Másfél év elég sok idő. Elég sok idő arra, hogy reménykedjünk, hogy türelmetlenek legyünk, hogy beletörődjünk, hogy kitartóan várakozzunk, és elég sok idő arra is, hogy felejtsünk. Elfelejtsük, milyen is igazán felhőtlenül szórakozni, elveszni a nagy nevetésekben, ringatózni a zene dallamára, vagy teli torokból üvölteni a refrént. Kell az átállás, amíg újra elővesszük emlékeinket a szekrény mélyéről, és megmozgatjuk érzékeinket: lassan éledezünk. Ezt a különös mozgolódást, az ismeretlen ismerős keresését tapasztalhattuk meg a hétvége során véget ért, negyvenötödik alkalommal megrendezett EFOTT fesztiválon is. Az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója augusztus 10-től 15-ig rendhagyó nulladik nappal, két nagyszínpaddal, külföldi headlinerekkel – köztük a népszerű német elektronikus zenei formációval, a Scooterrel –, a legkedveltebb hazai előadókkal és a zenei stílusok széles skálájával várta a fesztiválok és a zene szerelmeseit a Velencei-tó partján.
A Népszava a szombati zárónapra látogatott ki, s a délutánt a civil zónában indította, ahol többek közt számos egyetem, szakkollégium és politikai párt ifjúsági szervezetei nyújtottak programokat, adtak hangot eltérő nézeteiknek, vagy kínáltak pihenési lehetőséget a kánikulában a fesztiválra érkezőknek. Kitelepült a rendezvényre mások mellett az Országos Tűzmegelőzési Bizottság, a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága, a Programozd a jövőd projekt és a Magyar Szakszervezeti Szövetség Ifjúsági Tagozata is.
Utóbbi munkatársai lapunknak elmondták: elsődleges céljuk, hogy kialakuljon a fiatalokban egy pozitívabb kép a szakszervezetekről, s közelebbről megismerjék jogaikat és lehetőségeiket a munka világába való belépéskor. Egy kérdést is felvetettek az arra járóknak: min változtatnál a munkahelyeden? A táblára a legkülönfélébb feliratok kerültek: egyenlő béreket férfiaknak és nőknek, több női vezetőt, elfogadást és egyenlőséget vágynak a fiatalok, de akadt, aki azt jegyezte fel, más városba vinné a főnökét. Ám a civil zóna legnépszerűbb programja bizonyosan a politikusokkal való szelfizés volt: így esett, hogy a késő délutáni órákban kisebb tömeg verődött össze Gyurcsány Ferencre várva.
Noha a délután során a résztvevők létszámából és sokszor mosolytalan tekinteteikből adódóan még könnyedén úgy érezhette bárki, mintha valóban elfelejtettük volna, hogy is kell fesztiválozni, az esti koncertekre lassan nőtt a létszám, előtörtek az emlékek, és a késői órákra a járványhelyzet előtti időkre nyomokban emlékeztető hangulat kerekedett. Miközben az EFOTT45 nagyszínpadon a Stoned – 100% Rolling Stones csapott a húrok közé, a Rauch MyTea nagyszínpadot a Margaret Island nyitotta a megszokott szeretetteli atmoszférával, pörgéssel és hidegrázós pillanatokkal. Felcsendült többek közt az EFOTT himnusza, a Feszt Szerelem című dal, a zenekar legújabb, Meddig maradunk még című száma, és olyan slágerek, mint a Boldogságtól, vagy a Nem voltál jó. S az énekes, Lábas Viki egy ponton megköszönte a közönségnek, hogy támogatják a hazai zenei élet talpra állását azzal, hogy jelen vannak, hozzátéve: „senki másra nem számíthatunk, csak rátok”.
A zenekart aztán a Follow the Flow követte a színpadon, míg valamivel arrébb a Fish! és a Szabó Balázs Bandája muzsikált, s másutt a Bazseva zenekar kínálta a talpalávalót a magyar táncházhoz. Ez idő tájt kezdhette igazán úgy érezni a fesztiválozó, hogy másfél év után végre megérkezett: míg az egyik irányból ütemesen dübörgött, hogy „hallgasd a B-oldalt is velem, velem, velem, velem”, addig másutt Radnóti Miklós Bájolójának feldolgozása csendült fel, melyet kicsivel arrébb a „tátátititá” vagy a fejvesztett pogó váltott.
Ebbe a hangulatba érkezett meg aztán a Bëlga, és a várva várt amerikai rapperóriás, Flo Rida. Nem kevesen a Magyar Nemzeti Hip-Hopot választották a többszörösen Grammy-díjra jelölt headliner helyett, de a 2011-es Good Feeling soraira is megmozdult a közönség, és a fellépőkkel együtt bizonyította a kétkedőknek, nincs olyan, hogy régi sláger, egyszerűen csak sláger van. Bár Flo Ridának, a vele színpadra lépő Dj Kroniknak, valamint Oya Baby és International Nephew rappereknek nem szólt senki, hogy nem Budapesten koncerteznek – jó néhányszor elhangzott ugyanis buzdításul a „make some noise Budapest” –, senki sem bánta igazán a fővárostól egy órányira lévő fesztiválon, mert nagy bulit csaptak az utolsó estére: rajongókat a színpadra invitáló show-elemekkel, pezsgővel, rózsaszórással, magyar zászló lengetéssel és fergeteges zenékkel. Elhangzott számos népszerű nóta, a Right Round, a Low, a Can’t Feel My Face, a Wild Ones, a Whistle, a Sugar, a Where Them Girls At és a My House.
Ugyan délután még nem volt ez annyira egyértelmű, az egyes színpadok előtt tomboló tömegeket látva késő estére már senkinek sem lehetett kétsége afelől, mennyire szükség van a fesztiválokra, és hogy a közösségi élmény máshoz nem hasonlítható energiákat szabadít fel. A negyvenöt éves EFOTT igazolta, a zene örök, és az eltérő politikai, világnézeti, vagy vallási meggyőződéstől függetlenül egyesít, a legfurcsább időkben is.
