A levendulasorok között sétálni, fényképezkedni vagy levendulatermékeket fogyasztani sokak szerint külön életérzés. Van, aki szerint a levendula jelen népszerűsége összefügg a pandémia utáni állapottal is. – Egy év karantén után a szép tájak felértékelődtek az emberek szemében – mondja Czakó András. A tihanyi bencés apátság szerzetese, az apátsági boltok vezetője szerint ha a levendulát rendesen gondozzák, az nem csak a szemet gyönyörködteti, de a lelket is. Az apátsági földterületen nem hiába készítenek a növényből olajat, vizet, kozmetikumot, illatpárnát és gasztronómiai terméket – vagyis szörpöt, tejcsokoládét és búzasört.
– A pandémia előtti évhez képest a látogatószámunk, úgy tűnik, idén nőni fog – mondja Czakó, kiemelve, hogy a vendégházaik szeptember végéig beteltek, a Tihanyi Levendula Fesztivál apátsági sétájára pedig folyamatos a jelentkezés. A szerzetes szerint a magyar kultúrára részben a németes gondolkodás és életvitel a jellemző, így annak ellenpontjaként vonzódunk a levendula adta mediterrán életérzéshez, melyet a Tihanyi-félsziget egyedi, párás mikroklímája képes megidézni.
Az elmúlt évtizedekben a levendulához szorosan kötődő provence-i életérzés is divatos lett hazánkban, melynek kopottas, pasztellszínekben játszó bútorai sokak szerint eleganciát sugároznak. Az ország első, 2009-ben nyílt tihanyi levendulaboltjának vezetője szerint az utóbbi stíl egyszerre idézi a régmúltat, és kelti az időtlenség illúzióját. – A lakberendezés terén sorra váltják egymást a divatok, de a provence-i stílus népszerűsége töretlen, napjainkban a virágkorát éli – mondja Nyárádi Zsolt, a Tihanyi Levendula Manufaktúra Kft. ügyvezető igazgatója, aki szerint a dél-franciaországi régió egy külön álomvilágot sugall.
Provence: a sikkes úti cél
A levendulamezők és a provence-i stílus nemcsak esztétikai, de pszichológiai okokból is vonzó lehet. Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus szerint a rendszerváltás óta a magyarok már egyedibb úti célokat választanak maguknak, melyek közül Provence a kifinomult ízlésről, a természetközeliségről és az életörömről tanúskodik. – Míg a nyolcvanas években az számított „egzotikusnak”, ha valaki Párizsban járt, addig ma már sikkesebb, ha valaki Provence-ban nyaral – mondja Szvetelszky.
Sokak pénztárcája azonban nem engedi meg, hogy Dél-Franciaországba utazzanak, így a szakember szerint az emberek ezért is vásárolnak levendulatermékeket vagy Provence-t idéző bútorokat, hogy egyfajta eleganciát sugározzanak. – Azzal, hogy valaki ilyen termékeket helyez el a lakásában, azt üzeni, hogy a provence-i kultúrában jártasan mozog – mondja Szvetelszky, aki szerint itthon, az elmúlt évtizedekben sikerült „eltanulnunk” a mediterrán életérzést.
Az elvágyódás tárgya
A mai kollektív európai és amerikai tudatban Provence egy elképzelt hely, ahol mindig kék az ég, kellemesen lengedez a szellő, miközben levendula- és fűszerillat száll – mondja Vörös Kati. A történész és lakberendező szerint a Provence-fantázia egy olyan élethelyzetet testesít meg, amelyben a monoton városi életébe beleunt látogató a terméskő fallal körülvett pasztellszínű, spalettás ház kertjében, az árnyas fa alatt a környék borát fogyasztva keresi a belső megvilágosodást.
Vörös szerint az elképzelt Provence valahol a másságot testesíti meg, ami mégsem egzotikusan idegen, hanem könnyen befogadható: az elvágyódás ideális tárgya. A Provence-toposz még a nyolcvanas években született meg és lett népszerű olyan amerikai szakácskönyvszerzők, mint Julia Child és Patricia Wells által, akik Provence-t, valamint a francia konyhát és életstílust felfedezték és népszerűsítették. A nagy áttörést a brit Peter Mayle nagy sikerű Egy év Provence-ban című, 1989-ben megjelent könyve hozta meg, amelyben a szerző a Provence-i újrakezdését és házának felújítását dokumentálta.
Álomvilág az egész
Az életérzésre azóta egy egész iparág épült turizmussal, könyvekkel, filmekkel, lakberendezési, életmód- és kozmetikai termékekkel. A lakberendezésben a provence-i stílus leginkább az úgynevezett „shabby chic” irányzattal rokonítható, mely az antikolt, festett bútorokat jelenti, melyek egybeesnek a Laura Ashley brit textilipari vállalat által sikerre vitt stilizált angol vidéki stílus felfutásával. Vörös Kati szerint a ma is figyelemre méltó és inspiráló provence-i stílus ennél letisztultabb, autentikusabb, valódi antik bútorokról és tárgyakról szól, ahogy azt Shauna Varvel idén megjelent Provence Style című könyve szemlélteti.
– Magyarországon a rendszerváltás után, de leginkább az utóbbi tizenöt évben vált népszerűvé a provence-inek is nevezett vidéki stílus, ami például a balatoni nyaralóépítészetben a hetvenes években újrafelfedezett népi építészetet, bútorokat és tárgyakat váltotta fel – mondja Vörös. A történész szerint ahogy kinyílt a világ, úgy lettek egyre befolyásosabbak és elérhetőbbek a nemzetközi trendek, amit az olcsón megvehető bútorok és dísztárgyak tömege egyre jobban felerősít. – Ezek közé tartozik a levendulamotívum, ami a vulgáris, kommercializált provence-inek nevezett stílus legkellemetlenebb eleme – mondja Vörös, aki szerint attól, hogy valamit antikolunk vagy levendulával díszítünk, nem lesz provence-i, mivel ezeknek a tárgyaknak sajnos a nagy része giccs, míg Provence építészete, enteriőrjei és tájai csodálatosak és inspirálóak.
– Ne próbáljunk a balatoni nyaralónkban vagy a panellakásunkban egy provence-i udvarházat létrehozni – figyelmeztet a lakberendező, aki ehelyett azt tanácsolja, ne szó szerint másoljunk, hanem értsük meg a provence-i látásmódot, vagyis a természethez, a helyi sajátosságokhoz, anyagokhoz, tárgykultúrához való viszonyt. – Alkossuk meg a saját, a környezetünkre reflektáló fantáziavilágunkat – mondja Vörös, aki szerint ha mégis levendulára vágyunk, akkor ültessünk levendulabokrot, mintsem hogy levendulával díszített bögrét és faliórát vásárolnánk.
