– Mentünk korán reggel a tanya felé, hogy megnézzük az állatainkat, s itt is, ott is elhullott bárányokat, juhokat találtunk. Huszonkét haszonállat pusztult el, további tíz sérült példány gyógykezelése jelenleg is folyik. A jelekből egyértelmű szerintünk, hogy farkastámadás történt – idézi fel a június végi eseményeket Katona Péter Mátranovákon. A juhokat, szarvasmarhákat és kecskéket tartó férfinek és családjának ez a fő bevételi forrása, számukra nagy érvágás, ha ennyi állatot veszítenek, ráadásul úgy, hogy a kárukat nem téríti meg senki.
– Nem ez volt az első farkasos támadás ebben a nógrádi térségben – mondja Földi Gyula, a Magyar Juh és Kecsketenyésztő Szövetség elnökségi tagja, aki arról híres a gazdák között, hogy Mátranovákon számos különleges fajtát – így gyimesi rackajuhat, palóc nyuszkanyakú tyúkot vagy faluhelyi óriás nyulat – is tart. A két juhtartó szerint a farkasok egyre beljebb merészkednek az országba, és már teljes családok élnek nálunk kölykökkel együtt. A mostani támadás azért aggasztó, mert ezúttal nemcsak felnőtt farkasok portyázhattak, a harapásnyomokból és egyéb jelekből úgy vélik, a kölykökkel karöltve támadtak. A tenyésztők azt mondják, tudomásul veszik, hogy a farkas fokozottan védett állat, bántani, elriasztani, megzavarni tilos, aki ilyet tesz, az súlyos büntetést kockáztat. Ugyanakkor azt kérik, hogy valaki az ő szempontjaikat is értse meg.
– Ahogy az utóbbi időben megszaporodnak az ilyen jellegű támadások, egyre több állattartó veti fel, hogy valamilyen módon kártalanítani kellene a gazdákat, hiszen a farkas, akár a többi vad, állami tulajdon, az általa okozott kárt pedig az államnak vagy megbízottjának kellene megtéríteni – mondja Földi Gyula. A legtöbb állattartó ugyan a saját területén kiépítette azt a villanypásztor-rendszert, amely a kisebb ragadozóktól és a kutyáktól segít megvédeni a nyájat, ám ez a fajta kerítés a farkasokat nem képest távol tartani. Így – nyugat-európai mintára – az lenne helyénvaló, ha a veszélyeztetett területeken az állam támogatná egy erősebb villanypásztor-rendszer megépítésének pluszköltségeit.
Jelenleg – teszi hozzá Földi – a Bükki Nemzeti Parknak (BNP) van programja, amelynek keretében öt hektár bekerítésére igényelhetnek támogatást az állattartók, de a juhászok szerint ez legfeljebb jelképes segítség, mert legtöbbjüknek 50-100 hektáros legelőik vannak. A nemzeti park másik programja a nyájat őrző kuvaszok visszatelepítése: a tenyésztőtől gyakorlatilag ingyen kapják meg a juhászatok ezeket a fajta nagy testű, őrző-védő kutyákat. A juhászok szerint azonban ez sem igazi megoldás, mert ma már mások a farkasok, mint 200 évvel ezelőtt: nem félnek sem az embertől, sem a kutyától, hisz az utóbbi évtizedekben háborítatlanul élhettek, míg korábban tűzzel-vassal irtották őket.
A kuvaszok pedig inkább divatkutyák lettek, kevesen élnek közülük tanyán vagy épp nyáj mellett.
Katona Péter úgy számol, hogy az elveszett állatok jövőbeni szaporulatát is figyelembe véve többmilliós a vesztesége. Ráadásul a jelenlegi jogszabályok szerint még az elhullott állatok megsemmisítéséről is neki kell gondoskodnia, ami újabb költség. A nyájon is érződik a „bizonytalanság”: jó darabig eltarthat, míg kiheverik a támadás okozta sokkot: máig nem mennek vissza arra helyre, ahol megtámadták őket, nyugtalanabbak, rebbenékenyebbek, mint korábban.
– Bővebb információval azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen állat követte el a támadást, csak később, a laboratóriumi vizsgálat után tudunk szolgálni. Ugyanis még tart a minták elemzése – mondja Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti park zoológiai szakreferense. Sietve leszögezi: a nemzeti park igazgatósága nem tartója a vadon élő védett állatnak, s annak esetleges kártételéért felelősséggel nem tartozik. Ennek ellenére számos intézkedéssel, megfelelő villanypásztorral, őrző-védő pásztorkutyákkal segítik a gazdákat és tájékoztatták őket a hatsoros villanypásztor kiépítésének előnyeiről. Ahol ezt a technikai eszközt alkalmazták, eddig nem történt ismételt támadás, s ugyanez mondható el azokról az esetekről is, ahol a nyáj mellett kuvaszok voltak. A nagyragadozók által lakott területen a villanypásztor és kutya alkalmazása alapvető az esetleges károk megelőzésében, azonban a haszonállatok védelme kizárólag technikai eszközök, vagy a csupán a pásztorkutyák alkalmazásával önmagában nem megoldható, nélkülözhetetlen a folyamatos emberi felügyelet, vagyis a pásztorok alkalmazása – teszi hozzá.
A Bükki Nemzeti Park működési területén jelenleg már több mint húsz kuvaszt helyeztek ki állattartó gazdálkodókhoz, kimondottan nagyragadozókkal kapcsolatos védekezési, kármegelőzési céllal, s az elmúlt öt évben ugyanennyi gazdálkodónak nyújtottak támogatást öt, illetve később hatsoros villanypásztorok átadásával. Szerinte az első, bizonyítottan farkas okozta eset után több formában is felajánlották a Magyar Juh és Kecsketenyésztő Szövetségnek a szakmai segítségüket az esetleges további károk megelőzésére, tavaly pedig partnerként keresték meg egy pályázathoz a Magyar Állattenyésztők Szövetségét, de egyik szervezet sem élt a lehetőséggel.
