A gyűlölet félórákról, a gőz kieresztésének elég egyszerű formájáról már Orwell is írt. Nincs új a Nap alatt! Jól bevált módszer, a politika időnként szívesen használja. A folyamat azonban, ahogy az egész ránk dől, mint egy lavina, mindig kétségbeejtő.
Soros György után, vagy inkább mellett most azok kerültek a célkeresztbe, akik az azonos neműekhez vonzódnak. A gyermekvédelminek nevezett törvény valójában az ő ellehetetlenítésüket szolgálja. A következmények azonban újabb és újabb fordulatot vesznek. Nem elég, hogy arról kezdődött vita, milyen könyveket kell vagy kellene a törvény értelmében elkülöníteni, befóliázni, hogy ne kerülhessenek a fiatalok, gyerekek kezébe csak úgy, most már a színház is terepe lett a hangulatkeltésnek.
Egy színész a napokban a közösségi oldalán számolt be arról, hogy az egyik nyári szabadtéri előadáson egy olyan jelenetbe, ahol férfiak csókolják meg egymást, egy néző belefütyült. A produkció nem szakadt meg, ment tovább. A színész felháborodott a történtek miatt, kommentelt, majd - ez is beszédes - eltüntette a bejegyzést az oldaláról.
Nagyon sok estét töltök színházban. Mindig figyelem a nézői reakciókat. Sokat tanulok belőlük, mert igenis taps és taps között van különbség, nem beszélve a szünetben vagy az előadás végén elcsípett félmondatokról, azok különböző hangsúlyairól. Sokfélék vagyunk, sokféleképpen reagálunk. Mégis, a színházi véleménynyilvánításnak megvannak a határai. Leginkább az, hogy nem befolyásolhatjuk a másikat és magát a produkciót, az előadókat tiszteletben kell tartanunk, gondoljunk bármit arról, amit látunk.
A propaganda, a gyűlöletkeltés mindezt felülírhatja. Ez azért is veszélyes, mert most még csak egy ember fütyült, de azt hiszem, senki sem szeretné, ha ez a füttyszó üvöltéssé, vagy valami még rosszabbá változna. A gyűlölet félórákat ne vigyük be a színházba!