;

Lisszabon;Szenes Árpád;Maria Helena Vieira da Silva;

- Magyar-portugál kapcsolat a művészetben

Lisszabonban múzeuma is van a Magyarországon szinte ismeretlen festőnek, Szenes Árpádnak.

Egy hete Magyarország és Portugália szoros kapcsolatba került egymással, már ami az Európa-Bajnokságot illeti. Egy lisszaboni fotós, Jorge Castro Henriques azonban a kultúra rovatot kereste meg azzal, hogy a két ország között kulturális viszonylatban is találunk kapcsolódást, méghozzá évtizedekre visszamenően. A hazánkban kevésbé ismert festőművész Szenes Árpád ugyanis még a két világháború között összeházasodott a portugál Maria Helena Vieira da Silva nevű festővel, akiknek nevét ma egy múzeum viseli a portugál fővárosban.

Szenes 1897-ben született Budapesten egy kispolgári zsidó családban, és noha apja hirtelen jött halála miatt elkerülte a frontot, a hadseregnél abban segédkezett, hogy hősi halottak sírjára festett portrékat fénykép alapján. Később már tudatosan fordult a festészet felé: Rippl-Rónai József szabadiskolájában Iványi-Grünwald Béla és Kernstok Károly hatott rá, majd dolgozott a kecskeméti művésztelepen, és elutazott Nagybányára is. Később Párizsba költözött, ahol 1929-ben megismerte Maria Helena Vieira da Silvát, a portugál festőtanoncot, akivel idővel összeházasodott.

A második világháború kezdetekor a házaspár rögtön elhagyta Párizst, először Portugáliába utaztak, ahol Szenesnek önálló kiállítása nyílt, aztán Rio de Janeiróba, ahol nyolc évet töltöttek el. Később a pár visszaköltözött Párizsba, ahol Szenesnek sorra nyíltak a kiállításai, miközben felesége is egyre népszerűbb lett. Szenes Árpád ott halt meg 1985-ben.

Kettejük emlékét ma is őrzi Lisszabonban az Arpad Szenes-Vieira da Silva Alapítvány székháza, mely a feleség kezdeményezésére jött létre 1994-ben, és mindkét alkotó műveit bemutatja, valamint a hozzájuk kapcsolódó művészekét. A múzeumhoz közeli Rato nevű, 1997-ben épült metróállomás pedig szintén megemlékezik a két művészről. Itt Szenes és da Silva egy-egy csempékből készült alkotása néz szembe egymással, valamint a kettejükről készült egy-egy szobor is látható. 

Szórakozásból művészet"Az életem volt a rajzolás. Az evésen kívül ez volt a kedvenc szórakozásom. Az iskolában féltem a gyerekektől. Sokszor megvertek, néha később én vertem meg őket. Rajzoltam, rajzoltam, és mindenki azt mondta, nagy festő leszek. Úgy rajzoltam, ahogy a szobrászok szoktak, inkább a formák érdekeltek, mint a fény. Első rajzaimon szörnyen néztek ki a csontok, az orr, a fülek, a mozdulatok"

Értelmezhető, érthető, és megfogható művészet: tizenhárom alkotó szobra látható a magántámogatással létrejött Káli Art Parkban.