Újra nehéz napokat él a magyar futball, megtorpant szajkózó szekértolói szerint nagy ívű fejlődése. Néhány nappal azután, hogy a Fehérvár nyomtalanul eltűnt Hátsó-Sufniából, azaz az európai Konferencia-liga első fordulójából a jereváni Ararattal szemben, a felcsúti PAFC ellen aratott habkönnyű 3-0-ás győzelmet a lett RFS. A Fejér megyei hírportál szégyenében nem győzte eldugni a hírt, még azt is a jurmalai jelentés elé tette, hogy „a Fehérvár játékosa, Kövesdi Péter a labdarúgó-másodosztályban szereplő Pécs csapatához igazolt”, de egyáltalán nem kendőzte el a lényeget, mert azt adta tudósítása címének: „Felcsúti rémálom Lettországban”.
A jurmalai jelentésnek jelentősége van, mivel a sosem hallott RFS nem odahaza fogadta falusi vetélytársát, hanem kihelyezte a mérkőzést Rigától huszonöt kilométernyire. (A beszámolók 120 nézőről írtak, a felcsútiak kifejezetten otthon érezhették volna magukat.) Ez a találkozó-telepítés a legújabb idők ex-szovjet szokása, mert az Ararat sem Jerevánban, hanem az attól kilencven kilométernyire lévő Gjumriban oktatta a Fehérvárt, amelynek direktora a blamázs következtében kénytelen volt lemondani. Hogy miért épp most, azt nem lehet tudni, elvégre a Vaduztól elszenvedett 0-2 sem volt felemelőbb az örményországi kettesnél, és nem folytatnám, mert Fejér megyében hovatovább köteteket tesznek ki a fájdalmas felsülések.
Talán ott lehet a hiba, hogy a fehérvári és a felcsúti kollektíva is túl kevés állami dohányt kap. Hiába hívják a községi klubot Suskás Akadémiának, az átlagos havi bruttó bérköltség fejenként mindössze 1 millió 640 ezer forint a takarítónőkével és az éjszakai portásokéval együtt. Ebből a zsebpénzből kellene legalább egyszer kapura rúgni a félelmetes Jurmalában; naná, hogy nem megy! A spórolós pitiá-NER periódus első kilenc esztendejében amúgy is potom 32 milliárd forintnyi tao-támogatás érkezett Felcsútra, azzal sem lehet ugrálni. Igaz, miként a témában elmélyült Bita, Pető szerző páros a 24.hu internetes portálon megírta, a társaságiadó-felajánlásokat tekintve egy felcsútira 240-szer annyi közvetett állami támogatás jut, mint egy átlag magyarra.
Ám látható, az is smafu.
Csütörtökön kétszer szökött szembe a közszolgálatinak nevezett televízióban, hogy egy csapat szűk fél óra alatt hármat berámol a másiknak. Előbb a brazil olimpikonok szórakoztak Jokohamában a németekkel. Nem mondom, hogy a labdarúgó-világ komolyan veszi az ötkarikás tornát, a brazilokkal még az is előfordult, hogy túlnyomórészt az Internacional Porto Alegre képviselte őket az olimpián, és nyert ezüstérmet 1984-ben, jóllehet a bajnokságban abban az évben a huszonkettedik helyet szerezte meg. De az kétségtelen: a „túlkoros” Daniel Alves, továbbá Diego Carlos, Guilherme Arana, Bruno Guimaraes, Antony, Cunha, Richarlison, Malcom vagy Paulinho más sportágat űz, mint Stronati, Joao Nunes, Slagveer, Van Nieff, Plsek, Corbu vagy Puljic, a labdarúgó-neveldének hívott felcsúti intézmény néhány mutatványosnak nem mondható légiósa, valamint összes magyarja. Ezek a brazil ifjak talán még a Cerniauskas – Savalnieks, Jagodinskis, Lipuscek, Sorokins összetételű rigai védelmet is megviccelnék...
Amúgy az RFS annak a rövidítése, hogy Rigas Futbola Skola, tehát a konferenciás ellenfél is labdarúgó-iskola. Meglehetősen szerény eredményekkel, mert most szerepel harmadszor az európai porondon, és először jutott túl az előszezoni selejtezők első körén. Ne ment könnyen: a világhírű Klaksvíkar Ítróttarfelag ellen az izlandi 2-3-at kétszer negyedórás hosszabbítás után sikerült nagy nehezen feledtetni 4-2-es győzelemmel. A sima hármashoz a felcsúti fellegvár kellett.
De nem minden omlik össze, az Újpest például 2-1-re legyőzte a Vaduzt a Megyeri úton. Tizenöt éve ugyanott 4-0-ra kikapott a liechtensteini főváros együttesétől, amelynek játékosai liliputiakként érkeztek, és Gulliverekként távoztak, ahogyan nemrégiben, ugye, a Fehérvárt is rettenetesen meggyötörték. Azaz nem csupán blama van. Bár az Újpest tulajdonos-elnöke Roderick Duchâtelet. Belgiumból. Amelynek fővárosa Brüsszel.
Lehet-e így bárminek is örülni?
