Azért ez nem semmi. A miniszterelnököt a saját jobbkeze vágta orrba. Vitustáncnak, népnyelven nyavalyatörésnek hívják, amikor a végtagok önálló életre kelnek. Nem elég, hogy fél Európa őt zrikálja a szivárványos zászlókkal, szegény kormányfőt még a nyavalya is töri. Politikailag. Nem csoda, hogy a német-magyarra se ment ki. Így én sem mutatkoznék szívesen.
A hvg finomabban fogalmazott: szerintük Matolcsy, azaz a „jobbkéz beintett”, de kár szépíteni, inkább bemosott egyet. Már nem Varga pénzügyminiszternek, azt megszoktuk, Orbán tán örömét is lelte benne, ahogy fiacskái ilyen aranyosan civakodnak. Addig sem fognak össze ellene. De hétfői írásában a bankelnök a játszópajtása helyett egyenesen Apukára tört. Meghirdette a „negyedik hadjáratot” (azért az „apanyelvet” használja, Apu harcias szókészletét) a költségvetés, a mindenkori politika alapdokumentuma ellen. Mert az hibás, felelőtlen, pénzügyi támadást idézhet elő az ország ellen. Nem az újranyitás, hanem „az infláció költségvetése”. Amely mögött viszont maga Orbán, az ő törekvései állnak.
Mint Kossuth szerint a nemzet ipar nélkül, jobbkeze nélkül Orbán is félkarú óriás lehet. Nem, nem félkarú rabló, ne tessék ízetlenkedni! Azokat különben is koncesszióba szokták adni. Miniszterelnököt pedig nem adnak koncesszióba, legfeljebb autópályákat, itt még mi sem tartunk. A kormányfő maga ismételgette 2010-től kezdve: ”Matolcsy György a jobbkezem. Nem tud senki sem mondani olyan összeget, amelyért a jobbkezemről hajlandó lennél lemondani.” „A munkamegosztás köztünk úgy fest…, hogy a miniszterelnök az kvázi Adenauer, a gazdasági miniszter (akkor ez volt Matolcsy tisztsége) kvázi Erhard. Sosem vált meg egyik a másiktól”.
Kvázi. Hiszen Erhard szociálliberális volt (juj!), az európai szövetség híve, a szociális piacgazdaság megteremtője. Most meg se piac, se szociális, csak állami teljhatalom, erős antiszociális beütéssel. Erhard a pénz értékének stabilitásában hitt, Orbánt és Matolcsyt pedig nem zavarta a forint leértékelődése. Az sem, hogyan vágja haza az infláció a kisnyugdíjasokat, kiskeresetű családokat. Akik számára a piaci bevásárláshoz képest egy horrorfilm maga az idilli nyugalom. Ki hitte volna, hogy eljön az idő, amikor Matolcsy aggódni kezd: „A költségvetés kiindulópontjai hibásak. Ezekre nem épülhetett jó büdzsé”. Nálunk az infláció 5 százalék felett van, az uniós átlag 2,3 százalék.
Hogy eddigi életművét látja szétesni a magas deficit miatt, vagy a hiúságát sérti, hogy nem hallgatnak rá, nem tudom. De idén – először még hadjárat nélkül - leadott néhány figyelmeztető lövést. Előbb a levegőbe, most már Orbánra. Az észtekre és a románokra hivatkozott - utóbbi igazi sértés lehetett a kormány nemzeti büszkeségének. Az elmúlt évtizedben az észtek az átlagos uniós gazdasági fejlettség 64 százalékáról 84-re zárkóztak fel. A románok 52 százalékról 70-re. Mi a NER idején viszont nem 20, hanem 10 százalék felzárkózási eredményt produkáltunk – rótta fel februárban. Márciusban „új kormányzati szerkezetet és működést” sürgetett. Itt? Ahol presztízsokokból még egy működésképtelen monstre tárca csődöt mondott minisztere is a helyén marad?
De eddig azért inkább tisztelgett, mint lődözött a jobbkéz. (Bár Orbán helyében tartózkodnék attól, hogy különböző alkirályaimat a testrészeimről nevezzem el. További harcostársakról szóló ízetlen asszociációkra ad alkalmat, amitől én természetesen távol tartom magam. Gyerekszoba is van a világon!)
Matolcsy volt, aki anno Orbán ideológiájának gazdasági fejezetét megalkotta, keleti nyitással, a Nyugat szapulásával, a központosított államkapitalizmus ideájával. Az alapítványokba átjátszott, „közpénz jellegét elvesztett” közvagyon ötletét is az MNB próbálta ki először. Belesimult a NER-be fia gyárának állami megrendeléseivel, kedvese kiemelt fizetésével, a lakása körüli összeférhetetlenségi gyanúval, a saját könyve számára nyújtott sokmilliós alapítványi támogatással, bankja paloták iránti vonzalmával is. És tessék, most meg szíven szúrná a rendszert! Jó, hogy az ellenzék, de te is fiam, Brutus? Az állami beruházások felezését követeli, amikor ezekből lehet eltartani a hűbéreseket, idejekorán lekötve ezeket szűkíteni egy új kormány mozgásterét. Fúrja azt a pénzosztást is, amelyet Orbán választási csodafegyvernek szán.
Ez pusztítóbb konfliktus, ha nem is olyan látványos, mint ami Simicska és Orbán között támadt. Nem lesz O1G felirat a falon, csak épp össze-vissza rángatják az ország szekerét. Amin ülünk.
A miniszterelnöknek lépnie kell. Vagy megfékezi jobbkeze önmozgását, vagy csendben elveszi tőle azt a hatalmat, ami eddig a markában volt. Be is áldozhatja, akár a római Mucius Scaevola, akinek arcizma sem rándult, amikor tűzbe tartotta jobbkezét. Közben azzal dicsekedett: van még hozzá hasonló 300 hős római ifjú. Orbánnak csak 133 bátor embere van. Igaz, nekik sem rándul az arcizmuk semmitől. Eltekintenék a vizsgálódástól, de szerintem mindegyiknek ott van a piros pötty a fenekén, innen az ősi keleti virtus.
Ezt az ismeretet is Matolcsynak köszönhetjük. Már csak ezzel is beírta nevét a nemzet aranykönyvébe. Jobbkézzel.