Öt év telt el a Tárkány Művek legutóbbi albuma, a Magyar konyha támad megjelenése óta. Mi volt a hosszú szünet oka?
Ennek olyan sok oka van, mint amilyen sok feladatból áll létrehozni egy lemezt. Nagyon sok tényezőnek együtt kell állnia, hogy egy album megszülessen. De már nem mentek olyan gördülékenyen, simán a dolgok, mint ahogy kellett volna. Volt egy félkész lemez, amivel évekig ment a vacakolás. Önvizsgálatra kényszerültem, föltettem magamnak a kérdést: miért nem akar létrejönni ez a lemez? Be kellett látnom: azért, mert már én magam se akarom igazán, hogy megszülessen. Ezért kellett átalakítani a zenekart is.
Kívülről úgy tűnt, nagyon megy a zenekar szekere: volt koncert a Müpában is, a VOLT Fesztiválon, a Budapest Parkban, és még sorolhatnám.
Változtak a dolgok, változtak az emberek, változtam én is. A csapattal szétágazódtak a pályáink. Nehéz erről beszélni: nem arról van ugyanis szó, hogy bárkivel is probléma lett volna. Sok párkapcsolat sem azért szűnik meg, mert valaki hülye – persze ilyen is akad – hanem alapvetően az a jellemző ok, hogy ami korábban működött, az most már nem működik. Az emberek megváltoznak, már mást akarnak, más dolgok kezdik el érdekelni őket, megváltoznak az élethelyzeteik, és mást akarnak kezdeni az életükkel. Van úgy, hogy olyan egyenesek az életpályák, hogy épp csak nem párhuzamosak, ám míg az elején egymás mellett haladnak, az idő múltával szép lassan, hosszú távon kezdenek egymástól eltávolodni. Az elmúlt öt évben emberi megpróbáltatásokon is keresztül kellett mennem, jött a „midlife crisis”, amikor az ember hirtelen benne találja magát a nagybetűs életben, és rájön, hogy az élet nem habos torta, és ez elkezdi nyomni őt. Van három óvodás korú gyerekem, a legidősebb hétéves, a legfiatalabb három, az ő érkezésük szintén átrendezte, átszervezte a mindennapjaimat. Nagyon éjjeli bagoly vagyok, illetve ezt már múlt időben kell mondanom: éjjeli bagoly voltam. Éjszaka tudtam alkotni, írni verseket, dalszövegeket. Erre most nincs igazán módom. Ha nekilátok éjfél után valamit csinálni, nekem reggel hétkor ugyanúgy fel kel kelni, apu-apuzik a kisgyerek. Kelj fel, kelj fel! – nyitogatja a szemhéjamat. Az embernek át kell rendeznie az életét, és az ilyen okok is megváltoztatják egy zenekar életét.
Az átalakulások miatt nagyon megváltozott a zenekar, most nagyon lendületben van a csapat. A válságból teljesen kilábaltam, van lendület, akarat, a csapat is összeállt. Ez a katasztrofális év, amin túl vagyunk – a járványügyi intézkedések miatt egyszeriben tilos lett dolgozni –, ez a teljes bedőlés katartikus újrakezdéssé tudott alakulni. Az ember nem azzal volt elfoglalva, hogy hajtsa a következő koncertet, a következő gázsit, a következő még nagyobb koncertet, hajtsa a karriert. Mindez megszűnt létezni, és végre vissza lehetett kerülni abba az ártatlan, tét nélküli művészeti alkotó minőségbe, amikor az ember csak kedvtelésből írogat, hiszen úgysincs koncert. Ebből lett egy nagyon jó lemez és egy nagyon jó, újjáalakult zenekar.
Kikből áll az új Tárkány Művek?
