Amióta a Gallup nyolc évtizeddel ezelőtt elkezdte felmérni az amerikaiak vallási szokásait, még sosem jött ki ilyen alacsony szám: tavaly a megkérdezetteknek csupán 47 százaléka tartozott valamelyik templom, zsinagóga vagy mecset közösségéhez. Ez különösen annak fényében meghökkentő, hogy az arány még két évtizede is 70 százalék körül volt. Bár az amerikai nemzet továbbra is vallásosnak mondható, mivel 70 százalék tekinti magát valamely egyház hívének, ez volt az első eset, hogy a válaszadók kevesebb mint fele volt tagja konkrét vallási közösségnek.
A közvélemény-kutató hatezer fős mintával dolgozik és a folyamatokat az éves adatok helyett szereti inkább hároméves átlagokkal illusztrálni. A 2018-2020-as érték 49 százalékra jön ki, miközben növekszik azoknak az aránya (21 százalék), akik egyáltalán semmilyen vallással nem éreznek közösséget. Hogy a dolog egy kicsit még bonyolultabb legyen, a Gallup talált 4 százaléknyi válaszolót, aki ugyan egyházi közösséghez tartozónak mondta magát, ám nem azonosul a vallásos nézetekkel. Más oldalról nézve: a magukat vallásosnak tartóknak is csupán 60 százaléka tagja egyházi közösségnek.
A változások mögött egyértelműen nemzedéki jelenség áll. Az ezredforduló előtt született „X” és az úgynevezett millenniumi generációnak csak 36 százaléka tagja vallási közösségnek. Általában is, minden egymást követő korcsoportban nő azoknak az aránya, akik valamennyire ugyan vallásosnak érzik magukat, de annyira nem, hogy egyházhoz is tartozzanak.
Az egyházak közül a római katolikus veszíti a híveket a leggyorsabb ütemben, bár az Egyesült Államokban még mindig ez a legnagyobb önálló felekezet. A több ágra bomló protestánsok azonban együtt mintegy kétszer annyian vannak és náluk a visszaesés sem olyan markáns. A felmérésből az is kiderül, hogy a politikai értelemben magukat konzervatívnak tekintők, a Republikánus Párt támogatói, a házasságban élők és a felsőfokú végzettségűek körében arányaiban kevesebben veszítik el egyházi kötődésüket, illetve ugyanez mondható el a déli államokban élőkről és a felnőtt fekete hívőkről. A lemorzsolódás jellemzőbb az ország keleti partvidékén és a Demokrata Párt támogatói között – ugyanakkor a magukat politikailag függetlennek vallók között még kevesebben tartoznak valamelyik egyházhoz.
A politikai nézetek és a vallásosság közötti kapcsolatot jól mutatja, hogy a Republikánus Párt hívei között mintegy 70 százalék a magukat vallásosnak (általában kereszténynek) valló fehérek aránya, míg a Demokrata Párt táborában ez csak 36 százalék, s a liberális oldalon évről évre nő az angolul a „none” (egyik sem) szóval jelölt vallástalanok vagy éppenséggel ateisták aránya. A feketék között pedig pont a fordított a minta: a vallási közösségekhez tartozók inkább liberális szavazók. A spanyol anyanyelvűek közül a protestánsok nagyjából fele-fele arányban szavaznak a két pártra, míg a katolikusok, nem kis részben a Latin-Amerikában népszerű szocialisztikus „felszabadítási teológia” következményeként, tavaly 2:1 arányban Joe Bidenre adták a voksukat.
