– Magyarország a hazánk, Európa az otthonunk, ezért kiemelten fontos, hogy milyen irányt vesz az unió közössége, és a jövő alakításában a magyaroknak is aktív, befolyásoló szerepet kell vállalniuk – vázolta föl a gondolkodási kereteket Ujhelyi István. Hogy a beszélgetés még aktuálisabb legyen, Filippov Gábor megjegyezte, hogy az elmúlt tizenöt évben az EU-nak olyan válságokkal – pénzügyi, gazdasági, járványügyi – kellett szembesülnie, amelyek felszínre hozták az intézményrendszer problémáit, a fogaskerekek közé szorult porszemeket. Filippov hozzátette, hogy az EU globális jelentősége csökkenőben van, ez részben demográfiai trendekkel, részben az USA és Kína hatalmi versengésével magyarázható, ugyanakkor a kérdés mindkét ok alapján adott: képes lesz-e az Európai Unió tíz év múlva gyorsabb, hatékonyabb és relevánsabb nemzetközi szereplővé válni? A történész-politológus szerint ehhez az intézményrendszer reformja megkerülhetetlen. Ujhelyi ezzel egyetértve megjegyezte: az Európai Unió jelenlegi felépítménye nem segíti, hogy a globális versenyben hatékonyan részt tudjunk venni, ezért mindenképpen átalakításra érett a szerkezet. Navracsics Tibor volt uniós biztos hozzászólásában először arról beszélt, hogy a szükséges változtatásokról szóló vita nem új keletű: a lisszaboni szerződés, illetve a keleti bővítés új korszakot nyitott, ugyanakkor a brüsszeli intézményrendszer mostanra jutott csak el odáig, hogy felismerje: a működés így már nem mehet tovább. Navracsics „korlátozott ambícióval” bírónak nevezte az EU által meghirdetett konferenciasorozatot, mondván: Brüsszelben attól rettegnek, hogy ha egyszer megnyitják újratárgyalásra az uniós szerződéseket, akkor konszenzus hiányában soha többet nem tudják majd lezárni azokat. „Félig jól sikerült kezdeményezésnek tartom az unió jövőjéről szóló konferenciát, amely félig jó eredményeket fog hozni” – fogalmazott Navracsics Tibor. Az EU-Monitor szakértő újságírója, Gyévai Zoltán a kerekasztal-beszélgetésen azt mondta: a mostani vitasorozat a brüsszeli „buborékszemlélet” meghaladására tett kísérlet, a kimenetelét azonban nehéz megjósolni. A hírelemző arról beszélt, hogy nem csak az Európai Unió, de az európai társadalom is megváltozott az elmúlt években: a társadalmi és politikai mozgásokat látva – például a klímamozgalmak megjelenését és eredményességét – elmondható, hogy az EU egyértelműen most is csak reagál, és nem elébe megy a folyamatoknak. Gyévai szerint fontos legitimációs vita zajlik, amelynek egyik kézzelfogható eredménye az lesz, ha az EU vissza tud kapcsolódni azokhoz az európai polgárokhoz, akiktől – miután elsősorban a vállalkozásokra és a gazdaságra koncentrált – eltávolodott az utóbbi időben. „Az Európai Unió gazdasági korszakváltás előtt van, sőt valójában már zajlik is a váltás. Abban van kételyem, hogy ez a mostani vitasorozat mennyiben fogja befolyásolni az irányokat. Szerintem a politikusok inkább abban bíznak, hogy az egymást követő tanácskozások megerősítik, vagy valamelyik irányba eldöntik azokat az elképzeléseket, amelyek az EU jövője kapcsán már eleve az asztalon vannak. Ez egy sokkal praktikusabb vita lesz” – hangsúlyozta Gyévai Zoltán.
