;

páros;építészet;

- Páratlan építészpáros

Ebben a hónapban lesz éppen 90 éve, hogy Pécsi Eszter – első nőként – megkapta a Budapesti Mérnöki Kamara hivatalos igazolványát. A nyomtatott igazolványban nem volt külön rubrika arra, hogy egy építész éppenséggel nő is lehet. És akkor a férjéről, Fischer Józsefről még nem is mondtunk semmit.

„Nemcsak a gyerek az álmom..." – idézi Pécsi Esztert a Friss Újság 1928-ban, amikor az első építésznő mellett az első női detektívet, az első női ügyvédet és az női képviselőt mutatta be – „hidakat, vasutakat, országutakat szeretnék teremteni!” Pécsi Eszter nem csak férje, Fischer József terveiben közreműködött, hanem valóban saját jogán vált előbb Magyarországon, majd az Egyesült Államokban megbecsült statikussá. Az egyetem után találkoztak és 1921 végén házasodtak össze, két fiuk születetett György és János – később ők is építészek lettek.

Pécsi Eszter 1898-ban Pollák Eszter néven, Kecskeméten született, egy hétgyermekes családba. Mivel a BMGE elődje, a Királyi József Műegyetem csak 1918-ban engedélyezte a koedukált oktatást, Pécsi Eszter 1915 és 1919 előbb Berlinben tanult a charlottenburgi Technische Hoch­schu­lé­ban, aztán az abszolválása után költözött haza, hogy itthon fejezhesse be tanulmányait. Négy női hallgató iratkozott be abban az évben: a szintén építésznek tanuló Sternberg-Várnay Marianne, a gépész Mahrer Vilma mérnöknek készülő Simonyi-Hajós Irma és Pécsi Eszter.

Előképzettségének köszönhetően viszont Pécsi diplomázhatott először: így 1920. március 8-án így ő lett az első diplomázott, magyar mérnöknő.

Együtt robogtak

A férj, Fischer József - akit később csak a legendás "Juszufként" ismertek a szakmában – nem végzett egyetemet. Ő egy budapesti nyomdászcsaládba született 1901-ben. És apja illetve apai nagyapja nemcsak nyomdász volt, de megrögzött szociáldemokrata is – a fiú azonban nem nyomdásznak tanult, hanem előbb kőműves inas lett, majd építőipari felső-iskolában tanult építőmesternek. A fiatal építőmester 1926-ban az akkori Császárfürdő felépítésére kapott megbízást, majd lassan nevet szerezve bekapcsolódott a modern építészeti mozgalomba – de itt is megmaradt a szociáldemokrácia elkötelezettjének.

"1926 tavaszán véletlen folytán Bécsbe jutottam. A bécsi szociáldemokrata tanács akkoriban végeztette nagyszabású lakás építkezéseit, mégpedig a kis jövedelmű dolgozók számára. A hatalmas tömegű épületek ugyan nem a már éledező új építészet szellemét vetítették, azonban a takarékosság szigorú szem előtt tartásával bizonyos új elveket valósítottak meg,

1927 őszén ismertem meg Gropius munkáit. A Bauhaus nagy hatást gyakorolt rám (…) majd ugyancsak nagy élményként jelentkezett a Stuttgarti lakótelep, sokféle jelentős újításával, elsősorban Le Corbusier és társa két háza, de Oud, Mies van der Rohe házai ugyancsak megragadták képzeletem.(...) Át voltunk hatva az új építészet magasabb rendű hivatásától. Magam személyére nézve ezt a periódust Gropius - Kassák befolyása határozta meg.”

1931-ben feleségével közös építészvállalkozásba fogtak, ekkoriban az akkori Óbuda villanegyedében laktak egy Bauhaus stílusban épült kis villában. (A háború után pedig a Szent István park 16. szám alatt, ahol egy emléktábla is emlékeztet erre.) Az Újság 1938-as tudósítása szerint Pécsi Eszter „ reggelenkint sportautóján robog be Budapestre (…) Egyik épülettől robog a másikhoz, tárgyal, figyel, ellenőriz, vitatkozik.”

Jellegzetes házak

Közös munkáik közül számos modern villát említhetünk, így például a budai Szépvölgyi út 88/B szám alatti 1934-es családi házat, aminek képe annak idején bejárta a szakmai világsajtót. A későbbi KSH elnök számára épült Zenta vagy más néven Hoffman-villát a Architectural Review például a hónap házának is megválasztotta. Ennek a sikernek köszönhették a következő megbízást is, ami a Textil Újság tulajdonosától és operaénekes feleségétől, Walter Rózsitól jött. A Bajza utcai villát éppen felújítják, remélhetőleg a Magyar Építészeti Múzeum része lesz majd, említhetjük még a Széchenyi-hegyi Rege és Gyopár szálló épületét is.

