A lap jótét lelkeknek nevezi a Forma-1 olyan csillagait, mint Vettel és Hamilton, miután azok nagyobb toleranciát sürgetnek a tekintélyelvű Magyarországon. Sok futballistával szemben ők túllépnek a gesztusokon, politikai nyilatkozatokat tesznek, miután Orbán a népszavazással demokratikus színben igyekszik feltüntetni a melegek elleni jogfosztását.
Nagyon helyes – mutat rá az elemzés -, hogy már a Labdarúgó EB során is fontos kérdés lett, miként kell eljárni az autokrata magyar vezetővel szemben. A sport egyébként sem lehet politikamentes, mert központi helyet foglal el a társadalomban. Focisták letérdeltek, sokszínűséget követelve, egyben elutasítva a diszkriminációt. A német kapus szívárványszínű karszalagot viselt. A magyarok elleni mérkőzésen gólja után Goretzka szívet formált a kezéből a szélsőjobbos magyar huligánoknak.
Dühítő volt, hogy az UEFA nem engedte szivárványszínnel megvilágítani a müncheni arénát, de a futballisták nemigen szólaltak meg, maradtak a jelképes akcióknál. Ez ügyben tanulhatnak az autóversenyzőktől: Vettel a mai futamon olyan sisakot és edzőcipőt hord majd, amelyet szivárványszínnel díszítettek.
Vettel egyébként már erősen afelé tart, hogy a politika fontos szerepet töltsön be sportpályafutásában. De ez csak azoknál okoz gondot, akik egészen rideg szívvel figyelik kiállását a tolerancia mellett. Hogy persze a Forma-1 fórum lett olyanok számára, akik javítanának az világon, az vitathatatlanul Hamilton érdeme. Ő állította át a profitmaximalizálásban utazó apparátust arra, hogy az ne egykarú bandita legyen, hanem szólaljon fel a rasszizmus ellen, Ne a haszonnal, hanem az emberekkel törődjön.
Magyarországon üzent annak a 23 millió rajongónak, aki követi a közösségi hálón. Arra szólította fel a magyarokat, hogy voksoljanak nemmel a referendumon, mert a szerelem mindig győzni fog. Meglehetősen időszerű mondandó a sportág legnépszerűbb képviselőjétől, miközben az autóversenyzésnek gyakran a szemére hányják, hogy kiesett az időből.
Orbán Viktor a népszavazással próbálja még jobban kirekeszteni a melegeket. A kormány hadjáratot folytat a kisebbségek ellen, csak a bírálók szerint most nem a menekültek vannak terítéken. Emberi jogi szervezetek úgy látják, hogy egyre erősebb a hátrányos megkülönböztetés az ilyen emberekkel szemben. Most azonban nagyon úgy néz ki, hogy véglegesen eszkalálódik a vita.
Dudits Luca a Háttér Társaság nevében azt mondja, a nemrégiben hozott törvénymódosítás egyértelműen sérti a szabad véleménynyilvánítás, az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód elvét. Ám a hatalomnak esze ágában sincs, hogy engedjen. Sőt, Orbán referendumot hirdetett meg, hogy igazolja saját irányvonalát. Ám a bejelentés mozgósítja a magyar civil társadalmat.
A tudósítás megszólaltat több érintettet is, akik elmondták, hogy a közhangulat miatt rejtőzködniük kell. Aki a közszolgálatban dolgozik, már nem meri bevallani a másságát, nehogy elveszítse az állását. a 24 éves diák, Hegedűs Máté, a Pride egyik szervezője arról szólt, hogy a Fidesz kb. egy éve ellenségnek minősítette a nemi kisebbségeket. Azóta felerősödtek ellenük a jobbos támadások. Az utcán melegeket, illetve transz neműeket bántalmaznak.