Első a szuverenitás
A beszélgetés során Ujhelyi István emlékeztetett, hogy épp Andor László uniós biztosi mandátumának idején fogadta el az európai közösség a Szociális Jogok Európai Pillérét, amely nagy vitát váltott ki, és egyfajta fordulatot jelentett az uniós fókuszban. Arra a kérdésre, hogy milyen területeken kellene mindenképpen hasonló és valós változtatást végrehajtani, Navracsics Tibor azt válaszolta: minden előrelépés hiábavaló mindaddig, amíg a stratégiai autonómia, a szuverenitás, illetve általában a döntéshozatal ügyében nem születik valamilyen döntés. A fideszes politikus rámutatott, hogy akárhányszor nekifutott eddig az EU a hatékonyabb döntéshozatali rendszer megalkotásának, a tagállami érdekek miatt a végén mindig megbicsaklott az egységes akarat, és mindig bonyolult megoldások születtek. Példaként hozta fel a maastrichti szerződés „már-már parodisztikus” pilléres rendszerét. Navracsics egyértelművé tette, hogy ha a szuverenitás kérdésében az Európai Unió „valami egyeneset nem mond a vita végére”, akkor szerinte mindegy, hogy milyen részmegoldások születnek bizonyos kérdésekben, tovább fogjuk hurcolni az előző évtizedek konfliktusait. A szuverenitás kapcsán Ujhelyi megjegyezte, hogy az általa kezdeményezett és részben kidolgozott Európai Egészségügyi Unió minél szélesebb megvalósítását a magyar kormány rendre a szuverenitásra való hivatkozással utasítja el, miközben ez „praktikusság és nem szuverenitás” kérdése. Az MSZP politikusa hozzátette: számára bebizonyosodott, hogy valamilyen egységes minőségi elvárás szükséges az egészségügyi ellátórendszerekben, és ez nem arról szól, hogy „valaki Brüsszelből akarja irányítani a magyar háziorvosi rendszert”, mindössze minden európai polgárnak biztosítani akarja a megfelelő minőségű ellátást és betegbiztonságot. Navracsics véleményére rácsatlakozva Filippov Gábor is úgy vélte, hogy a döntéshozatal reformja a nulladik lépés, szerinte enélkül érdemi reform elképzelhetetlen. A történész hozzátette: a Covid-járvány „előrébb rugdosta” a közös hatáskörök kibővítését, ez látszik a klímaválságra adott közös vállalásokban és a járvány utáni gazdaság helyreállításában történő közös fellépésben. Filippov szerint az a kérdés, hogy mennyiben sikerült tartósítani, sőt folytatni ezt a fajta közös hatáskörbővítést, és lesz-e kellő forrás a hatáskörbővítések gyakorlatba ültetéséhez. A történész hozzátette azt is: egy értelmes reformkoncepció nem arról szól, hogy a vita végén az Európai Egyesült Államok vagy a vele ellentétes Nemzetek Európája kristályosodik-e ki, annak ellenére sem, hogy a politika nyelvén ennek van érthető relevanciája. „Az igazi kérdés az, hogy mit fogunk arról gondolni: hol érdemes mélyíteni, bővíteni, és adott esetben hol érdemes a status quót megőrizni, vagy akár visszanyesni az integrációt” – fogalmazott Filippov Gábor. Az MSZP EP-képviselője szintén károsnak nevezte a két víziót egymással ütköztetni, és valamelyikhez mindenképpen igazítani a szereplőket, hiszen ennél jóval bonyolultabb az Európai Unió működése és helyzete, ráadásul – tette hozzá Ujhelyi –, ha pusztán ezen koncepciók alapján csomagolnánk újra az integrációt, az garantált kudarc lenne. Gyévai Zoltán a beszélgetés ezen szakaszán úgy fogalmazott: soha nem lehetett az integráció végeredményét előre megjelölni, a folyamat eddig is lépésenként haladt, és közben változott. A szakértő szerint most