Valaki téved - vélekedett kérdésünkre a Másfélfok nevű környezetvédő oldal tegnapi online sajtóklubján Bart István, a Climate Strategy 2050 Institute igazgatója, klímapolitikai szakértő Gulyás Gergely kancelláriaminiszter múlt heti, az Európai Bizottság új klímapolitikai elképzeléseinek vétójáról szóló kormányinfós bejelentése kapcsán. A szakértő szerint a javaslatok bevezetéséhez a tagállamok többsége is elegendő. (Jelen állapot szerint rendszeresen az Orbán-kabinet akaszt tengelyt az államok többségével.) A több mint egy tucat javaslat közül egyedül az üzemanyagokon lévő általános forgalmi adó alsó szintjének emelése igényelhet száz százalékot. (E vitában ugyanakkor az Orbán-kabinet, unió-verő, 27 százalékos áfájával kevéssé lehet érintett.) Gulyás Gergely ehhez képest a múlt héten úgy fogalmazott: Magyarország az Európai Bizottság klímajavaslatát ebben a formában elutasítja, és mivel az elfogadáshoz egyhangúság szükséges, nélkülünk az indítvány nem léphet érvénybe.
Azt a Másfélfok tegnapi rendezvényének felszólalói sem tagadták, hogy az uniós elképzelések nyomán 2026-tól nőhetnek a hazai energia- és üzemanyagárak. Bart István a tarifaemelést hovatovább az éghajlatvédelem egyik fő eszközének tartja, amennyiben a fogyasztókat hatékonyabb és hosszú távon olcsóbb, környezetkímélőbb felhasználásra ösztönzi. Mindazonáltal már maga a Bizottság is számos pontot beépített az intézkedések által leginkább sújtott rétegek kisegítésére, kezdve a fokozatos bevezetéstől egészen a lakosság közvetlen támogatását is lehetővé tévő, Social Climate Fund elnevezésű, a 2025-2032 közötti időszakra 72 milliárd euróval - mai áron 26 ezer milliárd forinttal - feltöltött alapig - hangsúlyozta Bartek-Lesi Mária, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont munkatársa. Az egyelőre valóban "csak" javaslatról az elkövetkező hónapok során kétségkívül parázs vita várható.
A rezsi az EU-szintű szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési cél immár kötelező fokozásához szükséges intézkedéscsomagnak csak egy része. Az Unió mára több körben elfogadta, hogy az EU egésze 2030-ra 1990-es szén-dioxid-kibocsátását nem 40, hanem 55 százalékkal mérsékli. A brüsszeli döntéshozók láthatólag elégedettek a kibocsátás úgynevezett szén-dioxid-kvótákon keresztüli csökkentésével, amit most további területekre terjesztenének ki. A módszer lényege, hogy minden egyes tonna szén-dioxid levegőbe engedésének jogát meg kell venni a tőzsdén. Mivel ezeket a kvótákat az EU állítja elő - az egyre tetemesebb bevételeket a tagállamok között szétosztva -, a létrehozott kvóták mennyiségének változtatásával lényegében előre ütemezhető az államszövetség leendő kibocsátása. Eddig csak a legnagyobb gyárakat kötelezték kvótavásárlásra. A tőzsdei ár-, azaz költségrobbanás kétségkívül "kiárazta", tehát egyre versenyképtelenebbé tette a nagy szennyezőket. Ehhez a tőzsdei rendszerhez most hozzácsatolják a tengeri szállítást és a légiközlekedést, az uniós szintű levegőszennyezés körülbelül 40 százalékát kezelve. Ugyanakkor 2026-tól egy hasonló, de különálló rendszerben a közúti közlekedés és a lakások energiafogyasztásának karbonmentesítését is kvótákkal ösztönöznék. A szakértők hangsúlyozták, hogy ez nem adó, nem egy számlatétel és nem közvetlenül az autózók vagy a lakók fizetnék: az eladott energiatermék utáni, folyamatosan változó árú kvótát az üzemanyag- vagy energia-kiskereskedőnek kellene megvásárolnia. (További kérdés tehát, hogy az ellátók ezt mennyiben hárítanák át fogyasztóikra, akár a verseny, akár egyéb jogi korlátok figyelembevételével. Ráadásul a teher „elkerüléséhez” egyszerűen elegendő az energiafogyasztás csökkentése.)
A Bizottság a jelenleg kvótavásárlásra nem kötelezett hazai ágazatok – a lakások és a közlekedés mellett például a mezőgazdaság, az erdők vagy a hulladékipar – (a változatosság kedvéért 2005-höz viszonyított) 2030-as szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési mértékét az eddigi 7 százalékról 18,7 százalékra emelné. Bart István szerint ez megvalósítható, amit a kvótarendszer csak kiegészítene. Szerinte a hazai lakások és a járművek kvótaára kevéssé nőne, ha a kereskedés belföldön zajlana, mert kibocsátás-csökkentésben számos tagállamnál jobban állunk.
Bart István a hagyományos meghajtású autók 2030 utáni gyártási tilalmát végrehajthatónak tartja, viszont a nagyobb külföldi légszennyezés miatt olcsóbban behozott áruk vámjának sikeréhez kevés reményt fűz.
A bizottsági csomag a megújulók energiafogyasztáson belüli, 2030-as arányát az eddigi 32 százalékról 40 százalékra emeli – emelte ki Bartek-Lesi Mária. Ezen belül fontosnk tartja a megújulónak minősülő, voltaképp azonban igen környezetszennyező tűzifa elszámolásának pontosítását. Így 2026-tól - a nagyon korszerű egységek kivételével – meg is szüntetnék a növényégetés-alapú áramtermelés támogatását. Emellett javítanák a hűtés-fűtés, a hulladékhő és a bioüzemanyagok – összetett - elszámolását, illetve az elkövetkező évekre köztes célokat is kitűznének.
Arra a kérdésünkre, hogy ez miként érintené a magyar kormány eddigi vállalásait, nem kaptunk választ.
