„Elkezdtem szédülni, elsötétült előttem minden és összeestem, ezt azonban már nem érzékeltem – idézte fel a történteket Engelbrecht a német RTL televízióban. – A következő, amire emlékszem, hogy egy csapattársam pofozgat és azt kiabálja: térjek magamhoz. Azt mesélték, hogy 10-15 másodperc elteltével újra tudatomnál voltam, mintha a Jóisten azt mondta volna, még kicsit korai lenne lezárni az életem. Először nem tudtam, hol vagyok, és nem értettem, miért állnak körülöttem ilyen sokan. Amikor felfogtam, mi történt, megijedtem, kiszolgáltatottnak éreztem magam – ez rosszabb volt bármilyen fájdalomnál.”
Nem cserélték le
Engelbrecht gyorsan magához tért, sőt tíz percig még folytatta is a mérkőzést, miután a csapatorvos megállapította, hogy a pulzusa rendben van, és az ilyenkor szokásos ellenőrző kérdésekre (neve, hol van, hányat mutatnak neki) hibátlanul válaszolt. Utána ő kérte, hogy cseréljék le, mert fáradtnak, gyengének érezte magát. „Utólag érthetetlennek tűnik, miért folytattam a mérkőzést, de akkor nem tudtam, mi történt. Arra gondoltam, biztos megszédültem a nagy melegben, mivel a tüneteim elmúltak, amikor vízzel lehűtöttem az arcom és a fejem, úgy éreztem, mehet tovább a játék. Ha akkor tudom, amit ma, biztos, hogy azonnal lejövök a pályáról.”
Mivel a fáradtságérzet többnapos pihenés után sem múlt, kórházban vizsgáltatta ki magát, ahol megállapították, hogy szívizomgyulladása van. „Életem legszörnyűbb híre volt, fiatal voltam, egyre sikeresebb lettem, letaglózott, amikor az orvosok azt mondták: lehet, hogy soha többet nem lehetek profi játékos. Könyörögtem nekik, hogy találjunk ki valamit, bármilyen kockázatot vállaltam volna azért, hogy profiként futballozhassak tovább.”
Engelbrechtnek egy szívritmus-szabályozót ültettek be. „Futballistáknál óriási a szívizomgyulladás veszélye, mert mindenképpen játszani akarnak, a kisebb fájdalmakat elnyomják magukban, nem szólnak róla senkinek, mert attól tartanak, ha egyszer kikerülnek a csapatból, akkor nagyon nehezen tudják majd visszaszerezni a helyüket. Én is így voltam ezzel, a lázam elmúlt, és már jelentkeztem az edzésre, pedig még köhögtem, gyógyszert is szedtem, de azt gondoltam, hogy legfeljebb pár nappal lassabban gyógyulok meg, de az a lényeg, hogy megint ott vagyok a többiekkel, versenyzem a helyemért a kezdő tizenegyben.
Háromszor lépett működésbe a defibrillátor
Engelbrechtnél eddig három alkalommal lépett működésbe a beültetett defibrillátor: amikor zavar lép fel, a szívritmus-szabályozó áramütésekkel állítja helyre a szív működését.
A defibrillátor beültetése után Engelbrecht 2014-ben visszatért a pályára, győztes gólt is szerzett csapatában, amikor örömében levette a mezét, alatta olyan pólót viselt, amelyen „semmi sem lehetetlen” felirat volt olvasható. Három évig tudott még profiként focizni, amiért nagyon hálás a sorsnak.
„Tudom, hogy velem van a defibrillátor, és ha kell, megmenti az életem. A mindennapjaimat nem befolyásolja. Amikor 2017-ben Essenbe szerződtem, először edzettem új csapatomnál, a tréninget laza kocogással kezdtük, és azt éreztem: remegnek a lábaim. Tudtam, megint baj lesz, lefeküdtem a földre, megvártam, amíg a defibrillátor helyreállítja a keringésemet, ebben a pillanatban viszont az is egyértelművé vált, hogy a profi pályafutásomnak vége, túl nagy a kockázat.” A korábbi labdarúgó 2018 óta előadásokon hívja fel a figyelmet a profi sport egészségügyi kockázataira.
Az idei Európa-bajnokságon június 12-én, a dán–finn mérkőzésen Christian Eriksen esett össze, amikor kocogott a pályán kívülre került labdáért. A dán labdarúgót újra kellett éleszteni a pályán, később ő is olyan defibrillátort kapott, mint korábban Engelbrecht.
„A barátaimmal egy szusibárban néztük a meccset, sokkolt, ami Christiannal történt. Kirázott a hideg, amikor láttam, hogy megbicsaklott Eriksen lába kocogás közben. Azonnal mondtam, hogy nagy a baj, össze fog esni, a barátaim úgy reagáltak, ne hülyéskedjek, rémeket látok. Megrázó volt látni Eriksent, pontosan tudtam, mi történik vele. Nagyon szurkolok neki, hogy maradandó károsodások nélkül jöjjön ki ebből az egészből.”
Naponta 200 ember
A kölni klinika professzora szerint Eriksen esete azért rendkívüli, mert a televízióközvetítés miatt több százmillióan látták, mi történt. A keringési zavar következtében bekövetkező hirtelen szívleállás a harmadik leggyakoribb elhalálozási ok a fejlett országokban. Németországban naponta átlagosan 200 emberrel történik meg az, ami Eriksennel. Sajnos az esetek többsége nem végződik olyan szerencsésen, mint a játékosnál.
Ha sikerül szívmasszázzsal gyorsan beavatkozni, akkor jók a túlélési esélyek, muszáj oxigént juttatni az agyba. Mert ha az agy meghal, akkor a betegen nem lehet segíteni. Nagyon fontos, hogy az emberek tudják, mit kell ilyenkor csinálni. Általában férfiakkal történik ez, az átlagéletkoruk 65 év, különösen veszélyeztetettek a keringési problémákban szenvedők. A fő ok szívinfarktus vagy súlyos szívritmuszavar, a sportolóknál egy rejtett vírus vagy a túlterhelés okozhatja a keringési rendszer összeomlását. Az orvosok nem véletlenül mondják, hogy akár két-három hétig is kíméljék magukat az emberek például egy vírusfertőzés után. Hiába érzi magát valaki már teljesen egészségesnek, a szervezetnek időre van szüksége a regenerálódáshoz.
