Azt állította Orbán Viktor (újságíróknak Brüsszelben), hogy az Európában bírált új magyar szabályozás valójában gyermek- és szülővédelmi törvény, „szó sincs semmilyen törvényről, ami a homoszexualitásra vonatkozna”.
Ezzel szemben a jogszabályban ez olvasható: „E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. Íme a fideszes gyerekvédelem: amiről nem beszélnek, az nincs is.
Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (a kormány üléséről szóló tájékoztatóján), hogy az Európában széles körben bírált és melegellenesnek nevezett magyar törvény összhangban van az uniós joggal, az Európai Unió Alapjogi Chartájának szabályozására épül, és védi a gyermekek jogait.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Alapjogi Charta idevonatkozó része többek között így szól: „A gyermekek véleményüket szabadon kifejezhetik. Az őket érintő ügyekben véleményüket életkoruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe kell venni.” Magyarán a gyerekeknek is vannak jogaik, hogy a szexuális életükben, sokszor nehéz útkeresésükben tájékozódjanak. Európában.
Azt állította továbbá Gulyás (ugyanott), hogy a magyar szabályozás az Alapjogi Charta 14. cikkén alapul, amely szerint „tiszteletben kell tartani a szülők azon jogát, hogy gyermekeik nevelését és tanítását vallási, filozófiai és pedagógiai meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák, az e szabadság és jog gyakorlására vonatkozó nemzeti szabályokkal összhangban”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar törvény éppen hogy korlátozza a szülők jogait, ugyanis tőlük függetlenül megszabja, hogy a média, illetve az oktatási intézmények miről nem beszélhetnek a 18 éven aluliaknak. Még ha a szülők nem bánnák vagy szeretnék is, pofa be.
Azt állította Menczer Tamás, külügyi államtitkár (sajtótájékoztatóján), hogy helyes döntés volt kölcsönös tiszteletre épülő magyar külpolitikát folytatni, mert ez tette lehetővé életmentő vakcinák megvásárlását Oroszországból és Kínából. Mint mondta, a járvány kitörése után Európának nem volt semmije; se védőeszköze, se lélegeztetőgépe, se vakcinája, se kapacitása arra, hogy ezeket előállítsa, ezért az egész világ Kínában állt sorban, hogy ezeket beszerezze.
Ezzel szemben a tény az, hogy Európának természetesen sok mindene volt, így például a holland Philips és a brit Vyaire több tízezer lélegeztetőgép szállítását is vállalta még tavaly tavasszal, a világ első vakcináját pedig a német-amerikai Pfizer-Biontech cég állította elő (a másodikat a brit-svéd AstraZeneca), és nem a kínaiak. Most viszont itt állunk tízegynéhány ezer kínai lélegeztetőgéppel, valamint 3 és félmillió adag fel nem használt kínai vakcinával. De persze a kölcsönös tiszteleten alapuló külpolitika amúgy helyes. Nem ártana az Európai Unióval szemben is gyakorolni.