fontosabb azt látni, hogy az európai integráció mindig akkor lépett egyet előre, amikor valamilyen válság érte a közösséget; ilyenkor még azok is „felszállnak a konvojra”, akik egyébként alapvetően ellenzik az integráció mélyítését. Gyévai szerint mára az Európai Unió egy olyan nagy szervezetté nőtt, amelyben minden mindennel összefügg: példaként hozta fel az Európai Bizottság levelét, amelyet a magyar kormánynak küldött a homofób pedofiltörvénnyel kapcsolatban. Abban, mutatott rá Gyévai, legalább öt-hat pontban is támadja a hivatkozott jogszabályt az uniós intézmény, például az audiovizuális tartalomszolgáltatás szabadsága kérdésében; erre pedig ilyen részletességgel csak nagyon kevesen gondolnak. „Az is fontos kérdés lehet a mostani folyamatban, hogy az Európai Unióban megfér-e egymás mellett többfajta demokráciafelfogás. Ez most kihívás. Magyarország és Lengyelország például nem ugyanazt a demokráciafelfogást követi, mint mások. Rengeteg probléma van, amit tisztázni kellene, ezeket a vitákat végre-valahára meg kellene ejteni. Hogy lesz-e konklúzió, nem tudom” – tette hozzá az EU-Monitor főszerkesztője.
Francia kampánylogika
Ujhelyi István az elhangzottakra reagálva azt mondta: az ember azt a következtetést is levonhatná, hogy a mostani reformvita valójában „sok hűhó semmiért”, pedig – tette hozzá – éppen azzal, hogy végre asztalra került a csizma, most már nem lehet érdemi érvütköztetés nélkül elnapolni a kérdéseket. „Ugyanakkor, ne felejtsük: itt is politikusok mozgatják a folyamatokat. Ha az lesz az érdekük az erősebb szereplőknek, hogy erős mozgalom induljon el, akkor élesítik, élezik majd az egymással szembenálló nézeteket” – fogalmazott Ujhelyi, majd emlékeztetve a magyar kormány külföldi lapokban feladott uniós tartalmú hirdetéseire, azt mondta: a politikai táborok mindkét oldalának láthatóan érdekében áll ütköztetni az álláspontokat. Azzal kapcsolatban, hogy az EU jövőjéről szóló konferenciasorozatot épp a francia uniós elnökség idején kell majd lezárni, ami Macron elnök mozgását ismerve akár érdemi eredményt is kikövetelhet, Navracsics Tibor azt mondta: a francia Európa-politika egyik alapvető jellemzője, hogy döntően belpolitikai célt szolgál. A Fidesz politikusa szerint Macronnak eleve az lenne az optimális, ha egy radikális jobboldali jelölt (Marine Le Pen) indulna vele szemben az elnökválasztáson, és ha így lesz, akkor érdekében áll majd kiélezni az Európai Unió jövőjéről szóló vitát és annak eredményét is. „Azzal számolok, Franciaország nem fogja tudni megállni, hogy ne terelje az elnökválasztás és az utána következő nemzetgyűlési választás kampánylogikájába az Európai Unióról szóló vitát” – fogalmazott Navracsics, amire reagálva Ujhelyi megjegyezte: éppen ezért kell arra készülnie a magyar kormánynak és az őt leváltani készülő ellenzékének is, hogy az Európa jövőjéről szóló vita „spiccen lesz” a közéletben. Filippov Gábor történész-politológus megjegyezte még, hogy az EU jövőjéről szóló vitasorozat eredményességét és sikerét nagyban befolyásolhatja a Covid-járvány, ami vagy „egy múló rossz álom lesz, vagy most valami olyan következik, ami tartósítja, súlyosbítja, kibővíti az ezzel kapcsolatos élményeket”. Filippov attól is tart, hogy állampolgári oldalról érdektelenség övezheti majd ezt a „sorsdöntőnek és történelminek” nevezett folyamatot, de hozzátette azt is, hogy az átfogó nagy kérdésekben (klímavállalások finanszírozása, gazdasági és pénzügyi unió, döntéshozatali reform) mindenképpen indokolt lenne a magyar politikai élet meghatározó szereplőinek – nyilvánosan vagy zárt ajtók mögött – megegyezni a magyar érdekekről. Ujhelyi István erre reagálva megjegyezte: valóban tragikus, hogy az Európával való viszonyunkat a primer politikai szándékok alá rendelték az érintettek, ezért szerinte lehetetlen, hogy a 2022-es választásokig kormány és ellenzék közös európai stratégiát tudjon alkotni. „Történelmi bűnnek tartom, hogy lövészárkokba bújtunk vissza, és nagyon nehéz ezekből kimászni. Ebben nyilván mindenkinek megvan a felelőssége. Most alapvetően a miniszterelnök vezényel, és ebben a konferenciasorozatban az egyik oldalt fogja csak képviselni, ráadásul meglehetősen élesen. Nem véletlenül hívtam meg Navracsics Tibort, mert vele például – függetlenül minden különbözőségünktől – mi szerintem le tudnánk ülni és megbeszélni, hogy a következő húsz évben mi szolgálhatja Magyarország érdekét egy Európa-stratégia kapcsán. Remélem, hogy eljön majd egy ilyen időszak” – fogalmazott Ujhelyi István.
Kettő vagy több sebesség
A kerekasztal-beszélgetés zárókörében az MSZP EP-képviselője azt kérdezte a résztvevőktől: látják-e esélyét annak, hogy a vitasorozat eredményeként akár módosítani is lehessen az uniós szerződéseket. Filippov Gábor válaszában azt mondta: fontos, hogy az embernek legyenek álmai, szerinte az unió története is részben erről szól. Ugyanakkor a történész-politológus úgy vélte, sokkal nagyobb esélye van annak, hogy inkább a már számos alkalommal tárgyalt – és a köznyelvben pontatlanul – „kétsebességes Európának” nevezett koncepció végeredményként fog megszületni a folyamat végén. Navracsics Tibor ezzel kapcsolatban azt mondta: mindenki tiltakozik a többsebességes Európa ellen, miközben már most is egy többsebességes Európában élünk. A volt uniós biztos szerint abban lehetséges szerződésmódosítás, ha sikerül rugalmasabbá tenni a többsebességes Európa modelljét, vagyis, ha mindenki szankció nélkül eldöntheti például, hogy akar-e egy szorosabban integrált eurózóna együttműködésének részese lenni vagy sem. „Ez a mostani Európai Unió túl nagy és túl szerteágazó érdekeket foglal egy keretbe ahhoz, hogy egy homogén intézmény- és jogszabályrendszerrel működni tudjon. Minden afelé húz, hogy átalakuljon egy olyan aszimmetrikus föderációvá, ahol egyes területeken egyes tagállamok konkrétan föderációt hoznak létre, más tagállamok meg más területeken konföderális módon működnek együtt” – fogalmazott Navracsics, hozzátéve: ha szerződésmódosítás felmerül a végén, ahhoz már nem társadalmi, hanem kormányközi konferencia szükséges. Gyévai Zoltán „kisebb ambíciókra” számít a vitasorozat végén, szerinte a kétsebességes modell valóban logikusnak tűnik egyfajta eredményként, de inkább egy „korlátozott szerződésmódosítást” valószínűsít, amely néhány jól definiálható téma köré fog csoportosulni. Az EU-Monitor szakértője szerint a változások kapcsán az Európai Parlament a motor szerepét tölti majd be, a tagállami kormányok viszont a féket fogják nyomni teljes erővel.
A magyarországi „Párbeszéd Európa Jövőjéről” sorozat a következő hónapokban tovább folytatódik: Ujhelyi tematikus és szakpolitikai témakörök mentén újabb átfogó beszélgetéseket tervez, bevonva a civileket és az állampolgárokat is a párbeszédbe.
Brüsszel/Budapest – 2021. 07. 06.