Fekete Bori lett az énekesnőnk, őt a Felszállott a pávából vagy A Dalból is ismerheti a közönség. Több műfajban is kipróbálta magát, ezért is alkalmas, hogy itt helyt álljon. A zenészeknek megvan a maga komfortzónájuk, viszont az olyan műfajokon átlépdelő zenekar, mint a Tárkány Művek, meglepő nehézségeket okoz még a legjobbaknak is. Bori ezt nagyon szépen meg tudja csinálni. Hámori Máté a gitárosunk – gitárral egészült ki a zenekar, a szaxofon helyébe lépett. Az új album bluesos hangzása a gitár jelenlétének köszönhető. Máté olyan szuper zenekarokkal muzsikált együtt, mint a Besh o Drom, vagy Caramel zenekara. Fekete Márton a brácsásunk, ő Bori testvére, Junior Prima díjas brácsaművész. A bőgősünk Molnár Péter, ő a Hagyományok Háza archívumában osztályvezető, az eredeti népzenei gyűjtésekkel kapcsolatban nagyon képben van. Vízkeleti Júlia vokalista klasszikus zenei háttérrel érkezett a zenekarba, karvezető, szuperül fuvolázik. A két lány barátnő, megtalálták a közös hangot. A vokál szintén nagyon megváltoztatta a zenekar hangzását, nagyon más hangulatokat hoz. A lemez egy-két hét múlva kijön, már a címe is megvan: Páppárám. A cím is sejteti: épp olyan életigenlő lemez lett, mint a Tárkány Művek korábbi albumai, leszámítva az Őszi vázlatokat.
A járványügyi korlátozások nem jelentettek akadályt az egymásra találásban? Honnan lehetett tudni, hogy képesek együtt rezdülni?
A próbák erre jó alkalmak voltak, és azért ez egy szakma, ismerjük egymást szegről-végről. Valakivel évtizedek óta muzsikálunk itt, ott, és amott együtt. Akivel meg most először: a próbákon nagyon is kiderül, hogy ki milyen ember, milyen muzsikus. Nem pár órás próbákat tartottunk, hanem több napos összetartásokat, háromnapos alkotótáborokat szerveztünk ide a Balaton-felvidékre, ahol élek. Ilyenkor együtt eszük-iszunk, grillezünk, bográcsozunk, és közben egész nap zenélünk. Ilyenkor kiderülnek a dolgok.
Ady Endre, József Attila, Babits Mihály, Lackfi János, Pilinszky János – előszeretettel „foglalkoztat” neves „szövegírókat”. Költészettel könnyebb?
Folyamatosan írok és olvasok verseket, ez átsegített a krízisen is. Ha József Attila Születésnapomra című verse nem „midlife crisis”-vers, akkor nem tudom, mi. Tudok ebből erőt meríteni: a költőink is ezzel szenvedtek, nekik is ez volt a bajuk, átélték ezeket a problémákat. Nekem is megvannak az életem Horger Antaljai, akik nehezítik az életet, megvannak, akik a „Nincsen apámért” üldöznek, pedig nem is vagyok botrányhős. Furcsa, de mégis vannak. Vigaszt találok abban, hogy nemcsak nekem vannak „jóbarátaim”, hanem Ady Endrének és József Attilának akadt egy pár – szóval örüljek, hogy nekem is vannak.
Erre az albumra Ady Endre Ének a porban című, ma is teljesen aktuális magyarságverse került fel. Kelet-európai groteszk, vicces helyzet, hogy semmi sem változott vagy száz év óta. Akkor is ilyen közéleti viták zajlottak – érdemes visszaolvasni, Ignotus, Szerb Antal, Bartók Béla hogyan birkózott a jobb- és baloldali támadásokkal. Talán ha elővennénk egy kevésbé ismert szövegeket a Nyugatból kihúzva azokból az árulkodó aktualitásokat, és publicisztikaként megjelentetnénk azokat, az irodalomtörténészeken kívül talán senkinek sem jönne le, hogy ezek bizony százéves szövegek. Mégis teljesen maiak: mindent sikerült teljesen ugyanabba a kerékvágásba visszahelyeznie a nem tudom, kinek – nem tudom, ki a hibás. Semmi nem változott, és ezen lehet röhögni, meg lehet kiakadni: itt a magyar ugaron nem sikerül zöld ágra vergődni. Ezért került föl a lemezre Ady verse: ezzel ezt akarom üzenni, hogy tessék itt van, ez ma is éppolyan aktuális, ugyanazokat a problémákat fogalmazza meg, amiben most élünk.
Akkor ez a létnek egy érdekes ellentmondása: változnak az idők és mi is változunk velünk, így akár egy zenekar is újjáalakulhat. Ugyanakkor: a világunk semmit sem változott.
Igen, ez egy nagy ellentmondás, mégis, mind a két állítás igaz.
