Nem az elmúlt hetekben sokat emlegetett betiltás nehezítette, hogy szimplán az előadást értékelje a néző a vajdasági Tanyaszínház produkcióját látva, hanem az az elképesztő hangulat, ami a Lajkó Félixet is megihlető faluban, Kavillón fogadta a meglehetősen nagy számú közönséget.
Cinikusok akár tökéletes marketingnek is tarthatnák a Tanyaszínház előadása elleni politikai cirkuszt, de nem csak azért nem lenne igazuk, mert tiltani nem lehet és nem érdemes. A csaknem fél évszázados teátrum ugyan ezzel az előadással nem járja vándorszínházként azokat a településeket, amelyek lakói nélkülük nemigen élnék át a színház élményét, hétfőn este mégsem elsősorban Budapestről zarándokló sznobok, inkább helyiek - kisgyerekes családok, baráti társaságok, falu népe, apraja-nagyja - ült-állt Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című darabjára kíváncsian.
"A hanyatló nyugaton a politikai korrektség jegyében betiltották az ilyesféle látványosságot, ott a szörnyeknek is jogaik vannak. Nálunk nem, nálunk itt a Balkánon mindent szabad. Itt még szabadon megnyomoríthatóak a nálunk gyöngébbek jogai” - kiáltja az előadás kezdetén a vurtsli konferansziéja, majd bemutatja a "szörnyeket", akiket életük, döntéseik és körülményeik roncsoltak.
Lénárd Róbert, néha a Kabarét fel-felidéző rendezése valóban aktualizálja a harmincas évek elején íródott szerelmi történetet, de nem erőltetetten. A népszínmű akkor is, most is a hatalomról, esendőségről, és a bizonytalan világban való bolyongásról szól. Nem kell aktualizálni a munkanélkülivé vált fiú kétségbeesését, a lelki támaszt nyújtani akaró, de közben önfeledt boldogságra vágyó lány elbizonytalanodását, a harmadik gyávaságát, a pénze miatt magát hatalomnak tartó férfi cinizmusát, a családon belüli erőszakot elszenvedő lány függőségét, vagy az igazságkeresését erőszakban kiélő fiú viselkedését.
És miközben elvarázsolva nézzük a showt, halljuk Offenbach: Hoffman meséinek csodálatos Barcalora-ját a káprázatos augusztusi csillagos éjszakán, rádöbbenünk: Ödön von Horváthtól a határon túl is széthúzó magyarokig, gyereksírástól telefoncsörgésig, tiltástól nácizásig, ez is a mi széthullott, de darabjaiból nap mint nap összerakott életünk.
Infó
Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline
Vajdasági Tanyaszínház
Kavilló
Rendező: Lénárd Róbert