A NER tizenkettedik évében az ember már nem morfondíroz azon, hogy mit gondolnak közben, meg hogyan képesek vajon a tükörbe nézni. Annyiszor megtörtént már, hogy maholnap a vérnyomás sem kezd emelkedni, amikor a szemforgató szenteskedést látjuk egyfelől, a másik oldalon meg a nettó gonoszságot, a lihegő bosszúvágyat vagy szimplán a jéghideg számítást.
Sokszor, sokan feltették már a kérdést, mi a jó ég baja van a rezsimnek Iványi Gábor egyházával. Eleve egyház, ugye, azokat pedig a tenyerén hordja ez a hatalom – hogy mást ne mondjunk, legutóbb Kádár egykori villáját adták oda a szír ortodoxoknak, pedig az sem lehet egy nagyobb tömegeket megmozgató felekezet a Rózsadombon, mint a Magyaroroszági Evangéliumi Testvérközösség a hardcore nyolcadik kerületben. A MET-től most mégis elveszik még az iskoláknak járó állami támogatást is. Naná, a járványhelyzet miatt, mi másért, abból a 95 millióból minden megoldódik, amit százmilliárdok elszórásával nem sikerült orvosolni. De mégis, miért? Olyan tébolyult hely csak nem lehet a hazánk, hogy valóban az legyen a magyarázat: csak mert Iványi ismerte Orbán Viktort még ember korában, és nem átallott erről beszélni is.
De bármi is az ok, valójában ma már fel sem tűnik a rendszer lényegi embertelensége. Megszoktuk, hogy a keményen dolgozó kisemberekért helikopterről, luxusranchról, egzotikus szafari közben bármit megtenni kész hatalom időnként hol ezeken, hol azokon kénytelen átgázolni. Most 2500 hátrányos helyzetű gyerek volt rosszkor, rossz helyen. Pár hete a melegek jöttek épp kapóra, amikor fel kellett hergelni Európát, hogy aztán harcolni lehessen ellene. De voltak már a célkeresztben a romák, a transzneműek, a gyermektelenek, a pedagógusok is. Mikor ki ellen lehet uszítani - hol komolyan, tudományos jelleggel, hol népszínműbe illőn „kiszólva”, hamiskás mosollyal.
A lényeg, hogy olyan honfitársaink legyenek, akik kiszolgáltatottságukban nem képesek kiállni önmagukért. Hiszen akik rájuk mutatnak, tudják: a többség pedig nem fog kiállni értük. Az egész ország edzésben van.