Financial Times
Afganisztán immár az Amerika utáni világ részét jelenti, de hogy a tálibok legyőzték az USÁ-t, az azzal is jár, hogy világszerte felerősödik az iszlám szélsőségesek küzdelme. Ezt a lap külpolitikai fő elemzője írja, hozzátéve, hogy Washington évtizedekre elvesztette befolyását afgán földön, ahogy az Iránban, Vietnamban és Kubában is történt. Miután az Egyesült Államok már nincs útban, a tálibok megpróbálják kiépíteni a kapcsolatokat a többi közt Kínával, Pakisztánnal és az öbölmenti államokkal. A jelek szerint nagy szükségük van a nemzetközi elismerésre, ideértve az azzal párban járó kereskedelmet és segítséget.
Lehet, hogy ennélfogva visszafogják fanatikus reflexeiket. A külvilág éberen figyeli, mi lesz az országban a nőkkel és a legyőzött ellenfelekkel. De hogy az erőszakos dzsihadisták megverték Washingtont, az maga után vonja, hogy eszme- és fegyvertársaik lendületet kapnak másutt is, és várhatóan Kabultól várnak iránymutatást, illetve ötleteket. John Allen, az egykor Afganisztában szolgálatot teljesített nemzetközi erők, az ISAF parancsoka úgy véli: az al-Kaida most már nyíltan a Hindukus hegyláncai közül fog működni.
A Biden-kormányzat erre az esetre ellencsapást helyezett kilátásba, ám az nehéz lesz helyi, földi irányítás nélkül. A szomszéd államok ugyanakkor félnek, hogy az erőszak átcsap hozzájuk is. Kína aggódhat például, hogy az ujgurok támaszponthoz jutnak a határon túl. Ezen felül Európának is készülnie kell a menekülthullámra. A legnehezebb helyzetben azonban Pakisztán van, noha az menedéket adott a táliboknak, nehogy India rátehesse a kezét Afganisztánra. Viszont most felbátorodhatnak a pakisztáni területen lévő dzsihadisták, akik csak a múlt hónapban 26 merényletet elkövetését vállalták magukra.
A környező hatalmak ugyanakkor bíznak abban, hogy a tálibok tanultak a múltból és nem engedik, hogy országuk megint terroristák bázisa legyen. Ha ez így lesz, akkor Kína örülni fog, annál is inkább, mert erősödik a nyomás Indiára, amely ily módon még inkább bekerítve érezheti magát. De leginkább az tetszik Pekingnek, hogy eljött az Amerika utáni világ.
Frankfurter Rundschau
A Nyugat sorra követte el a hibákat Afganisztánba, ez idézte elő az ottani katasztrófát. De a viszálynak még nincs vége, mert a következmények sokáig éreztetik hatásukat, Európában is. A vezércikk szerint egy vereség ritkán ennyire teljes. Az országon belül sokan mindenüket elvesztették, mások az életükért reszketnek. Azon felül joggal úgy érzik, hogy a kormányuk pácban hagyta őket, mert nem vette komolyan, hogy az USA kivonul és nem dolgozott ki stratégiát a dzsihadisták ellen. Inkább a saját menekülési terveivel foglalkozott.
Nem csoda tehát, hogy a politikai vezetés és amerikai támogatás nélkül maradt hadsereg, amelyet amúgy is meggyengített a korrupció, nem mutatott túl nagy harci készséget. A kevéssé átgondolt távozással az Egyesült Államok akaratlanul is a tálibok kezére játszott. Sajnos, a Nyugat nemigen tanult az utóbbi 20 év kudarcaiból. Hiszen szövetségeseivel együtt képmutató módon exportálni akarta a demokráciát, akárcsak Irakba. Ám semmire sem jutott vele. Alábecsülte az afgán helyzet összetettségét, nem tudott megfelelő stratégiát előállítani. Még azt sem tudta megmondani, mit akar elérni.
