– Mit tűnik meghatározóbbnak az ellenzék jövője, illetve a kormányváltás szempontjából: az előválasztás vagy a 2022-es parlamenti voksolás?
– A végeredményt nézve az utóbbi. Ám a két voksolás sziámi ikerré vált, hisz a 2019-es önkormányzati mérkőzés megmutatta, hogy nincs egyik a másik nélkül.
– Kevésbé metaforikusan: mennyire determinálja az előválasztás a tavaszi megmérettetést? Ahol az ellenzéki pártok vetélkedése nem termel ki érdemi kihívót, ott már lefutott a 2022-es meccs.
– Választókerülete válogatja. Van olyan választókerület, ahol már most látszik a kiemelkedő jelölt, és az is, hogy nagy eséllyel ő lesz a Fidesz kihívója. Akad olyan kerület, ahol a domináns jelölt ugyan az ellenzéki aspiránsok között király, ám a kormánypártok emberét vélhetően nem képes megverni. Itt nyilvánvalóan úgy kell motorozni az ellenzéknek, hogy a győzelemképes jelölt fusson be az előválasztáson. És van a harmadik szcenárió, amikor az ellenzék elhanyagolt egy választókerületet, és egyik párt jelöltje se túl ismert, népszerű. Itt az előválasztásnak kell felépítenie a legjobb kihívót.
– Amikor azt mondja, „úgy kell motoroznia az ellenzéknek” háttéralkukra gondol? Az előválasztás lényege nem az, hogy a szavazók legitimálják az ellenzék jelöltjét?
– Arról beszélek, hogy tessék változtatni a Fideszt verni képes, de az ellenzéki oldalon kevésbé népszerű jelölt kampányán.
– Hogyan?
– Ebben az esetben ki kell nyitni a jelölt kampányát, és nemcsak a hardcore pártszimpatizánsokhoz kell beszélni, hanem meg kell szólítani a magon kívüli szavazókat: azokat, akiknek lazább a pártszimpátiájuk, akik úgynevezett összefogás-szavazók, azaz csak a kormány leváltása érdekli őket és nincs kedvenc pártjuk, illetve el kell juttatni az üzeneteit a bizonytalanokhoz.
– A miniszterelnök-jelöltek két stratégia alapján kampányolnak: Karácsony Gergely kvázi mindenkihez szól, néppárti hangot és üzeneteket használ, sikerrel éri el a bizonytalanokat. Dobrev Klára és Jakab Péter pedig az érzelmi azonosulásra játszik, azaz következetesen a kemény maghoz beszél. És míg korábban Karácsony egyértelműen vezetett a „kire szavazna az előválasztáson” kérdésben, most egymásra zárt az említett három versenyző. Szóval tényleg ki lehet nyitni az előválasztást?
– Nem kérdés, hogy rövid távon az utóbbi kifizetődőbb stratégiának tűnik, míg Karácsonyé kockázatosabb. A DK és a Jobbik jelöltje a táboron belül járatja csúcsra a mozgósítást, ennek tudható be felzárkózásuk, míg az MSZP, a Párbeszéd és az LMP jelöltje már most 2022-re optimalizálja az üzeneteit.
– És érdemi esélyekkel ér el a miniszterelnök-jelöltek első és második fordulójához? Hisz amit az érzelmi azonosulásra építő aspiránsok mondanak, az Karácsony táborának a szívét is megdobogtatja. Emlékezzünk a 2018-as EP-választásokra, amikor az MSZP programját lényegében másoló Dobrev Klára karizmatikus arcot adott a történetnek, és vitte a szocialista szavazók értelmezhető részét.
– Az valós állítás, hogy a kampányát felpörgető, nagyon jól beszélő Dobrev Klára és Jakab Péter Karácsony táborából is kiharap szavazókat, és megcibálja Karácsony elsőségét. Szerintem az MSZP, a Párbeszéd és az LMP miniszterelnök-jelöltje két dolgot tehet. Elhiheti, hogy így is tud nyerni, és megy előre – igaz, ezzel azt kockáztatja, hogy a balos pártszavazók egy része lemarad, viszont ha sikerrel jár, akkor ezt kipótolja összefogás-szavazókból és bizonytalanokból. A másik alternatívája az, hogy lelassít, jobban figyel a saját kemény magjára, és ha őket visszacsábította, akkor formál általánosabb, egységesebb üzeneteket, azaz kétetapos kampányt csinál. Utóbbinak az a rizikója, hogy a most őt támogató összefogás-szavazókat és bizonytalanokat elidegenítheti magától. Márpedig ezeket sokkal nehezebb megszerezni, mint az átlagos pártszavazót – neki azért sikerült, mert nem ütőemberként lépett színre, így nyitottan fogadták.
– Eddig négyosztatú volt az ellenzék, nagyjából egyensúlyi állapotban, legfeljebb egy-két százaléknyi tömeg mozgott ide-oda, illetve a DK számított a legerősebb szereplőnek. Kimondható, hogy az előválasztás polarizálta az ellenzéket, és az egyik pólus a DK és a Jobbik szövetsége, a másik pedig az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd, miközben az egyensúlyi állapot eltűnt a Momentum – nevezetesen Fekete-Győr András elnök – gyengülése miatt?
