További öt évre választotta meg elnöknek az NPK küldöttgyűlése. Volt más választásuk?
Nem volt, mivel az országos küldöttek nem jelöltek senki mást erre a tisztségre. Lehet, hogy furcsán hangzik, de most és az előző két esetben is örültem volna, ha más is pályázik, de nem így alakult. Az első időszak még két évre szólt, utána ez a második öt éves ciklus, megnyugtatok mindenkit, többször az Alapszabály miatt már nem lehetek elnöke a karnak. Az elnökségi tagoknál viszont a kilenc pozícióra volt tizenöt jelölt.
A Pedagógus Karnak minden állami intézményben dolgozó pedagógus automatikusan a tagja. Aki nem akar tag lenni, mondhat nemet?
Nem. A tagság, bár automatikus, nem jár kötelezettséggel, csak lehetőséggel. Emlékszem, a megalakulásunkkor nagyon sok vélt félelem övezte az NPK-t, de ezek a félelmek megszűntek. Ebben, azt gondolom, hogy nagy szerepe volt az NPK elnökségének, higgadt állásfoglalásainak, illetve annak, hogy mi tényleg a szakmával akarunk foglalkozni.
Az NPK-ra néha rásütik, hogy ez a “kormány tanárszervezete”, hiszen kormányzati kezdeményezésre jött létre. Milyen a kapcsolatuk a kormánnyal?
Én sosem gondoltam úgy az NPK-ra, mint a kormány tanárszervezetére. Aki ismeri a tevékenységünket, nyilatkozatainkat, reményeim szerint látja, hogy a pedagógusok érdekét, véleményét próbáljuk képviselni. Ahhoz, hogy elérjünk eredményeket, nyilván egy kiegyensúlyozott kapcsolat szükséges a döntéshozókkal, pártállástól függetlenül. Ha akarunk, tudunk tárgyalni, ha a kormánnyal nem is, de államtitkársági szinten mindenképpen. Azt nyugodt szívvel mondhatom, az elmúlt hét évben nem volt olyan, hogy felhívott engem valaki, hogy nyilatkozzunk ebben vagy abban a kérdésben, mégpedig ezt vagy azt.
Elnöki köszöntőjében azt írta, arra kérik a kormányt, vonják be önöket az oktatást érintő jogszabályok előkészítésébe, időben kapják meg a törvénytervezeteket, bízzanak a pedagóguskarban. Ezt kérni kell, nem evidens?
Evidens kellene, hogy legyen. Még 2014-ben Balog Zoltán miniszter úr kifejezetten azt mondta, nagyon számít az NPK-ra, és bevonják a törvények előkészítésébe is. Ha valamiben van hiányérzetem, az egyértelműen ezen a téren van. Azt szeretnénk, hogy a törvényjavaslatok, tervezetek még abban a fázisban kerülhessenek az NPK adott témában jártas munkacsoportjaihoz, amikor még bátrabban lehet akár változtatni is rajtuk. Ha akkor kapunk meg egy jogszabály-tervezetet, amikor azt már megnézte az oktatási, a közigazgatási, a pénzügyi államtitkárság, tehát már szinte mindenhol átment egy hosszú egyeztetés után, azon változtatni már sokkal nehezebb. Másrészt, ha megkapunk egy majdnem késznek tűnő jogszabályt, ne csak két-három napunk legyen a véleményezésre.
Gulyás Gergely miniszter nemrég arról beszélt, terveznek egy olyan jogszabályt, amellyel az egészségügyi és az oktatásban dolgozók nem titkolhatnák, be vannak-e oltva koronavírus ellen. Erről egyeztettek önökkel?
Nem egyeztettek, de ez is egy olyan kérdés, amiben nagyon sokféle vélemény van. A pedagógusok általában nagyobb közösségekkel dolgoznak, így felvetődhet ennek az igénye. Több igazgatóval is beszéltem erről, és többségük támogatná ezt az elképzelést. Hiszen joguk van megtudni a kollégáknak, szülőknek is, mennyire védettek a pedagógusok. Vannak olyan foglalkozási körök, ahol ez nyilvános adat lehet. De nyilván ebben sincs egységes, száz százalékos egyetértés. Én személy szerint nem tartanám veszélyes dolognak.
A napokban kijött az Egyensúly Intézet kutatása az oktatás állapotáról, ebben több kulcsproblémát megfogalmaztak, mint például a jövőképhiány, az autonómiahiány vagy a pedagógushiány. A rendszer már évek óta ezekkel küzd. Nincs megoldás?
Meg kellene fogalmazni világosan, mi is az oktatás célja. Ez sokféle lehet, de meg kellene egyezni például abban a minimális tudásanyagban, ami egy konkrét, kézzelfogható tudást biztosít a diákok számára.
Nem erre van a Nemzeti alaptanterv?
Erre lehetne egy jó Nemzeti alaptanterv.
A mostani, megújított változat nem jó?
