Az átlagos 15-16 ezer tonna helyett ismét jóval kevesebb cseresznyét szüretelhetnek idén a termelők. Feltéve, ha akad aki leszedje. A gazdasági elemzők szerint hamarosan visszatér a munkaerőhiány a gazdaságba, de az agráriumban ez már a jelen.
A képzetlen napszámosok sem jelentkeznek 1000-1100 forintos órabér alatt, akik pedig minőségi munkát végeznének, nettó 1500 forintért is olyan ritkák mint a fehér holló – mondta Kóródi Károly, nagykörűi termelő. Természetesen erre jön még a napszámosok útiköltsége és a napi közteher befizetése utánuk. Miközben cseresznye önköltségében csak a szedés kilónként nagyjából 200 forint, és akkor ebben még nincs benne a növényvédelem, növényápolás ára. A családi gazdaságban a családtagok a saját munkadíjukat nem is tartják számon. Összességében az önköltség eléri a kilónkénti 300-350 forintot is, ám a romániai, lengyelországi felvásárlók még a 200 forintot sem igen akarják megadni. Hazai felvásárlót pedig évek óta nem is láttak Nagykörűben.
Az első virágzást elvitte a tavaszi fagy, a másod-harmadvirágzás pedig nem ad olyan méretű és minőségű termést mint az első - panaszolja Kóródi Károly, aki azt mérlegeli, felhagy a korai érésű cseresznye termesztésével, ritkítja a fajtaválasztékot is, de a településen őshonosnak számító, a helyi klímát a leginkább tűrő Germesdorfit mindenképpen megtartja.
Nem érti a gazda, miért nem éri meg a magyar kereskedőknek felvásárolni a hazai cseresznyét, miközben a piacokon elképesztő árakon is kínálják a kedvelt gyümölcsöt. Igaz, az árskála minőségtől, mérettől függően igen széles. A kiskereskedelmi élelmiszerláncokban, ahol egyáltalán kínálnak cseresznyét, a FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) adatai szerint június első dekádjában az olasz és a görög importgyümölcsöt 2300-2500 forint között árusították. Mostanra megjelente a magyar cseresznye is, s ez levitte az árakat és már 1800 forintért is talál a vásárló magyar cseresznyét.
Természetesen a piacokon lehet olcsóbbat is találni a nyári finomságból. A napokban a Lehel piacon márt kilónként 600 forintért is adták, bár a szemek elég aprók voltak.
A valamivel tetszetősebb gyümölcsöt 680 forintért kínálják az árusok, de a ropogós, édes, „magyar cseresznye” feliratú táblákon az összeg 1200-1400 forint, sőt, az extra ropogós pedig 1980-2180 forintért várt a ritka vevőkre. Érthető, ha a termelők - és nem csak a Jászkun-Szolnok megyei településen - elégedetlenek az alacsony felvásárlási árakkal. Sokan vélik úgy közülük, hogy az árakat a szinte ellenőrizetlen lánckereskedelem hajtja szédítő, illetve a többség által megfizethetetlen magasságokba. Persze nincs mit csodálkozni, ha tudjuk, hogy a budapesti nagybani piacon fajtától, mérettől, minőségtől függően bruttó 700-1100 forint között adják veszik a cseresznyét. Az árak a többi, a vidéki piacokat is beleértve, érdemben nem térnek el ezektől az összegektől.
Rontja a magyar gazdák versenyhelyzetét az is, hogy az ültetvények mintegy 80 százalékát a kevésbé hatékony extenzív módon művelik a gazdák. Csak a fennmaradó 20 százalék a félintenzív, intenzív kertészet. Márpedig a szakemberek szerint éppen a fordított arány közelítené a magyar cseresznyéskerteket az unió termelésének csaknem felét adó olasz, spanyol, görög versenytársakéhoz.
Nem csoda, hogy kiöregednek a termelők. Egyre kevesebb fiatal vállalja a növekvő költségeket, kockázatot.
Nagyon jó pályázatok vannak a kertészeti ágazatokban ültetvény és fajta korszerűsítésre, de az ilyen 5 hektár körüli birtokosoknak, mint a miénk is, és sok környékbelié, ez olyan költséget jelentene, amit nem tudunk kitermelni, főleg ilyen megalázó felvásárlási árakkal – jegyezte meg Kóródi Károly. A nagykörűi gazda is tisztában van vele, hogy megoldás lehetne a szövetkezés, de az elmúlt évek rossz tapasztalatai miatt erre alig lát esélyt. Amíg működött a Kertbarát Szövetkezet addig volt egységes növényvédelem is, de akadtak, akik különböző indokokkal nem fizették meg a légi permetezés költségeit, s az évi több milliós hiány miatt végül ez is megszűnt - mesélte. Az összefogás hiánya akadályozza az öntözőrendszerek kiépítését is. Hiszen a kisebb birtokokon lehetetlen gazdaságosan kialakítani a hektáronként milliós költségű vízutánpótlást és gazdaságonként azt működtetni, fenntartani.
Az elmúlt években országosan átlagosan évi 1 000 tonna cseresznyét vittek Szlovákiába, Ausztriába, Romániába, ám ez a mennyiség mára 200 tonnára zuhant. Ha még egy két évig marad ez a cseresznye mizéria, valószínűleg nem csak a nagykörűi cseresznyetermelők gondolkodnak el azon, érdemes-e kínlódni ezzel a gyümölccsel, vagy kiszedik a fákat és áttérnek más kultúrákra, például szántóföldi növényekre. Sokkal kisebb az élőmunka igény, és szinte teljesen gépesíthető. Akkor pedig visszafordulhat az ezredfordulón megindult kedvező folyamat. Akkor 1 000 hektáron termesztettek cseresznyét, most 2850 hektáros a hazai ültetvények nagysága. A klímaváltozással együtt kell élni, de a támogatási rendszerrel talán megakadályozható lenne, hogy visszajussunk a kiindulási pontra.