– Ez a két pólus szerintem csak a politikai elitek szintjén létezik, a választókén nem. Nem vitatom, hogy vannak olyan politikusok, akik igyekszenek ezt a képet kialakítani a szavazók fejében, de hosszú távon ennek nincs realitása. Hiszen amikor október 23-án az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje elmondja a nagy beszédét, akkor mindenkihez szól majd, és ez a mesterséges felosztás eltűnik. Az nem vitás, hogy a Momentumnak kezdeni kell valamit a népszerűségvesztésével.
– Nem vitatom, hogy a második forduló után felszívódnak a blokkok, de nincs is rájuk tovább szükség, hisz aki nyer az előválasztáson, amögé besorolnak a többiek – politikusok és szavazók egyaránt. Szóval mit lehet kezdeni egy ilyen előválasztási stratégiával?
– Így kell lejátszani a meccset. Amikor vége, az ellenzéki TGV (a franciák 320 kilométer/órás sebességgel száguldó vonata – a szerk.) megindul előre…
– Ezen a térfélen nem kisvasút játszik?
– Nem hiszem, de legyen InterCity a kompromisszum. Szóval amikor az ellenzéki IC megindul, nem lesz széthúzás. Ami lesz, az a miniszterelnök-jelölt magánya. Hiszen minden párt a saját jelöltjéért, választókerületéért fog kampányolni, és sokkal kevésbé a címerfiguráért. Így bárki is nyeri meg az előválasztást, számolnia kell vele, hogy egyedül marad – csak az őt jelölő szervezet küzd valójában érte.
– Összességében az kimondható, hogy a népszerűségek alakulása jelen pillanatban azt jelzi: az előválasztáson nem a kormányzóképességet, hanem az ütőerőt kell bizonyítani?
– Ez szerintem még nem dőlt el. A kutatásaink azt mutatják, a szavazók ahhoz húznak, akiről elhiszik, hogy le tudja győzni Orbán Viktort.
– És ez valójában mit jelent?
– Most formálódik a fejekben, hogy ehhez a hithez milyen személyiséget, milyen kompetenciákat társítanak. Az előválasztás arra ösztönzi az embereket, hogy megfogalmazzák, konkretizálják elvárásukat, hiszen eddig lehetett szeretni a változás ígéretét, és ezzel együtt Dobrev Klárát, Karácsony Gergelyt, és Jakab Pétert egyszerre. Most pedig dönteni kell. Ami nem könnyű, három ok miatt. Egyrészt az úgynevezett keresztelutasítottság alacsony, azaz a versenyzők mindegyikét szereti a nagy többség. Másrészt a jelöltek kerülik a negatív kampányt, tehát nem buknak ki olyan gázos ügyek, ami miatt ki lehetne zárni valakit. Harmadrészt a pozitív kampány meghökkentő a magyar politikai életben, hát még akkor nehéz mit kezdeni vele, ha a programok is átfedik egymást. Szóval nem könnyű a döntés.
– Akkor a szokásosnál is hangsúlyosabb a karakter. Sarkítva úgy néz ki a mezőny, hogy van Jakab Péter, aki mindenkinek odacsap, de leggyakrabban a miniszterelnöknek. Van Dobrev Klára, aki tudatos, kormányzásra készülő szakemberként pozicionálja magát. És van Karácsony Gergely, aki az országegyesítést tűzte zászlajára, és leginkább kedves…
– …és leginkább ellenpontozza Orbán Viktort.
– Újra lehetne játszani a 2002-es Orbán–Medgyessy-szituációt, ahol az MSZP jelöltje szelíd békevágyával és szociális érzékenységével ütötte ki a sokkal karakteresebb, odamondogatósabb Orbánt?
– Szerintem ez egy működő történet, 2019-ben is bejött. Karácsony az – az úgynevezett cukiságával egyetemben –, aki a leginkább képes egyesíteni az ellenzéket. Lehet, hogy a népszerűségi számok lényegében ugyanazok, de kutatásaink szerint Karácsony az a figura, akit egyik ellenzéki pártban sem utasítanak el, és mindenhol érdemi többség hiszi, hogy Orbán sikeres kihívója lehet. Miközben minden más jelölt esetében van érdemi keresztkompetencia-probléma, azaz akad olyan párt, ahol a szimpatizánsok egy meghatározó része nem tartja alkalmas miniszterelnök(jelölt)nek. Jakab Péter a Jobbikban kiemelkedően jó, de a DK-soknál visszacsúszik. Dobrev Klára a Demokratikus Koalíció híveinél mindent visz, de a Jobbikban tapintható az elutasítottsága.
– Azaz visszakanyarodunk az alapvetéshez, miszerint a „nagykép” a néppárti típusú jelöltnek kedvez, de nem tudni, mit mérlegel a kemény magos pártszavazó.
– Ez így van. Az előválasztás eredményét az alakítja, hogy a résztvevők fejében mi van a jelöltekről. Azaz az előválasztást akarják megnyeretni velük (így hozva saját pártjukat a lehető legjobb helyzetbe a 2022-es megmérettetésre), avagy aszerint voksolnak, hogy kinek milyen szerepet szánnak az országgyűlési választás kampányában.