De Pécsi Eszter a férje mellett más neves építésszel is együttműködött. Például Molnár Farkassal: ő készítette az 1932-es, híres lejtő utcai Dálnoki-Kováts-villa modern épületének statikai terveit is. Aki ismerős a 2. kerületi Tölgyfa utcában, biztosan ismeri azt a tégla art decós, amúgy vasszerkezetes saroképületet, ami a székesfőváros Tüdőgondozó Intézetének épült (ma is rendelőintézet) – ez az egyik titkos kedvencem. Az építész Hajós Alfréd számára a margitszigeti fedett uszoda szerkezeti terveit készítette el, de benne volt a kor legmodernebb egészségügyi beruházásában is, amikor megtervezte Budapest első vasszerkezetű magasházát, a Fiumei úti baleseti kórház szerkezetét. Sokoldalúságát jellemzi, hogy fémszerkezetektől a vasbetonig, alapozásoktól a födémekig szinte mindennel foglalkozott.

Közben a pasaréti Napraforgó utcai Bauhaus mintatelepen éppen a Hajós Alfréd által tervezett házzal szemben áll a Fischer József tervezte, talán az egyik „legbauhausosabb” itteni ház, ami eddigi tapasztalataim szerint egyébként az építészeti túrák résztvevőinek is kedvenc fotótémája.

A házaspár egyébként 1944-ben családi házában vallási és politikai üldözöttek egész sorának adott menedéket, többek között Schaár Erzsébetnek, Vilt Tibor szobrászművésznek vagy éppen Major Tamásnak.

A zászló rúdja

A világháború után Fischer József az Építésügyi Kormánybiztosság és a fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke lett, így jelentős szerepet játszott Budapest akkori gyors újjáépítésében, felesége pedig a Népszínház és a Nemzeti Színház megroppant tetőszerkezetének megerősítésében vállalt szerepet.

Fischer egészen 1948-ig az ország építésügyi kormánybiztosa volt, továbbá szociáldemokrata parlamenti képviselő. Az ő irányításával készült el 1946-ban Budapest és Környéke Általános Rendezési Terve is - méghozzá angol mintára, mivel a modern építészek CIAM szervezetének nemzeti szekciói között a világháború ellenére sem szűnt meg a kapcsolat: a budapesti Sir Patric Auercrombie még London bombázása alatt készített Nagy London tervére hasonlított. A modernista Fischert továbbá a kommunista hatalom megerősödése sem akadályozta meg abban, hogy állást foglaljon a moszkvai sztálinista építési gyakorlat importálása ellen.

Pécsi Eszter 1949 után egy nagy tervezőiroda munkatársa, majd statikus főmérnöke lett, ahol aztán 1957-ben felmondtak neki. A valódi okot nyilván nem közölték, de mindenki sejthette, hogy az ok politikai: 1956-ban a forradalmi bizottság elnökévé választották, ráadásul szocdem férje a Nagy Imre kormány tagja volt.

Disszidált és először Bécsben kezdett dolgozni, ahol ő tervezte meg az első belvárosi többemeletes parkolóházat a bécsi Opera mellett, a Neue Markt-on. Hamarosan aztán tovább ment a 10 éve már ott élő kisebbik fiát követve egészen Amerikáig, ahol 59 évesen kezdett – angol nyelvű közegben – sikeres, új életet. A New York-i egyetem több épületén Breuer Marcellel dolgozott együtt, aztán az egyik legrangosabb amerikai építészeti iroda munkatársa lett, így lett többek ő a statikus tervezője a Columbia Egyetem két toronyházának, tovább New York első vasbetonvázas felhőkarcolójának, az 1962-ben elkészült Hotel Americana-nak. (Ma ez a Sheraton.) A férj itthon maradt. A Közmunka Tanácsot hamarosan feloszlatták, Fischer József a BUVÁTI munkatársa lett, ahol elhanyagolt pesti bérházak tatarozásának tervezését irányíthatta. Tíznél is többször dobták vissza a kivándorlási kérelmét, mire 1964-ben végre Amerikába mehetett, és 1970-től öt éven át ő ápolta az időközben agyvérzése miatt megbénult Pécsi Esztert 1975-ben bekövetkezett haláláig.

Fischer József 1978-ban hazatelepült, utána visszavonultan élt egészen 1995 tavaszáig, amikor 94 évesen Budapesten halt meg. "Az én életemnek egy tanulsága van: nem az a fontos, hogy mi van a zászlóra írva, hanem az, hogy kik tartják a kezükben a zászló rúdját" A hegyi beszéd nyolc boldogsága sem ér semmit se, ha méltatlanok hozzá a papok.”

A Farkasréti temetőben temették el, ahol Pécsi Eszter Amerikából hazatért hamvai is nyugszanak. A férj halála előtt, 1993-ban még Budapest Főváros Díszpolgára lett, a feleségről a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen termet neveztek el, az első női mérnöki diploma századik évfordulóján.  

A Kossuth-díjas textil-és képzőművészt a 74. életévében érte a halál.