– Kiadták rám a kilövési engedélyt, de nem hagyom magam! Felvettem a kapcsolatot a TASZ-szal meg az Amnesty Internationallel, és nem állok meg Magyarországon, írtam a Nemzetközi Vöröskeresztnek és megy majd a levél az ENSZ Emberjogi Szervezetének is – robbant ki az utóbbi hónapokban felhalmozódott indulat Pintér Juditból, aki aztán nem csituló dühvel tette hozzá: – Pedig én csak segíteni akartam!
A kaposvári asszony – akiről tavaly tavasszal írtunk először – már több mint fél évtizede segíti a Somogyi megyeszékhelyen élő hajléktalanokat, a Covid-járvány kitörésekor pedig még jobban felpörgette önkéntes karitatív tevékenységét. Alapított egy Facebook-csoportot, hogy nagyobb összefogással segíthesse tovább a rászorulókat. Kezdeményezéshez több mint négyszázan csatlakoztak, így a már folyamatosan érkező adományoknak és utalásoknak köszönhetően rendszeresen jutott meleg étel, tartós élelmiszerekből álló csomag a legszegényebbeknek. Nagyjából húszan számíthattak a segítségre, nekik az önkéntesek elvitték a túlélésüket segítő pakkokat és a főtt ételt, vagy Pintér Judit eresztette le nekik az erkélyéről egy kosárban a mindennapi betevőt.
Az önzetlen segítség azonban nem mindenkinek nyerte el a tetszését, szomszédja többször is feljelentette, a jegyző pedig a közegészségügyi előírások betartása, az ételosztás engedélykötelessége miatt figyelmeztette. Pedig a segítő csoport jól működött, a főzéshez a hozzávalókat hentestől, zöldségestől, boltoktól kapta, illetve az adományként érkező kisebb-nagyobb összegekből megvásárolta, ráadásul állítja, ügyelt a járványügyi előírások betartására is. A kiporciózott adagokat a lakása erkélyéről kosárban eresztette le a rászorulóknak, akik maszkra, kézfertőtlenítőre is számíthattak tőle. Az asszony már-már reménykedni kezdett, még az álma is valóra válhat: létrehoz egy alapítványt, mely lakókocsiparkba költözteti a fedél nélkülieket, megadva nekik az esélyt életük újrakezdésére.
– A cikk után egy ideig nyugton hagytak, ám szép lassan megint elkezdtek vegzálni, mostanra pedig szinte naponta ellenőriznek – folytatta Pintér Judit. – Amikor a közeli parkban szendvicset osztottam, láttam, fényképeznek a közterületesek. A társasházunk kapujában is rendre megjelennek, így átszoktunk a hátsó udvarba, de oda is utánunk jönnek. Néhány napja hat zsíros kenyeret adtam éppen a rászorulóknak, amikor előbb a közteresek, majd kisvártatva a rendőrök is megjelentek. Utóbbiak azt mondták, bejelentés érkezett, hogy balhé van.
Ez szerinte nem egyedi eset volt:
– Másnap kaptam sonkát, kenyeret, megint összedobtam szendvicseket, mire a harmadikat kiadtam a kapun, már meg is jöttek ellenőrizni. A szöveg ugyanaz volt: bejelentés balhézásról. Felírtak a rendőrök, hiába magyaráztam, hogy én itt lakom! Miután kiderült, tényleg ott lakom, engem békén hagytak, de a fedél nélkülieket elzavarták. Kérdeztem, miért kell elmenniük, erre azt mondták, ez az utasítás, a belvárosból el kell tűnniük a hajléktalanoknak!
Megkerestük a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányságot, arra voltunk kíváncsiak, az elmúlt időszakban gyakoribbá vált-e a hajléktalanok ellenőrzése, milyen szankciókat alkalmaznak velük szemben, indultak-e eljárások az életvitelszerű utcán tartózkodás miatt. Kíváncsiak voltunk arra is: kapott-e felkérést a kaposvári vagy a megyei rendőrség az önkormányzattól arra, hogy lépjen fel erőteljesebben a belvárosban megjelenő hajléktalanokkal szemben? Ilyen jellegű felkérés nem érkezett – közölte a megyei rendőr-főkapitányság sajtóosztálya. Kitértek arra is: arról nem vezetnek statisztikát, hogy az intézkedések alá vont személyek közül mennyi a hajléktalan, ezzel együtt úgy tapasztalják, az elmúlt időszakban nem vált gyakoribbá a velük szembeni intézkedés. Közölték azt is, hogy életvitelszerű utcán tartózkodás miatt egyáltalán nem indult eljárás.
Hivatalos büntetésekről a megkérdezett fedél nélküliek sem beszéltek, sokkal inkább azt kifogásolták, hogy a belvárosi parkból, ahol közülük sokan csöveztek, hetek óta elzavarják őket azzal az indokkal, hogy menjenek olyan helyre, ahol nem láthatóak, mert így rontják a városképet.
– Amikor sokadszorra rákérdeztem a közterületeseknél, elmondták: tényleg ez a jegyzői utasítás, s erről a rendőrök is tudnak – állította Pintér Judit, aki személyesen is felkereste Csillag Gábort, Kaposvár jegyzőjét, hogy találjanak kompromisszumos megoldást, hol és hogyan segíthetne továbbra is a rászorulókon. – Megértem, hogy nem jó hely a belvárosi park, de akkor mutassanak egy másik helyet. De ne a város szélén, amit tavaly ajánlottak, ahová nemcsak nekem, de a hajléktalanoknak is tortúra eljutni.
Megkerestük Csillag Gábort is, rákérdeztünk, kaptak-e utasítást a közterület-felügyelők, hogy küldjék el a belvárosból a fedél nélkülieket, miért zavarja az önkormányzatot Pintér Judit tevékenysége, tudnak-e megoldást javasolni a problémára, ám nem válaszolt.
– Éppen elég baj, hogy ennyi szegény emberről kell gondoskodni, s nemcsak hajléktalanokról, rengeteg az idős ember vagy a nagycsaládos – mondta Pintér Judit. – Akik attól még léteznek, ha nem akar róluk tudomást venni az önkormányzat, ha el akarja hallgatni, hogy sok a rászoruló. Abban a pillanatban, amikor látom, hogy az önkormányzat gondoskodik ezekről az emberekről, hátra lépek, de addig segítek nekik, s fel fogok lépni a megkülönböztetés, a kirekesztés, az üldöztetés ellen.
