A súlyosan veszélyeztetett északi simabálnák védelmét szolgáló zónákban a vízi járművek többsége nem tartja be a sebességkorlátozást, ami komoly fenyegetést jelent a tengeri emlősökre – figyelmeztet egy friss jelentés. Az Oceana nevű környezetvédelmi szervezet a 2017-2020 közötti időszakra vonatkozóan vizsgálta, hogy mekkora sebességgel haladtak a hajók és a csónakok azokban a zónákban, amelyekben az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) sebességkorlátozást ír elő, vagy javasol az Atlanti-óceán amerikai partvonala mentén.
A Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon olvasható tanulmány szerint a kötelező sebességkorlátozást előíró övezetekben a járművek csaknem 90 százalékban, az önkéntes zónákban 85 százalékban nem tartották be a sebességhatárt. Az északi simabálnák sérüléseiért és haláláért felelős két vezető ok egyike az ütközés a vízi járművekkel. Kutatások azt mutatják, hogy ha a járművek sebessége 10 csomóra (óránként 18,5 kilométer) csökken, az 80-90 százalékkal csökkenti a bálnapusztulás kockázatát ütközésekor.
A NOAA két típusú zónát hozott létre az északi simabálnák védelmére: állandó zónákat olyan területeken, ahol várhatóan vannak bálnák (SMA) és olyan ideiglenes, önkéntes zónákat, ahol bálnát észleltek (DMA). Az első típus 10 csomóban korlátozza a sebességet, a második ugyanezt javasolja. Az elemzést a Global Fishing Watch nevű nemzetközi szervezet által begyűjtött sebességi és tartózkodási adatokra alapozták.
Az északi simabálnák száma egykor a 21 ezret is elérte, ám a 20. század elején a kihalás szélére kerültek a túlhalászat miatt, és az 1920-as évekre mindössze nagyjából 100 példányuk maradt. Vadászatukat betiltották 1935-ben, aminek hatására a számuk idővel több mint 480-ra nőtt, ám a folyamat mostanra visszafordult és egyedszámuk ma nagyjából 360-ra tehető. Az északi simabálnák másik vezető haláloka, hogy belegabalyodnak az egykor rákok és halak kifogására használt halászfelszerelésekbe.
