Huszonegy évvel ezelőtt Bruges-ben játszottak egy Eb-mérkőzést, Spanyolország válogatottja Jugoszlávia együttesével találkozott. Akkor a „kékek” 3-2-re vezettek, de Gilles Veissière francia játékvezető szíves közreműködésével Gaizka Mendieta a 94. percben tizenegyesből egyenlített, egy perccel később pedig Alfonso megszerezte megszerezte a sokáig veszteseknek látszók győztes gólját (4-3).
Koppenhágában a spanyolok és a horvátok „újrajátszották” a hajdani meccset, azzal a nem csekély különbséggel, hogy a dán fővárosban a délszlávok egyenlítettek a hagyományos játékidő hajrájában 1-3-ról 3-3-ra. Unai Simon már-már megnyugodott, aztán... Bevallom, úgy hittem, annál nagyobb potyagólt, amekkorát a szlovák Martin Dubravka szedett be a spanyolok ellen, nem lehet kapni. Nem ezen az Eb-n: ebben az évtizedben.
Máris lehetett.
Moldova György hőse, a drégelypalánki Balsors Tsz csapatából igazolt Baumgartner Sebestyén, a háló érzékeny őre jutott az eszembe, aki nem bírta, ha egy-egy hibája után bekiabáltak neki, ilyenkor kifutott a lelátóra, hogy számon kérje a becsületébe gázolót. A meccsek közben táskarádión hallgatta, mit mond róla a szpíker, s ha a riporter kritizálni merészelte, nyomban otthagyta a portát, kiment a pálya szélére élő adásban vitatkozni a mikrofonnál. Továbbá „betiltatta a sporttelep környékén a napraforgó- és tökmag-árusítást, mert a ropogás zavarta őt az összpontosításban, ugyanezen okból a stadionba lépő nézőknek nemezpapucsot kellett húzniuk a cipőjükre”.
Ha azt mondják, ez régi groteszk, nyugi, nyugi, van új abszurd is. Olvastam, méghozzá korántsem humoreszkben vagy szatírában, hogy a futball örömét valójában nem is a győzelem adja. Kegyetlen a felismerés: csaknem egész életemben tévedésben éltem, a nevezetes liverpooli 3:1 alkalmával hiába sírtam örömömben, 1966 júliusában brazilnak is ugyanolyan jó volt lenni, mint magyarnak.
De most az a lényeg, hogy a két egymást követő meccsen tíz gólt gurító, nagyszerűen futballozó spanyolok nyertek megint, ezúttal 5-3-ra, akárcsak huszonegy esztendeje Bruges-ben.
Bár hovatovább tűnődni kell, miért örültek annyira, hogy győztek.
