Nem akarnám az olvasókat untatni a részletekkel, de az egyik amerikai tévében kedden este bő negyedórán keresztül sorolták a New Yorkban az utóbbi húsz évben szexuális kicsapongások miatt megbukott politikusokat. Akadt kormányzó, aki a büszke férfiasságáról küldött szerteszét kéretlen képeket (a mai napig előttem van, ahogyan a kissé bosszúsnak tűnő feleségével az oldalán bejelentette a lemondását), vagy ott volt a képviselő, aki a kongresszus középiskolás önkénteseire hajtott, közülük is a fiúkra. (Kollégái egy éven át tudtak róla, de nem közösítették ki, amíg a sajtó nem fogott szagot.) Ahogyan a műsorvezetőnő mondta, az embernek már a puszta említésüktől is zuhanyozhatnékja támad, és itt nem kell politikára gondolni. Volt köztük demokrata párti liberális és republikánus konzervatív is.
Ha valaki azt hinné, hogy a jelenség csak New Yorkra vagy csak az Egyesült Államokra korlátozódik, az erősen téved. Mint egy pszichológus a műsorban elmondta, a nagy hatalmú férfiaknak gyakran támad az a kényszerképzetük, hogy nekik mindent szabad, és amúgy is, a nők már attól elalélnak örömükben, ha rájuk emelik a pillantásukat. Ahogyan Donald Trump azt találóan megfogalmazta, „ha híres vagy, engedik, hogy megmarkold a pun...jukat”.
Andrew Cuomo nem erőszakolt meg senkit, csak éppen nem vette észre, hogy megváltozott a világ. A 63 éves, elvált kormányzó szavakban lelkesen pártolta a női egyenjogúságot, de egyáltalán nem értette meg annak mibenlétét: tizenegyen panaszolták be, amiért csókolgatta, tréfásnak szánt, de visszataszító módon zaklatta, sőt fogdosta őket. Áldozatai nem mertek hangosan tiltakozni, hiszen mégiscsak ő volt a nagy hatalmú kormányzó. Amilyen az élet, két hét múlva, amikor lemondása életbe lép, egy nő fogja felváltani. A politika nekik is el tudja venni az eszüket - egy kaliforniai honanya két éve lemondásra kényszerült, mert hivatalában csavarta el némely ifjú munkatársa fejét -, de azért ez arányaiban sokkal ritkább eset. A hatalom csábító, de aki csábításra használja, annak egyáltalán nem való.