Inkább úgy mondanám, még mindig nem jutottunk el azokig a célokig, addig az egyensúlyhelyzetig, amit valódi paradigmaváltásnak nevezhetnénk. A konkrét tudásmennyiség szinte minden tantárgynál lehetne még kevesebb, mert hosszabb távon nem feltétlenül a konkrét tananyag a fontos, hanem az is, hogy azt miként adják át a tanárok, miként szerzik meg a diákok, amitől fejlődik a tanulási képességük és a többi nagyon fontos kompetenciájuk is. Ebből a szempontból kicsit merészebb átalakításokat vártam volna az új alaptantervtől.
A pedagógushiány is visszatérő probléma, ami a kormány szerint nem is létezik, sokak szerint van, mások szerint már nagyon súlyos. Ön hogy látja?
Van pedagógushiány, szerintem jelenleg közepesen súlyos, ami egy átlagos jelző: van olyan régió az országban, ahol nagy problémát jelent, máshol kevésbé. De két-három év múlva már mindenhol nagyon súlyos lesz. Ha semmi nem változik, öt-nyolc év múlva kezelhetetlenül súlyos lesz. Most átlagosan 2500-2800 pályakezdő jön be a rendszerbe, miközben idén mintegy 4 ezer pedagógus fog nyugdíjba vonulni. A tényszerű előrejelzések szerint 2023-tól 2030-ig évente átlagosan 6200 pedagógus megy nyugdíjba. Hiába mondják, hogy csökken a diáklétszám is, ha egy osztályban 31 tanuló helyett 30 lesz, még ugyanannyi tanár kell.
Ezt most még meg lehetne előzni?
Több pedagógushallgató kellene, de nekik már bent kellene lenniük a rendszerben. Miközben a számok azt mutatják, hogy nagyjából 40-45 százalékuk lemorzsolódik azoknak, akik bekerülnek egyetemre, majd az első három évben elveszítjük körülbelül egyharmadát azoknak, akik diplomát kapnak és tanárnak állnak. A lemorzsolódással kevéssé tudunk mit kezdeni, de azt, hogy kevesebben hagyják el a pályát, meg lehetne akadályozni. Miért lesz valaki pályaelhagyó? Egyrészt mert nagyon keveset keres, másrészt olyan feladatokat kap, amiket nem tud ellátni. Most leginkább a bérhelyzet a döntő. Sok szó esik a bruttó 200 ezer forintos minimálbér bevezetéséről. Ez nagyjából annyi, mint most egy kezdő pedagógus fizetése.
A 2022-es költségvetés rendezheti a tanárbéreket?
Erre nincs benne fedezet. Ami azért döbbenetes, mert ez nem is politikai, hanem szakmai kérdés, ami mindannyiunk érdeke. De talán lehetne találni tartalékot.
Mit gondol az autonómiahiányról mint kulcsproblémáról?
Nagyon fontos lenne, hogy minél több területen - a keretek betartásával - születhessenek önálló döntések az iskolákban. Az intézményeket helyben ismerik a legjobban a pedagógusok, intézményvezetők, ők tudják, mit igényelnek a diákok, a szülők. És egyik iskola, óvoda sem egyforma. Az igazgatók maguk is lehetnének egy kicsit bátrabbak az önállóság kérdésében.
Egy új törvénymódosítás tiltja a homoszexualitás “népszerűsítését” az iskolákban. Ön szerint ez mit jelent? Eddig népszerűsítették?
Szerintem nem, ezért lehet, hogy a törvénynek nem is lesz hatása a rendszerre. Attól nem tartok, hogy emiatt egy Rimbaud vagy Baudelaire verset vagy bármilyen irodalmi művet az ókori időkből nem olvashatnak az órákon. Ez nem “népszerűsítés”. Ez persze nem zárja ki, hogy lehetnek olyan intézményvezetők, akik félelemből vagy megfelelési kényszerből másként vélekednek majd. Véleményem szerint az sem “népszerűsítés”, ha egy felvilágosító órán beszélnek erről a témáról vagy megnéznek egy olyan mozifilmet, amiben esetleg vannak homoszexuális karakterek is. Önmagában egy helyzet bemutatása nem azt jelenti, hogy ilyen irányokba terelik a gyerekeket. A Pedagógus Karhoz eddig még biztosan nem érkezett jelzés, szülői panasz ebben a kérdésben, és szerintem máshoz sem.
Jövőre választások lesznek, ami akár kormányváltással is végződhet. A Klebelsberg Központot felszámolná a mostani ellenzék. A Pedagógus Kar mire számít?
Alapvető célunk, hogy olyan szervezet legyünk, ami képviseleti úton meg tudja jeleníteni a döntéshozók előtt a pedagógusok véleményét. Akárki is lesz kormányon, ez lesz a feladatunk. Ha úgy döntenek, hogy az NPK-t megszüntetik, akkor megszüntetik. Sajnálni fogom, de biztos nem fogunk az utcára vonulni, el fogjuk fogadni.
