Washington Post
Tucker Carlson magyarországi kalandja után új jelszavuk van a tengerentúlon a jobboldali populistáknak: Amerikát vesd meg mindenekelőtt! Merthogy szerintük az ország rettenetes állapotban van. Olyan hely, ahol fertőzött határsértők támadnak meg bátran oltásellenes embereket. Továbbá republikánus választási tisztségviselők, fekete polgármesterek és kínai hackerek összeesküdtek és ellopták a legutóbbi választást. Azon felül pedofil szocialisták „mély államot”’ hoznak létre, hogy megfosszák a nemzetet a magánkézben lévő fegyverektől és a Bibliától.
Mindezek fényében jót tesz egy kis kiruccanás egy tekintélyelvű államba. Csak éppen a választék eléggé szűkös: a török és az egyiptomi elnök muzulmán. Le Pen és Farage nem úgy teljesít, ahogy kéne. Lukasenko ezzel szemben túlságosan is hatékony. Így marad Magyarország, amely pont annyira lépett vissza a demokrácia területén, ami kellő nyomást gyakorol az ellenfelekre. Rendszerét Orbán diadalmasan illiberális demokráciának nevezi, ám a Freedom House szerint csúszik bele a tekintélyuralomba.
Mások számára ez zavaró demokratikus kisiklás lehet, a republikánus honatyáknak viszont politikai program. A miniszterelnök által hirdetett etnikai és kulturális tisztaság elmélete nem új Közép-Európában. Ám izgató lehet jobboldali populisták számára, hogy van, ahol ki is mondják - jelen időben. De hát sok konzervatív véleményformáló szerint a liberálisok részéről Amerikában már rosszabb a diszkrimináció, mint amire magyar ellenzékiek panaszkodnak. A jobboldaliakat zaklatják a véleményükért, főleg a faj, a nemiség és a gender ügyében.
Viszont ha a jobboldal aggódik az agresszív politikai korrektségre hivatkozva, akkor tényleg be kell állnia Orbán Viktor mögé? A tekintélyelvűségről kell nyitott szemmel álmodnia? Hiszen közreműködik abban, hogy a konzervativizmus leváljon a liberális demokráciáról. Nem kell kidobni az amerikai elveket, csak azért, hogy nagyobb sebességgel robogjanak reakciós célok felé. Olyan lecke ez, amely nem lehet megtanulni az orbáni paradicsomban.
Az elkötelezett politikai zarándokok persze túlnyomórészt hazatérnek Magyarországról. És micsoda kiábrándulás vár rájuk: egy sokszínű országban szállnak le, ahol igen sokrétűek a hagyományok. De legalább a „Tegyük újra naggyá Amerikát”-világnak lett egy könnyen összefoglalható külpolitikája: Amerikát vesd meg mindenekelőtt!
Washington Post
Hogy a konzervatívok ennyire felkapták Magyarországot, az hátborzongató, de a magyarázat egyszerű, az kell hozzá, hogy lebutítsák a jobboldali gondolkodásmódot. Így látja a helyzetet Daniel Drezner, a Tufts Egyetem professzora, akinek szakterülete a nemzetközi politika. Vendégkommentárjában előbocsátja, hogy alighanem helyzeti előnyben van, mert a felesége családja magyar származású, ő maga többször megfordult Budapesten, így tudja, mi van ott.
Sőt, őt is meghívta a Mathias Corvinus Collegium, hogy tartson előadást, de kihagyja, mert ad az olyan okos politológusok szavára, mint Daniel R. Kelemen, akik igen tájékozottak magyar ügyekben és még nála is jobban aggódnak az illiberális pályaív miatt. A jobboldal ugyanakkor nem azért szerelmes az Orbán-rendszerbe, mert az életképes modellt jelent a konzervatív politikai gazdaság számára. Nem a politikát imádják benne, hanem az aljas politikai játékot.
