Sivárrá vált a kulturális élet Belaruszban, egy évvel az elcsalt elnökválasztás után. Azt követően heteken át tüntettek az országban Alekszandr Lukasenko elnök rezsimje ellen, a belbiztonsági erők azonban különös kegyetlenséggel verték le a szabadságért indított mozgalmat.
Azóta a kulturális élet szereplőinek nem terem sok babér, akkor sem, ha nemzetközileg is elismert személyiségről van szó. Jó példa erre a 2015-ben, irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Szvetlana Alekszijevics esete, aki – miután kiállt a tüntetők mellett – példátlan fenyegetéseknek volt kitéve. Sosem látott nemzetközi összefogás indult a megmentéséért. Tavaly szeptemberben 17 nagykövet gyűlt össze minszki lakásában, hogy megakadályozzák: őt is elvigyék a belarusz hatóságok. (A magyar nagykövet nem volt jelen.) Alekszijevics szeptember végén kénytelen volt elhagyni hazáját, azóta is németországi száműzetésben él.
Lukasenko egyszerre udvarol az értelmiségieknek és fenyegeti őket. Idén júniusban, a minszki Bolsoj Színházban, a függetlenség napján elmondott beszédében így fogalmazott: „A kulturális élet képviselői a nemzet, a nép, az állam arcai is egyben”. Arra kérte a „kreatív embereket”, hogy „legyenek óvatosak, és ne tegyenek több, a rossz irányba tett lépést”, amivel lehet sejteni, mire is célzott. Mint mondta, ha egy művész „elveszíti arculatát”, azzal „helyrehozhatatlan károkat okoz”. Ugyanakkor óva intette az értelmiséget a politizálásól. Itt ugyanis „kegyetlen” törvények uralkodnak, amelyekkel a hozzájuk hasonló emberek „nem tudnak mit kezdeni”.
Hogy mit is értett ezalatt, ezt jól illusztrálja a nemzetközi hírű bariton, Vlagyimir Petrov esete. A több elismeréssel is jutalmazott művész, aki egyebek mellett Kodály Háry Jánosából, Mozart Don Giovannijából, vagy Rossini Sevillai borbélyéből is ismert, munka nélkül maradt, mivel a Bolsojnál nem hosszabbították meg a szerződését. Tavaly ugyanis ő is tagja volt annak az ellenzéki csoportnak, amely ultimátumot intézett Lukasenkóhoz a lemondásra, egyúttal a lakosság elleni erőszakos cselekmények beszüntetését és a politikai foglyok szabadon bocsátását követelte. Elbocsátották továbbá az operaház kórusának zongorakísérőjét, Ivan Titovot is, aki állítólag a történelmi, függetlenségi, fehér-piros-fehér nemzeti színű maszkot viselt Minszk utcáin. A fővárosban arcfelismerő kamerák pásztázzák az embereket, a technikai eszköz révén fedezték fel a „kihágást”, emlékeztet a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Mint Vitalij Sisov belarusz ellenzéki öngyilkosságnak álcázott kijevi meggyilkolása is jelzi, a rezsim ellenfelei külföldön sincsenek biztonságban. Ugyanakkor az elnök ígéretet tett az értelmiségieknek és a művészeknek, hogy tehetségüknek köszönhetően mindig a „figyelem középpontjában lesznek”. Valójában azonban a tisztogatás a kulturális életben már tavaly ősz óta zajlik. A Bolsoj öt zenészét például azért bocsátották el, mert a kormányzat által a „náci kollaboránsok” himnusznak becsmérelt dalt együtt énekelték a nézőkkel a tüntetések áldozatainak tiszteletére. Hárman közülük időközben külföldön leltek menedékre. Lukasenko bejelentette, pénzügyi reformot vezet be az operaházban, s a jövőben nem alkalmaznak „felesleges embereket”.
Belarusz kulturális életét a teljes nihil jellemzi. Az ország legrégebbi színháza, amelyet a belarusz nemzeti költőről, Janka Kupaláról neveztek el, lényegében működésképtelenné vált, miután a munkatársak nagy része felmondott az erőszak elleni tiltakozásul. A társulat idősebb tagjai maradtak, ezért a színház sietve szerződtetett néhány újoncot. Az intézmény egyelőre kénytelen kamaradarabokkal beérni. Bezárták a Goethe Intézetet, amely 27 éven át nemzetközi színházi, zenei és filmes eseményeket szervezett és külföldön is öregbítette az ország kultúrájának hírnevét. Hasonló sorsa jutott a legendás Minszki Művészeti Galéria is. Az OK16 nevű, egy volt gyár épületében működő volt kulturális központot is felszámolták, amelynek élén a bebörtönzött ellenzéki vezető és zenész, Marija Kolesznyikova művészeti vezető állt. Tárgyalása a napokban kezdődött Minszkben.
Sovány vigasz a kultúrát kedvelők számára, hogy a tiltakozás ikonjának tartott festményt, Chaim Soutine orosz festő Éva című képét kiállítják az Art-Belarus galériában. Az alkotást egy évvel ezelőtt kobozták el a hatóságok több más képpel együtt. Az expresszionista festő műve azért vált a tiltakozás jelképévé, mert az a Viktor Babariko bankár vette meg 2013-ban egy New York-i árverésen, aki indulni kívánt a tavalyi elnökválasztáson és véget akart vetni Lukasenko uralmának. Rács mögé juttatták, július 6-án ítélték 14 éves börtönre.
