Az Orbán-kormány, mely tudvalévően hosszú esztendők óta háborúban áll az egész világgal, ezúttal az UNESCO kérésére hány fittyet. A nemzetközi szervezet óvta ugyan a budapesti kabinetet a Fertő-tó tönkretételétől, Fertőrákoson időközben mégis megkezdődött az állami tulajdonú szálloda és a hozzá kötődő létesítmények építése.
A világörökség részét képező kultúrtáj tönkretétele immáron az osztrák környezetvédelmi miniszternél is kiverte a biztosítékot, hiszen a szóban forgó természetkárosításnak államhatárokon átnyúló hatásai vannak. Egyelőre nincs foganatja semmiféle protestálásnak, amire kézenfekvő magyarázat kínálkozik. Mint általában a populista, illiberális autokraták, hazánk miniszterelnöke is alárendeli a környezetvédelmi szempontokat bizonyos körök gazdasági érdekeinek. Tudjuk, hogy a klímaváltozást makacsul tagadó Donald Trump elnöksége idején az amerikai olajlobbi célt ért, és korábban védett státuszú területeken kezdődhetett el a nyersanyag kitermelése. Ugyanez a jövőfelélő szemlélet érvényesül a 30 milliárd forintos Fertő-projekt megvalósításának esetében is. Ne feledjük, az építkezések kivitelezője az Orbán-klán strómanjaként emlegetett Mészáros Lőrinc, ami sok mindent megmagyaráz! Az pedig természetes, hogy ugyanezen klán politikai érdekképviselete, a minősített többséggel rendelkező Fidesz-frakció zöld utat ad a felmérhetetlen környezeti károkat okozó beruházásnak a törvényhozásban.
Különös egybeesés, hogy a Fertő-tó tönkretételének árából úgyszólván megmenthető lenne a haldokló Velencei-tó, hiszen körülbelül 40 milliárdos ráfordítást igényelne utóbbi állóvizünk minőségének javítása, élővilágának rehabilitációja. Ne legyünk igazságtalanok a beavatkozástól vonakodó Orbán-kormánnyal szemben; a Velencei-tó átlagosan százévente spontán kiszárad, legutóbb éppen a kiegyezés előtti években gyakorlatoztak medrében a fehérvári huszárok. Más kérdés, hogy a tó partján jelenleg uralkodó áldatlan állapotokhoz nem természeti tényezők, hanem a kormányzat hozzá nem értése vezetett: sokan rámutattak már arra, hogy az uniós támogatásokat nem a parti területek ész nélküli beépítésére kellett volna fordítani.
Azt pedig végképp nem értem, a Fejér megyei gyökerekkel rendelkező Orbán Viktor miképp maradhat közönyös a szűkebb pátriájában végbemenő természeti katasztrófával szemben. Nem bántja a kormányfő lelkiismeretét, hogy bűnös tétlensége a turizmusból élő földijeinek egzisztenciáját rendítheti meg? Hívei szerint Orbán lokálpatriotizmusának bizonyítéka a kertje végében felhúzott aréna csakúgy, mint a felcsúti (meglehetősen kihasználatlan) kisvasút. A Velencei-tó tragédiája inkább arról tanúskodik, hogy hazánk miniszterelnökének „lokálpatriotizmusa” kimerül klánjának kistafírozásában, illetve értelmetlen és költséges látványberuházások megálmodásában gyermekkorának helyszínein.
És akkor arról még nem is beszéltünk Áder Jánosról, aki államfői mandátumának lejárta után környezetvédelmi területen folytatná pályafutását. Vajon mit felel az UNESCO illetékeseinek, ha majdan megkérdik tőle, köztársasági elnökként a civilek útján való vizsgálódáson kívül mit tett két veszélyeztetett tavunk megóvása érdekében?