítményével” kapcsolatban. A pornó általános üzenete, hogy a nők mindig lelkesen készen állnak a szexre és a hatalmi viszony is szexualizálható. A szexben a női test a férfi orgazmusához szükséges eszköz, ezért normális, ha közben a nő teste sérülést szenved el. A szex fő célja a férfiak kiszolgálása.
