A német Fraunhofer Intézet módszertana alapján Magyarország 7-8 gigawattos (GW) csúcs-áramfogyasztásához képest csak a hazai napsugárzás hasznosítására akár 800 GW-nyi napelem is telepíthető – hangsúlyozta az Energiaklub 100 százalék megújuló energia - reális célkitűzés vagy szélsőséges zöld vágyálom? című online konferenciáján Baranyák Zoltán energiagazdálkodási szakmérnök. Ennyi nyilván nem szükséges, bár jellegéből adódóan napelemből is a csúcsfogyasztást meghaladó mennyiség telepítendő. (A 30-40 GW csúcsfogyasztású Németországban ugyanez az érték 3400 GW.) A szakember szerint ehhez termőföldeket sem kell "feláldozni": több példát mutatott napelemek melletti-alatti mezőgazdasági termelésre. De léteznek a hó „fényét” hasznosító vagy épp autókat hajtó egységek is.
A napelemek által termelt áram leginkább akkumulátorokkal „tehető el” estére vagy árnyasabb időkre, amelyek kapcsán folyamatosak a fejlesztések. A felhasznált területre vetítve messze a napelem termeli a legtöbb áramot David J. C. McKay számításai szerint. (A második helyezett szélenergia telepítését az Orbán-kormány ellehetetlenítette.) A legrosszabb mutatójú a bioetanol-célú kukorica, illetve a biodízel alapanyagául szolgáló repce. Így e célra Baranyák Zoltán nem javasolja a termőföldhasznosítást.
A konferencia címének látszólag kissé ellentmondva, egybehangzó számítások szerint az energiaellátás hatékonysága leginkább nem a megújulókkal, hanem takarékossággal javítható. 200 megawattnyi (MW) fosszilis alapú termelés fele 100 MW-nyi megtakarítással váltható ki – szögezte le Dőry István fizikus-biofizikus, az Edutus Egyetem műszaki intézetének fenntarthatósággal és megújulókkal foglalkozó docense. 50 MW megújulókkal fedezhető, további 50 MW szabályozási intézkedésekkel és tárolással megoldható. Egy másik felmérése szerint az egy főre eső, napi 70-80 kilowattórás (kWh) hazai energiafogyasztásból 30-40 kWh „pazarlás”. A fennmaradó értékből 10-20 kWh tűzifából nyerhető ki, míg a napelem 4-5, a szélenergia pedig 2-3 kWh-t válthatna ki az frekvenciaegyensúly veszélyeztetése nélkül.
A hazai energiafelhasználás hatékonysága jelenleg 5 százalék körüli – idézte 2010-es, de időszerűségéből mit sem vesztő „Erre van előre” című tanulmányukból Munkácsy Béla, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara környezet- és tájföldrajzi tanszékének adjunktusa, az Energiaklub tanácsadója. Számításaik szerint az életszínvonal-növekedés megtartása mellett az ország energiafogyasztásra 2050-re harmadára-negyedére csökkenthető, ami már könnyen fedezhető megújulókkal. (Míg szerinte az országot eltartóképességénél még mindig többen lakják, Baranyák Zoltán fájlalja a népességcsökkenést.) Tanulmányuk megújulóenergia-termelési görbéje így 2040-ben tetőzik és onnan – a kevésbé hatékony eljárások háttérbe szorításával – már csökken. Mukácsyék 2040 után elsősorban az energiaerdők területét és a bioüzemanyag-termelést mérsékelnék. A szakember szerint, ha 2010-ben megkezdődött volna a hazai energiaellátás megújuló-alapú átalakítása, az átállás 2040-re megvalósulhatott volna.
Annál biztonságosabb egy ilyen rendszer, minél több különböző típusú forrás táplálja. Így számolnak a széllel, a fotovillamossággal, a vízzel, a biogázzal, a föld- és környezeti hővel, a szilárd növényi forrásokkal és a folyékony bioüzemanyagokkal, de ide értendő a külföldi árambeszerzés, a szabályozás és a tárolás is. Egyazon földterület 10-11 módon hasznosítható.
Sokan az elektromos autók akkumulátoraiból visszatöltött energiától remélik az áramegyensúly fenntartását, de ennek jelentősége vitatott. A kormány által egyre inkább az energiatárolás kulcsaként bemutatott hidrogénnek Baranyák Zoltán magas ára miatt "nagyon kis" jelentőséget tulajdonít, hozzátéve: az energiatárolási igény jelentősen leszorítható.
Kérdésre Munkácsy Béla úgy vélte, a téli-kora esti energiaigények összetett módon elégíthetők ki, akár az ipari fogyasztás – tarifákkal ösztönzött – leszorításával. Az energiatárolási megoldások között (több környezetvédővel szemben) kiállt a szivattyús-tározós erőművek mellett is.
Az előadók saját otthonuk energiarendszerének bemutatásával is példát mutattak a lényegében önfenntartó háztartásra.
A környezetvédő szervezet szakértői az atomerőműveket természetesen nem sorolják a környezetkímélő eljárások közé, aminek nemrég külön tanulmányokat szenteltek. Így eme áramtermelési módot élesen ellenzik, miközben az Orbán-kormány – arra hivatkozva, hogy az atomreaktor üzem közben nem termel szén-dioxidot – ezt is a „zöld” eljárások közé sorolja.
A résztvevők mindezek nyomán a címben feltett kérdésre egybehangzóan azt a választ adták, hogy a hazai energiaigények a legmegfelelőbb módon száz százalékban megújuló-alapon elégíthetők ki.
