Az ufó-téma közkedvelt toposz a hollywoodi filmművészetben, elvégre a közéletet is folyamatosan foglalkoztatja. Múlt héten látott napvilágot a várva várt Pentagon jelentés, mely arról számolt be, hogy több mint száz "azonosítatlan légi jelenséget" (UAP) észleltek az Egyesült Államokban, amelyeknek eredetét a védelmi és hírszerzési elemzők nem tudták azonosítani. A téma tehát szem előtt van, és a rendezők fantáziáját is régóta megmozgatja, számos inspirációt nyújva a filmjeikhez. De mikor is tűntek fel az űrlények a mozivásznon?
Hidegháborús paranoia
A földönkívüliek tömegesen az ötvenes években ,,érkeztek meg" a Földre, mármint az amerikai filmekbe – mondja Baski Sándor. A filmkritikus szerint az alkotások előképe H. G. Wells Világok harca című 1898-as regénye, melyet 1938. október 31-én, azaz Halloween estéjén, Orson Welles filmrendező olvasott fel rádiójátékként. A hatás nem maradt el, az amerikaiak a Földet megtámadó űrlényekről szóló történetet annyira elhitték, hogy sokan bepánikoltak. A sztori Hollywoodot azonban csak a II. világháború után kezdte el érdekelni, amikor abból ihletet merítve azt a hidegháborús paranoia metaforájaként tudták használni. A Világok harca első, 1953-as adaptációja ezért egy klasszikus inváziós sci-fi, amelyben a marslakók azért akarják leigázni a Földet, mert a saját erőforrásaikat felélték.
– Voltak a korszakban persze jó szándékú idegenek is – mondja Baski, példának említve A nap, amikor megállt a Föld című 1951-es filmet, mely a békés űrlények koncepcióját vezette be, akik azért látogatnak el hozzánk, hogy figyelmeztessenek az atomháború veszélyére. A harmadik irányzatot az 1953-as Földön kívüli jövevények és az 1956-os A testrablók támadása indította el, ezekben az idegenek úgy próbálják leigázni a bolygót, hogy irányításuk alá vonják a mit sem sejtő átlagpolgárokat. – Ezek a filmek ragadták meg talán a legjobban a minden bokorban kommunista ügynököt szimatoló McCarthy-éra hangulatát – véli Baski.
Jók és rosszak egyaránt
A műfaj aranykora tehát az ötvenes években volt, a következő két évtizedben csak elvétve tűntek fel a vásznon földönkívüliek. – A nyolcvanas évek viszont fordulópontot jelent: ekkor a testrablós vonulat dominált, az olyan klasszikusok mint A nyolcadik utas a halál vagy A dolog, melyek betegségmetaforaként is nézhetőek – mondja Baski. A korábbi tendencia viszont nem változott: a békével érkező és a bolygó leigázására törő űrlények felváltva érkeztek a filmekben. Jól példázza ezt Spielberg, aki a Harmadik típusú találkozásokban és az E. T., a földönkívüliben még azt mutatta be, hogyan lehet kapcsolatot teremteni az emberek és az idegenek között, később viszont újraforgatta a Világok harca inváziós horrorját.
A trend folytatódott a kilencvenes években, a Földre érkező lények azonban egyre kreatívabbak lettek, miközben látványos pusztításokat végeztek a bolygón. 1996-ban A függetlenség napja arctalan gyilkológépekként mutatta be az idegeneket, Tim Burton Támad a Mars! című szatírája pedig épp ugyanezt a közhelyes ufóábrázolást gúnyolta ki. – A korszak nagy hatású sorozata, az X-akták viszont úgy játszott a nézők idegein, hogy nem mutatta meg az idegeneket, csak sejtette a létezésüket – mondja Baski, ellenpéldának hozva a Men in Black – Sötét zsarukat, mely akcióvígjátéki keretben játszott el azzal a gondolattal, hogy a különféle űrlények itt élnek köztünk magukat álcázva.
Napjaink ufói
– A mai ufófilmek terén sem beszélhetünk trendekről. Az utóbbi évtizedben is felváltva érkeznek a békés és agresszív idegenek, legfeljebb a módszereik finomodtak – mondja Baski. Az idegenek pedig akárcsak korábban metaforaként is működnek. A District 9 című sci-fiben például a gettóba zárt rákszerű lények egyértelműen a bevándorlást, illetve az arra adott embertelen válaszokat kommentálják. Vannak azonban rendhagyó megoldások is: a 2016-os Érkezés például szakított az emberalakú idegenábrázolással, és rámutatott arra, milyen lényeges a kapcsolatfelvétel nyelvi aspektusa. Baski szerint utóbbi film a témáját illetően azonban nem hozott újat, az idegenek ebben is segíteni próbálják az emberiséget, mint A nap, amikor megállt a Föld vagy a Harmadik típusú találkozások című filmekben. Nincs semmi új az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerében sem, a Hang nélkülben, az űrlények ebben sem akarnak mást, csak pusztítani.
– Van azonban egy viszonylag friss trend, a szerzői beütésű filmek, amelyekben a bolygónkra látogató idegenek az emberi természetet szeretnék megérteni – mondja Baski. Ilyen a 2010-es évek egyik legjobb filmjének választott Under the Skin, amelyben Scarlett Johansson csábítja el a földi férfiakat, valamint a romantikus felnövéstörténetként is működő Így csajozz egy földönkívülivel, és a magyar Űrpiknik is.