Az erőszak arra jó, hogy elvonja a figyelmet a többi közt a kivándorlásról, a nyugdíjasok sanyarú anyagi helyzetéről, az egészségügy állapotáról, a korrupcióról. Inkább az a mantra, hogy a queer emberek gyerekeket veszélyeztetnek. A népszavazás pedig alattomos. A kérdéseket úgy fogalmazták meg, hogy ne lehessen nemmel válaszolni rájuk. Igazából azonban szó sincs a gyerekek védelméről. De a dolog úgy áll, hogy immár az egész civil társadalom a túlélésért küzd.
A szenvedő alanyok arról számolnak be, hogy a hivatalos cáfolatok ellenére nagyon is élő gyakorlat az illegális migránsok visszatoloncolása a magyar-román-szerb határtérségben, minden vizsgálat nélkül, ami pedig sérti az európai és a nemzetközi menekültügyi előírásokat. A tudósító felkereste szerb földön a mindössze pár száz lakosú Majdan községet, ahol kb. 200 idegen várja, hogy átjusson az erősen őrzött magyar és román határon.
Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy zsákutcába kerültek: előre nem tudnak menni, mint ahogy vissza sem. Így hónapok óta vesztegelnek, közben pedig újra és újra próbálkoznak. Ha elfogják őket, ami egyesekkel már több tucatszor megtörtént, akkor rövid úton átteszik őket a határon túloldalára, noha jogukban állna menedékkérelmet benyújtani. De ettől még rendszeres látvány, hogy csoportok sétálnak a napraforgótáblák között a határ felé. Elszántak, ugyanakkor igen nagy fába vágták a fejszéjüket a jobb jövő reményében.
A magyar határkerítés miatt először Romániába igyekeznek belépni. Emberi jogi aktivisták visszatérően figyelmeztetnek, hogy a két szomszédos országban többször is erőszakot alkalmaztak olyanokkal szemben, akik Majdanból indulva akadtak fenn a szűrőn. Az érintettek viszont nemigen szeretnek beszélni a történtekről, nehogy bajt hozzanak a fejükre. Inkább embercsempészeket vesznek igénybe, hogy bejuthassanak az ígéret földjére.
Egyszer a diktátoroknak is lejár az idejük. A következő három évben elvileg vezetőváltás lesz a világ három legerősebb országában: az oroszoknál, a kínaiaknál, illetve az Egyesült Államokban. Utóbbi persze demokrácia, de újra felbukkanhat a színen Trump, így épeszű ember nem vesz mérget a sima hatalomváltásra.
Az utódlás persze általában gondot szokott okozni, és a történelem azt mutatja, hogy ha nem rendezett a folyamat, akkor jön a puccs, az orgyilkosság, a polgárháború és a felfordulás. Főként az olyan helyeken, mint Moszkva és Peking. Jövőre kiderül, maradni akar-e még Hszi, Putyinnak pedig két év múlva kell színt vallania, ideértve, hogy az országot netán az új Államtanács irányítja majd, a politikussal az élen. Minél nagyobb a bizonytalanság, annál nagyobb az erőszak, a zűrzavar eshetősége.
Egy harvardi tanulmány kigyűjtötte, hogy a világ autokratáinak 41 %-a befejezte földi pályafutását, vagy száműzetésbe kényszerült, illetve börtönbe került – egy éven belül, miután, leköszönt. Nem túl rózsás kilátás az orosz és a kínai államfő számára. Előbbi hírek szerint legalább 50 milliárd dollárt gyűjtött össze közpénzből offshore számlákon, így túl kockázatos számára, hogy talál-e a maga helyére egy lakájt, aki megbízható és nem számoltatja el. Viszont minél inkább és tovább monopolizálja a hatalmát, annál nagyobb az esélye, hogy balul végzi.
Ez mindenütt nagy dilemma az olyan autokratáknak, akik már benne vannak a korban. Hszi bizonyos értelemben azonban még rosszabb helyzetben van. Orosz kollégájának még van három éve és ez bizonyos védettséget ad neki. A kínai vezető viszont annyi ellenséget szerzett a korrupció ellenes harccal, bárki ellene fordulhat. Hogy mennyire bizonytalannak érzi a pozícióját, kiderül abból, hogy több posztja van, mint Mao óta bárkinek a kínai politikában.