Adott ugyanis egy illiberális vezető, aki arra használja a jogi eszközöket, hogy megbüntesse az ellenségeit, a maga javára firkálja meg a rezsimet és már több mint egy évtizede uralmon van. Aki azt hiszi, hogy ennél több van mögötte, az saját magát csapja be. Az olyanok, mint Carlson, akik pont annyira felületesen értik Magyarországot, mint egynémely bírálójuk, kellő vonzerőt jelent az önmagát erősítő konzervatív államhatalom.
Ám hogy jobboldali értelmiségiek próbálják felmagasztalni a magyar állapotokat, az sokkal többet elárul a konzervatív gondolatok sekélyességéről, mint néhány nagyszabású ideológiai keresztes hadjáratról.
Business Insider
Tucker Carlson azt bizonygatta Budapestről sugárzott műsorában, hogy Magyarország szabadabb, mint az Egyesült Államok, ám közben Orbán kicenzúrázta a tévés személyiség kérdését a kínai elnökről. De hát a magyar vezető szoros kapcsolatok fűzik Pekinghez, ám a viszony kényes téma lesz a jövő évi választásokon. Így a magyar kormány nem foglalkozik különösebben a kínai emberi jogok megsértésével. A kormányfő meg is kerülte és inkább témát váltott, amikor az amerikai riporter ezt feszegette.
Ugyanakkor a beszélgetés leírt szövegéből először hiányzott ez a rész, majd amikor a New York Times szóvá tette, utána már a teljes változat jelent meg. A Fox News egyelőre nem reagált a fejleményre. Az üzleti portál magyarázatként megjegyzi, hogy Orbán autoriter, akit azonban nyíltan csodál egy-két amerikai konzervatív személyiség, mert sikeresebbnek és politikailag rátermettebbnek tartja, mint Trumpot.
Saját embereivel tömte tele a bíróságokat, manipulálta a választási rendszert és kézbe vette a sajtó irányítását. Ideológiája etnonacionalista, magát a kereszténység őrzőjének állítja be, miközben nyomatja az illiberális demokráciát. Carlson ehhez képest úgy mutatta be, mint aki családbarát és a határokat védi. Ugyanakkor tisztára mosta a politika tekintélyuralmi vonásait.
Südddeutsche Zeitung
A vezető német újság úgy látja: Kaczynskinak esze ágában sincs engedni a Bizottságnak a Fegyelmi Tanács ügyében kirobbant vitában, csak úgy tesz, mintha. Közben pedig pont az ellenkezőjét csinálja. Mindenesetre az ellentét megmutatta, hogy ha sok pénz forog kockán, akkor a nemzeti populista varsói kormány hajlandó előadni, hogy kész visszakozni, noha egyébként az állítólag szent érdekek védelmezőjének tünteti fel magát.
De nagyon úgy néz ki, hogy az ország elsőszámú vezetője csupán időt akar nyerni, amikor belengeti, hogy felszámolja a jogellenesen létrehozott Fegyelmi Kamarát. De ezt csinálja 5 éve, ahányszor csak Brüsszel vagy az Európai Bíróság jogállam-ügyben a tyúkszemére lép. Az új terv szeptemberben készül el, addig a testület zavartalanul működhet. Majd csupán átkeresztelik és várhatóan ugyanazokkal a lejáratott, politikailag függő bírákkal végzi a dolgát. Azaz a jogsértés minden tekintetben megy tovább.
Ám a lényeg, hogy találni több száz, központi ellenőrzés alatt álló bírót, illetve bíróságot és más igazságszolgáltatási intézményt, aki és amely nem önálló, így ellentmond az európai jognak. Így pl. az a testület, amely kiválasztja az engedelmes bírákat. Vagy itt van az Alkotmánybíróság, amely csupán színleg független. Szóval semmi sem utal arra, hogy Lengyelország fel akarná adni a jogállam előrehaladott stádiumban lévő felszámolását.
