„Annyi bizonyos, hogy Mészöly maga is világirodalmi jelentőségű író. Az ő tiszta, egyéni hangja benne van a világirodalom áramában.” Mándy Iván e soraival kezdődik, és e sorok igazát bizonyítja az a kerítéskiállítás, amely a száz éve született Mészöly Miklós halálának huszadik évfordulója alkalmából nyílt Budapesten, a Magyar Művészeti Akadémia Bajza utcai épülete körül. A XX. század egyik legmeghatározóbb szerzőjének életét és pályáját feldolgozó szövegeket, ikonikus és kevésbé ismert, fekete-fehér fotókat és az írótól származó idézeteket felvonultató tizenöt tabló az Andrássy úti és Bajza utcai oldal kerítésén látható Gróh Gáspár irodalomtörténész szerkesztésében.
A szabadtéri tárlat az író életét követi végig gyerekkorától az elmúlásig: érinti Mészöly Miklós fiatalkori környezetét, a természethez való eltörölhetetlen kapcsolódását, megtudhatjuk, milyen út vezetett a jogi tanulmányoktól a Budapesti Bábszínházig és a gyermekirodalomig, majd legismertebb műveiig, köztük a Magasiskola, ifjúsági regénye, a Fekete gólya, az először francia nyelven megjelent Az atléta halála, a Jelentés öt egérről, a Saulus, vagy a Film című írásokig. A tablók egyúttal érzékeltetik az újra és újra jelentkező (politikai) akadályokon átlépő író személyiségét, és bizonyítják Szörényi László irodalomtörténész gondolatát is, miszerint a szerző életműve jó példa arra, miként lehet egy diktatúra szorításában megőrizni a személyes függetlenséget és az alkotói szuverenitást.
A kerítéskiállítás jó kiindulópont lehet, ugyanakkor a tablók a napjaink irodalmára is ható munkásság csupán egy-egy szeletét, s a fejekben hosszan zakatoló idézetek is pusztán a Mészöly-univerzum néhány momentumát tudják felvillantani a nézők, olvasók előtt. A művekben való alámerülés egyéni, és halaszthatatlan feladatunk.
