A Magyar Kultúra című új havilap vaskos kiadvány: 130 oldalas, a Duna-tematika mellett pedig számos interjút és ajánlót tartalmaz, melyeket színvonalas, nagyméretű képanyaggal illusztrál. A lap külsőre igényes, a nyitószámmal azonban mégiscsak van egy lényegi probléma: nem kapható még az újságárusoknál. Aki el szeretné olvasni – és nem vett részt a lapbemutatón –, annak be kell térnie a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Ezen az apró akadályon túllendülve viszont nézzük, milyen a tartalom.
Mindent elönt a Duna
Fő témánk tehát a Duna, mely több írásban is előkerül – olykor persze csak említésszerűen. A Mesék a Dunáról című válogatás erre jó példa: sorra veszi azokat a gyerekkönyveket, melyekben a folyó felbukkan, de több mese csak érinti annak témáját. Kivételek azért vannak: Csapody Kinga Irány a Dunakanyar című meséje a környék számos városát idézi meg, Tittel Kinga A Duna kincsei zsebkönyve a folyó XIX. századi és jelen életét mutatja be, Fiala Borcsa Bűntény a Dunán című ifjúsági regényében pedig a fiatal hősök sorra derítik fel a folyó szigeteit.
Az Olvasólámpa rovatban aztán előkerülnek az idősebb korosztálynak szóló művek is, többek között Jules Verne A dunai hajósa – melyből 1974-ben magyar film is készült, többek között Bujtor István és Latinovits Zoltán főszereplésével –, Kabdebó Tamás Danubius Danubia háromkötetes „folyamregénye” vagy Esterházy Péter Hahn-Hahn grófnő pillantása című műve, melyet Visky András a vele készült interjúban is felidéz, Esterházy ugyanis annak írása során megkereste a költő-dramaturgot, hogy mutassa meg neki a „szegény Dunát”, melyet ő ismer. A felsorolásban szerepel emellett tisztán dokumentarista jellegű kötet is, mint Timár György 1988-ban kiadott A Duna titkai című könyve, melyben a folyó még az NSZK-n, Csehszlovákián és Jugoszlávián haladt végig.
A lap azonban tágan értelmezi a kultúrát, az irodalom mellett így teret kapnak a tisztán vízügyi témák, szó esik a Duna Múzeumról, a Lajta múzeumhajóról – utóbbi cikkben még hadtörténetről is olvashatunk –, míg az Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatóval készült interjú nagyrészt mezőgazdasági témákról szól: árterekről, halfogásról, vízügyi kérdésekről és földesurakról, akik a török uralom után marha helyett búzát akartak árulni, így arra törekedtek, hogy szántóföldhöz jussanak.
Felbukkan azért a szépirodalom is: olvashatunk novellákat, melyekben megjelenik a folyó mint motívum, a kortárs költők művei mellett pedig Ady Endre A Duna vallomása című versét érdemes kiemelni, mely a következő kérdéssel szembesíti az olvasót: „Mindig ilyen bal volt itt a világ? / Eredendő bűn, lanyha vétek, / Hideglelés, vergődés, könny, aszály? / A Duna-parton sohse éltek / Boldog, erős, kacagó népek?”, hogy aztán a vén folyó megadja a választ: „Mióta ő zúgva kivágott, / Boldog népet itt sohse látott.”
Pilinszky, Mészöly, Jókai és Csoóri
A nyitószámban az irodalom mégiscsak hangsúlyos szerepet kap. Juhász Anna például egy Pilinszky-kéziratról ír, melyet egy székesfehérvári szoba-konyhás panellakásban lelt meg a költő volt főbérlője. Juhász Anna eredetileg azért utazott a megyeszékhelyre, hogy a Pilinszky 100 rendezvénysorozat keretében felvegyen egy beszélgetést két szakértővel, majd egy városi irodalmi sétát rögzítsen, de egy véletlen folytán egy érdekes történetre bukkant. Pilinszky Székesfehérvárra még a nyolcvanas években költözött, a városhoz ugyanis családi szálak is kötötték, itt élt unokaöccse, Kovács Péter művészettörténész és annak felesége, Kovalovszky Márta. Amikor Juhász Anna a városi sétát tervezte, azokat a helyszíneket akarta megmutatni, melyek fontosak voltak a költőnek, egy irodalmi beszélgetésen azonban Bokros Judit újságíró elmesélte neki, hogy édesanyja volt Pilinszky egykori főbérlője, aki még ma is abban a Kígyó utcai lakásban él, ahol a költő töltötte életének utolsó időszakát. Az idős hölgy megmutatta az irodalmárnak a költő vászonborítású jegyzetfüzetét, melyben többek között számok, monogramok, zeneművek és álomleírások szerepeltek.
Döme Barbara írásában a fikció erejével idézi meg Mészöly Miklós alakját, elképzeli, ahogy az elhunyt íróval betér a szekszárdi emlékházba, ahol előkerülnek a régi emlékek, Mészöly tanítványai, a felesége, Polcz Alaine, és Hrabal, aki meglátogatta az írót Kisorosziban, és akivel együtt sörözött Budapesten a Kaltenberg Bajor Királyi Sörözőben. Döme egy másik szövegében szintén a fikcióhoz nyúl: Jókai szülőházának „szemszögéből” mesél a kis Jókay Móricz gyerekkoráról és életéről.
A Csoóri Sándorról szóló írás is visszarepíti az olvasót a múltba: megtudjuk, hogy a parasztcsaládban nevelkedő költő-író fiatalkorában milyen fontos szerepet töltött be a pápai gimnázium, ahol kezdetben „jobbágysorsba lökött embernek” érezte magát, és milyen hamar szakította félbe a tanulmányait a második világháború, amikor a német kato nák megjelentek Pápán. Utóbbi cikk második fele Csoóri egykori mesterére, A. Tóth Sándor festőművészre koncentrál, akinek különóráin értette meg a költő, hogy mi is a művészet.
Meg a ráadás
A Magyar Kultúra 130 oldalába más művészeti ágak is beleférnek. Így kerül fókuszba egy hosszabb írásban a Szentendrei Régi Művésztelep, melynek festőművészeit sorra szólaltatja meg a cikk, és bár magáról a helyszínről és annak jelenéről nem esik benne szó, olvashatunk pár érdekes meglátást és történetet.
Aknay Jánostól megtudjuk például, hogy minden nemzet művészetének vannak egyedi stílusjegyei, de az nem egy cégér, „hogy mindenhová odafestem a kis piros-fehér-zöld zászlót, mégis rá lehet érezni”.
Bereznai Péter számára a négy évszak közül a leginspirálóbb a tél, mivel ugyanazt a lebontást végzi a természetben, mint ő a művészetben, Csáki Róbert pedig ha megfestené a koronavírust, a vászonra nem kerülne se maszk, se vírus, és csak évekkel később állna neki a munkának, amikor már távolabbról lát rá a témára.
A lap további cikkeit tekintve az inkább hasonlít egy színes magazinra. Szerepel benne például interjú Ohnody Hegyi Dórival, melyből kiderül, hogy az énekesnőnek milyen volt együtt dolgozni Marsalkó Dáviddal, a Halott Pénz frontemberével, de találunk a lapban lemezkritikát, egy leírást a Szigetközről, valamint egy interaktív gyerekkönyvekről szóló történeti összefoglalót, ami kitér arra, hogy a kicsik életében a digitális olvasást nem árt fokozatosan bevezetni.
