Rohannék MRI-vizsgálatra a város másik végébe, de persze pont most lerobban a kocsim, leszakadt a kipufogója, így nem indulok neki az útnak, rohanok hát metróval, utána metrópótlóval, majd busszal, s félórát még gyalogolok, persze elkések, az asszisztens le is tol, húsz perccel hamarabb kellett volna jönni, itt töltse ki gyorsan, kitöltöm, erre kiderül, hogy nem arra a vizsgálatra utaltak be, amire kellett volna, most mi lesz, kérdezem, háááát, mi csak azt tudjuk megcsinálni, ami ide van írva, mondják, hááááát, akkor kérjen új beutalót, de akkor ezt most csináljuk meg, maga mit gondol, jó vicc, még hogy én mit gondolok, majd betolnak egy csőbe, sose voltam még ilyenben, a kezelőszemélyzet persze prosztó, nem voltam még MRI-n, mondom nekik, s kérdezem, meddig fog tartani, úgy negyedóra, válaszolja valaki, s tartsa közben csukva a szemét, jaj, negyedóra, nyögök, s mi lesz, ha nem bírom ki, mire a kezelőszemélyzet felröffen, höhö, nem bírja negyedóráig csukva tartani a szemét, ettől persze ideges leszek, mint egy kiéheztetett vadállat, maga szerint ez jó vicc volt, kérdezem, mire még ő sértődik meg, én csak a kérdésre válaszoltam, mondja sértetten, zakatolás, kattogás, zakatolás, kattogás, alig bírom ki, aztán rohanás haza, meg kell írnom három anyagot, plusz ott annak a francia regénynek a fordítása, amit októberi határidővel vállaltam el, hazaérek, bekapcsolnám a hotspot megosztást a telefonomon, hogy legyen netem, hát látom, hogy mindjárt lemerül, keresem a töltőt, a töltő sehol, belém nyilall, hogy tán magával vitte a volt feleségem, mikor vitte tőlem a gyereket el, a teló még engedélyez egy hívást, ó, igen, nála van a töltő, de el kell rohannom érte, oké, rohanok, útközben jövök rá, hogy lejárt a BKK-bérletem, na, még ez is egy váratlan 9500 forintos kiadás, mindegy, megveszem, rohanok, hogy hamar meglegyen a töltő, és siethessek haza fordítani, villamos, átszállás, villamos, leszállás, már a szemem előtt lebeg a töltő, amikor szembejön velem egy költő, recenziót írtam egy könyvéről, ami szerintem nem lett túl jó, azt hittem, felhív majd, s megbeszéljük, a párbeszéd, a diskurzus, a vita fontos, összefutunk, na, mit szóltál az írásomhoz, mire úgy néz rám, mint egy darab szarra, nagyon buta írás volt, hű, azt hiszem, rosszul hallok, tessék, buta, kérdezem, igen, mondja, egészen elképedek, ja, szóval ő is olyan, mint a többi, ha lehúzza a kritikus, akkor a kritikus hülye, értem, akkor ennyit a párbeszédről, a diskurzusról, a vitáról, jaj, miért van az, hogy olykor egyetlen napban összesűrűsödik egyetlen év minden lehetséges meghibásodása, minden nyűgje, hisztériája és baja, tragédiát nem írnék, tragédia nem történt, rohanok tovább, szerencsére a töltő megvan, kezdenék megnyugodni, mire a volt feleségem azt mondja, hogy bocs, de amikor nálad voltunk, eltörtük az új felmosódat, á, tényleg, suttogom, egy hete vettem 10 ezerért, és már el is tört, pedig engem most fel kéne mosni, azt hiszem, ráadásul az MRI eredménye még meg se jött, arra még várok.