Nyilván korai lenne hátradőlni, de Budapest a jelek szerint hozza a papírformát, az ellenzéki összefogás jelöltjeire körülbelül 684 ezren szavaznának, míg a kormánypárt embereire hozzávetőleg 492 ezren (lásd: ábránkat). Azaz, ha most vasárnap lennének a választások, az oppozíció pártjai 15 százalékkal gyűjtenének több voksot – ezt mutatja a Publicus Intézet felmérése, amit a Népszava megrendelésére készített. (És még így is maradt némi tartalék a rendszerben, ugyanis a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot mintegy 96 ezer budapesti szereti, a formáció támogatóinak egy része valódi választási helyzetben viszont az ellenzéki összefogáshoz szivárog át. Igaz, a Fidesz is rendelkezik ilyen pufferrel: egy éles szituációban számíthat arra, hogy a Mi Hazánk Mozgalom körülbelül 68 ezer fővárosi szimpatizánsától is gyűjthet szavazatokat.)
Lényegében a Fidesz „minden kategóriában” a rövidebbet húzná Budapesten, legyen szó kor, végzettség, nem, lakóhely vagy aktivitás szerinti besorolásról. Az különösen figyelemre méltó, hogy a korosztályok között egyedül a nyugdíjasok esetében tudna a Fidesz egy vékony többséget felmutatni, míg a képzettséget nézve kizárólag a legfeljebb nyolc osztályt végzettek körében kapna több szavazatot a kormánypárt, mint az ellenzéki összefogás. Nem csoda, hogy mindkét fél úgy számol, a 18 egyéni választókerületből az összeset az ellenzéki összefogás viszi.
Hogy azon belül miképp alakulnak az erőviszonyok, az kérdéses, a fővárosban leginkább az MSZP és a Párbeszéd, illetve a DK birkózik egymással.
Ennek megfelelően a miniszterelnök-jelöltek csatája is hasonlóképpen alakul Budapesten, Karácsony Gergely mérkőzik Dobrev Klárával – Jakab Péter itt a tisztes harmadik. Azonban az országos képet nem árt árnyalni. Az, hogy a három jelölt lényegében fej fej mellett halad egymás mellett, nem azonos támogatói struktúrát jelent. Az MSZP és a Párbeszéd jelöltje értelemszerűen Budapesten vezet (itt hat a leginkább a főpolgármesteri ethosz) és a nagyvárosokban erős. Hasonló a DK-s Dobrev Klára szimpatizánsainak települési mintázata, azzal a különbséggel, hogy ő a nagyvárosokban markánsabb. A Jobbik elnökét viszont a falvakban és a kisvárosokban komálják igazán – és ez komoly versenyhátrányt jelent számára.
Mert ugyan egyes mérések szerint Jakab Péter a legnépszerűbb a három legizmosabb jelölt közül, ám övé a legnehezebb mozgósítási feladat is: egy több tucat falut számláló egyéni választókerületben embert próbáló feladat mindenhol jelen lenni pultokkal, szórólapokkal, aktivistákkal. (Megjegyzendő, most tesztelhető az a mondás, hogy a Jobbik minden, de legalábbis nagyon sok faluban jelen van.) Így ha „darabra” kevesebb támogatója akad is Dobrev Klárának vagy Karácsony Gergelynek, mint Jakab Péternek, a mozgósítási előny az előbbi kettőé, hisz a városokban könnyebb a szavazóurnáig elnógatni az ellenzéki szimpatizánsokat.
Akikről ráadásul nem is lehet tudni, hogy mennyire buzog bennük az előválasztási kedv. Ugyan a Publicus Intézet korábban úgy találta, hogy az ellenzéki érzelmű szavazók (azaz a pártszimpatizánsok és a bizonytalanok együtt) 65 százaléka venne részt az előválasztáson, de ezt a mondást azért részben gyengíti, hogy a politikailag aktív polgárok esetében egy úgynevezett énképkérdésről van szó. (Magyarán: saját maga megítélése szempontjából fontos, hogy bizonyítsa, hajlandó is tenni a változásért.)
Mindenesetre arról szórnak a vélemények, hogy az előválasztási részvétel kalkulálható-e úgy, hogy mindenki ott lesz, aki azt állítja: kormányváltást akaró, biztos szavazó, aki mindenképp részt vesz az országgyűlési választáson. Ha ez a mondás igaz lenne (és a Publicus mérése is pontos), akkor a budapesti előválasztáson mintegy 445 ezer ember tolongana. (Összehasonlításképpen Karácsony Gergely és a DK színeiben induló Kálmán Olga főpolgármesteri előmeccsén mintegy 70 ezer ember voksolt. És egy másik példa: Karácsony Gergely 353 593 szavazattal lett Budapest első embere.) Forrásaink úgy számolnak, ha az említett „elméleti tömegnek” a fele-kétharmada előválaszt, az már egy klassz eredmény.
Ezt a feltevést erősíti egyébként az a felmérés, amelyik az 5. egyéni választókerületben (Budapest VI. és VII. kerülete) tapogatta ki egy több mint ezerfős minta segítségével, hogy milyen a részvételi hajlandóság, és ki az erős ember. Az Iránytű Intézet mérésébe 507 olyan személy került, aki önbevallása szerint „biztos vagy valószínű” előválasztó. A kutatás – több kérdés kombinációjával – arra jutott, hogy a biztosnak vehető előválasztók aránya a kormányváltást akarók körében (legyen szó pártszimpatizánsokról vagy bizonytalanokról) 38 százalék a kerületben. Hogy ez sok vagy kevés, az relatív. Ugyanis, mint azt a Népszava korábban megírta, az előválasztás valószínűleg nem hoz érdemi meglepetéseket: az esélyes a Demokratikus Koalíció politikusa, Oláh Lajos.
Aki egyrészt inkumbens jelölt, azaz helyben kellően beágyazott – és már két választáson verte a Fidesz jelöltjét, 2018-ban például az Orbán ügyvédjeként emlegetett Bajkai Istvánt utasította maga mögé. Másrészt visszalépett a javára az MSZP és a Párbeszéd jelöltje, Kocsis-Cake Olivio, mivel pedig támogatottsága a saját pártja és a szocialista szavazók között egyaránt túlreprezentált, kialakult mögötte egy baloldali tömb.
Erre jutott az említett kutatás is, a magukat biztos előválasztóként aposztrofálók körében Oláh Lajos a legnépszerűbb (lásd: ábránkat). Továbbá róla hiszik el a legtöbben (a stabil előválasztók több mint fele), hogy képes megverni tavasszal a Fidesz jelöltjét, Bajkai Istvánt.