Tévesen abból indult ki, hogy a létszámfölényben lévő afgán hadsereg majd féken tartja a tálibokat. Azon felül nem volt B terve. Még egy pár ezer helybélit sem tudott kimenekíteni, akárcsak a britek és a németek. Persze jobb lenne a mérleg, ha a német kormányt nem kötik le ez ügyben saját belharcai.
De a legtragikusabb az, hogy a Nyugat a katonaság kivonásával kiadta kezéből a döntő eszközt, és azt sem tudja, hogy most mit szeretne, illetve mit tud elérni. Így nem képes befolyásolni a másik oldalt. Az árat az afgán nép fogja megfizetni, igen drágán. Az eddigi szabadságnak vége.
A hatalmi vákuumot Kína és Oroszország tölti ki, de ők a saját érdekeiket nézik, nem azt, hogy mi a jó az afgán lakosságnak. Biden számára viszont nem lesznek olyan drámaiak a következmények, hiszen az amerikaiak belefáradtak a háborúskodásba. Ám Európa megnézheti magát, hiszen jönnek a menekültek. Ezért gyorsan áramvonalasítania kellene a menedékpolitikát. Ha az olyan államok, mint Lengyelország, nem hajlandóak embereket befogadni, akkor Németországnak és másoknak egyedül kell ezt megoldaniuk. Erkölcsileg van rá alapja, hiszen Berlint felelősség terheli a mostani káoszért és egyébként is szüksége van új munkáskezekre.
Reuters
Egyre ellenségesebb válik Lengyelország és Izrael viszonya, miután a lengyel elnök aláírásával törvényerőre emelkedett a parlament határozata, amelynek értelmében a nácik által elkobzott javak tulajdonosai, illetve azok leszármazottai az igény felmerülésétől kezdve összesen 30 évet kapnak jóvátételi igényük érvényesítésére. Az izraeli kormány már azonnali hatállyal hazarendelte varsói nagykövetét, amire válaszul a lengyel fél most azt közölte, hogy szabadságon lévő képviselője meghatározatlan ideig nem fog visszatérni állomáshelyére.
Sőt, Morawiecki miniszterelnök bejelentette, hogy hazaviszik a diplomata gyerekeit is, mert Izraelben egyre nagyobb a gyűlölet Lengyelországgal és azok polgáraival szemben.
Egyébként pedig lengyel részről teljesen igazolhatatlannak minősítették a másik ország reakcióját. Ezzel szemben az izraeli diplomácia Lapid minisztert idézte, aki szerint az ország nem fél semmiféle antiszemita fenyegetéstől, viszont nem szándékozik becsukni a szemét az antiszemita lengyel vezetés szégyenletes eljárása láttán.
Reuters
Lengyelországban a fellebbviteli bíróság felmentett két történészt, akik ellen az volt a vád, hogy a náci időkről szóló könyvükben alaptalanul vádoltak meg zsidók beárulásával egy polgármestert. A pert az elöljáró unokahúga indította és első fokon olyan ítélet született, miszerint bocsánatot kell kérniük, mert beszennyezték a néhai vezető emlékét. Az ügy azzal fenyegetett, hogy gátolja a tudományos kutatások szabadságát, hiszen a két szakember csak azt tette közzé, amire jutott vizsgálódása során.
Az egyik érintett, Jan Grabowski most úgy nyilatkozott, hogy az ítélet nagy jelentőségű, nem csupán kettejük, hanem tudomány szemszögéből is. A felperes ugyanakkor jelezte, hogy nem hagyja annyiban és megpróbálja elérni a Legfelsőbb Bíróság közbenjárását. Mint emlékezetes, a nacionalista Jog és Igazságosság úgy véli, hogy ha bármely tanulmány bűnrészesnek tünteti fel Lengyelországot a zsidóüldözésekben, akkor az kísérlet az ország lejáratására, noha az rengeteget szenvedett a háború során.
