Az időzítés nem véletlen. Július 28-án külügyminiszterhelyettesi szinten tárgyaltak Genfben az Egyesült Államok és Oroszország képviselői a stratégiai stabilitásról. Két nappal korábban pedig Matt Korda és Hans Kristensen éppen ehhez az eseményhez időzítve szenzációs írást tett közzé Kína nukleáris rakétapotenciáljának erőteljes fejlesztéséről.
Két új kínai stratégiai rakéta-fejlesztési bázist építenek gyorsított ütemben a mongol határ mentén. A DF-41 rakétabázisok akár 110-120 silóval is rendelkezhetnek, ami azt jelenti, hogy azonnal bevethető rakétáik számának drasztikus emelésével azt az erőegyensúlyt is néhány éven belül felboríthatják, amelyről éppen Genfben tárgyaltak.
Alekszej Arbatov akadémikus a Novaja Gazetanak nyilatkozva kifejtette azt a véleményét, hogy kiindulva a felfedezett silók mennyiségéből, elvileg 230 rakétával lehet számolni. Ezek DF-41 szilárd hajtóanyagú rakéták, hasonlóak az amerikai hadseregben rendszeresítettekhez. Akár 10 nukleáris töltetet is vihetnek magukkal 14 ezer kilométer távolságra. Ez együttesen 2300 töltet, tehát több mint amennyivel az USA és Oroszország rendelkezhet a nemzetközi szerződés értelmében.
Amiről, Arbatov akadémikus meg van győződve: Kína az egyetlen ország, amely politikai döntés után 10 év alatt képes Oroszország és az USA bevethető nukleáris rakéta potenciálját megközelíteni. S akkor a vetélytársak megkétszerezhetik, megháromszorozhatják azonnal bevethető nukleáris tölteteik számát, nehogy lemaradjanak.
Oroszország helyzete különösen kényes. Az új kínai bázisokat az amerikaiak orosz terület felett repülő nukleáris rakétákkal érhetik el, s a kínaiak is orosz területet érintve érhetik el az Egyesült Államokat. Kivétel, ha az óceán felől támadnak. S ehhez egy fricska: Kína orosz segítséggel építi ki nukleáris támadást jelző védelmi rendszerét.
A kínai stratégiai infrastruktúra változása alapvetően destabilizálja a kialakult helyzetet. Könnyen elképzelhető, hogy e miatt Washington nem lesz hajlandó semmiféle leszerelésre az oroszokkal. Immár hármas a játszma és hosszú távon nem találkoznak az érdekek.
Hol van már az az idő, amikor Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja első embere 1953-ban azt tanácsolta Pekingnek, hogy mondjon le az atomfegyver megteremtésének az ötletéről, mivel nincs meg hozzá az a tudományos, ipari potenciálja, ami ehhez kellene. Ugyanakkor Hruscsov hajlandónak mutatkozott polgári nukleáris objektumok létesítéshez segítséget nyújtani. Orosz szakemberek ezrei érkeztek Kínába, hogy ezt az ígéretet valóra váltsák. Túl jól sikerült: tíz éven belül 1964-ben már meg volt a kínai atombomba, amelynek sikeres kipróbálásáról Mao Ce-tungra hivatkozva Csou En-laj miniszterelnök számolt be. A nagy vezért az emberélet soha nem foglalkoztatta. Ezúttal is kijelentette: „2,7 milliárd ember él a világon, nincs jelentősége, ha néhányat megölnek. Kínának 600 millió lakosa van. Még ha a felük meg is hal, még mindig marad 300 millió ember. Nem félek a nukleáris háborútól.”
A mai kínai vezetőknek nincsenek maoi „elméleteik”, egyszerűen pragmatikusak. Semmiben nem akarnak lemaradni. A nyugati szakértők becslései, feltételezései azonban rendkívül bizonytalanok. A kínaiak a félrevezetés nagymesterei. Ki tudja biztosan, a felfedezett silók, a kilövőállások mennyire valósak, mi szolgál megtévesztésre és mi nem? Még az is elképzelhető, hogy a silók egy része makett csupán. Még ha így lenne is, elemzők valószínűnek tartják, hogy Kína, ha nem is érheti el az orosz-amerikai szintet. de rendkívül megerősödhet a nukleáris fegyverrel rendelkező országok táborában.
Ehhez hozzájárulhat a Liaoning tartományban lévő bohai hajógyár fejlesztése is. Több nagyméretű üzemcsarnok építése jelzi, hogy újtípusú nukleáris tengeralattjárók gyártására készülnek. Egyelőre a katonai szakértők a műholdfelvételek alapján csak találgatnak. Elképzelhetőnek tartják, hogy cirkálórakétákkal vagy akár ballisztikus rakétákkal felszerelt atomtengeralattjárókat terveznek gyártani, amelyek nagyobb sebességgel, manöverező képességgel és zajtalanabbul közelíthetik meg a kiszemelt célt.
A bohai hajógyár ennél nagyobb szenzációval is szolgált. Amerikai műholdfelvételek tanúsága szerint Kína vízre bocsátotta a világ legnagyobb rakétahordozó atomtengeralattjáróját. A 210 méter hosszú, 30 méter széles tengeralattjáró 48 nukleáris robbanófejjel ellátott stratégiai ballisztikus rakétát szállíthat. Egy hozzá tartozó speciális hangár valószínűleg egy másik tengeralattjáró szállítására alkalmas.
