Formabontó mécsestartó, asztali és függőlámpa – mindegyiket értelmi fogyatékkal élők készítették. És mindenkinek a Lámpás ’92 Alapítvány ad munkát, a szervezet majdnem három évtizede biztosít az értelmi fogyatékkal élőknek kiscsoportos lakóotthoni ellátást, és két évtizede értékteremtő munkát, valamint évente szervez kortárs képzőművészeti programokat. Tavaly például Kemencén rendezett egyhetes alkotótábort, a résztvevők Pető Hunor Munkácsy Mihály-díjas képzőművész vezetésével dolgozták ki a most bemutatott egyik állólámpa formatervét.
– Mindig feltöltődés látni az alapítvány tagjait – mosolyog Sass Katalin, a NEXON Kft. tulajdonos-ügyvezetője, cége készíti elő a lámpacsaládot.
Csak az átadón derült ki
Amikor megalakult a Lámpás ’92 Közhasznú Alapítvány, szemlélete teljesen újnak számított. Az alapítók valós alternatívát kerestek a nagy intézményi ellátással szemben, ugyanis az nem tudott segíteni a tehetségek kibontakoztatásában. 1992-ben aztán Keszthelyi Ferenc váci püspök áldásával és húszezer forint anyagi támogatásával elindult az alapítvány civil szervezetként, mára pedig tizennyolc önálló intézménye és több száz ellátottja van.
– Minél inkább élhető környezetet akartunk biztosítani az értelmi fogyatékkal élőknek, és inkább a munkavégzéshez szükséges képességeik fejlesztésére fókuszáltunk, mint az ápolásra – magyarázza Varga Zoltán. Az alapítványi elnök szerint ugyanis a rendszerváltás előtti évtizedekben a fogyatékkal élőknek kevésbé volt lehetőségük, hogy megmutassák, milyen képességek rejlenek bennük. A Lámpásnak ezért kiemelt feladata, hogy bizonyítsa: teljes értékű életet tudnak élni az alkalmazottaik, és értékes tagjai a társadalomnak.
A szociális ellátórendszer az utóbbi években tűzte ki céljául, hogy a nagy létszámú intézményeket ki kell szervezni, és a korábban létrejött több száz fős „gyűjtőhelyeket” minél inkább emberléptékűvé kell tenni. Ezért a Lámpáshoz sokan járnak tanulni, hogy a mintaértékű rendszerüket megismerjék. (Az alapítvány ellátottjainak 85-90 százaléka ugyanis állami nevelésben nőtt fel, nincsenek hozzátartozóik, ezért a Lámpás jelenti számukra a családot, a közösséget.)
A fiatal felnőttek lakóotthonokban élnek – családi házakban vagy lakásokban –, onnan utaznak (vagy viszik őket) a munkahelyekre, melyek Gödön, Valkón és Bakonykútiban találhatók. A legfőbb szempont, hogy a munkavállalók piacképes termékeket állítsanak elő, melyek tényleg minőséget képviselnek, és megállják a helyüket akár egy kézműves rendezvényen is. – Az emberek így nem sajnálatból vásárolnak tőlünk, hanem tényleg elégedettek a termékeinkkel – így Varga. Egy kézműves pályázaton például tudatosan nem jelezték, hogy az egyik fogyatékkal élő munkavállalójuk nyújtotta be művét, így csak az átadó ünnepségen derült fény az illető személyére.
Menyasszonyt kapott
Mindennek gyakorlati haszna is van, az ellátottak életminősége ugyanis ugrásszerűen javul, hiszen az alapítványnak köszönhetően egy rendszer szerint élik napjaikat. – Értelmet nyer a mindennapi felébredés, hiszen az illető érzi, hogy saját feladata van – mondja Varga, kihangsúlyozva, mindenkinek egyénre szabott munkakörülményeket alakítanak ki, hogy az adott személy találja meg, melyik az a terület, amiben sikeres. – Így maradunk meg emberléptékűek. Kis egységekben személy marad a személy, és érzi, hogy tartozik valahová – véli Varga, aki szerint utóbbi állítás nemcsak az ellátottakra igaz, hiszen alapítványuk szociális szakemberei és intézményvezetői is úgy érzik, egy családhoz tartoznak.
– Mi mécsestartókat szoktunk csinálni, fúrunk, ragasztunk és csavarozunk – mondja a harminchat éves Tamás Zoltán, a Lámpás Alapítvány egyik lakója és kézműves munkatársa, aki nemcsak dolgozni szeret a szervezetnél, de jól érzi magát a közösségben. A napja adott rendszer szerint zajlik: mikor reggel felkel, a valkói otthonából beutazik a gödi kézműves műhelybe, ahol a műhelyvezető kiadja számára az aznapi feladatot, majd a munka végeztével délután háromkor hazaindul. Mindeközben pedig a közösségi életre is jut idő: a tagok a munka során megosztják egymással gondolataikat, és olykor szoros kapcsolatok szövődnek köztük. Tamás Zoltán legnagyobb élménye például, hogy a Lámpásban ismerte meg a menyasszonyát, akit az alapítványnál jegyzett el, és a többiekkel társaságában egy kerti partival ünnepelt, melyen a csapat együtt bográcsozott.
Mindenki ugyanúgy mosolyog
A kezdeményezés „reklámarca” Rákóczi Ferenc, aki már nyolc éve segíti az alapítvány munkáját. – Azt gondolom, ha a Jóisten megsegít valakit, akkor annak kötelessége másokon is segíteni – vallja a rádiós műsorvezető, aki nemcsak a szervezet poszterein szerepel, de anyagilag és kapcsolati rendszerével is támogatja a fogyatékkal élőket, és szívesen is tölt velük időt. Sőt, egyes eseményekre – mint a karácsonyi sütögetésre – elviszi a két gyerekét is, és tervezi, hogy idén egy napra az egész családdal leköltözik a lámpások táborába kézműveskedni.
– Azt kellene megtanulnunk, hogy a fogyatékkal élők ugyanúgy mosolyognak, mint bárki más, és noha másképpen telnek a napjaik, mint az átlagnak, attól még az életük tökéletes, sőt, néha szebb, mint a miénk – mondja Rákóczi. A médiaszemélyiség szerint aki másokon segít, az maga is jobb ember lesz. – Ha segítek a lámpás srácokon, másnap reggel én is jobb szívvel kelek fel.
Tervek a jövőre
A Lámpás ’92 Alapítványnak számos elképzelése van. Kemencén például szeretnének kialakítani egy olyan modellértékű intézményhálót, melyben helyet kapnak a kiscsoportos lakóotthonok és egy képzőművészeti központ is. – Mindezek fókuszában szintén a foglalkoztatás állna – mondja Varga Zoltán, kiemelve, hogy jövőre már szeretnének a helyszínen bemutatni egy-egy termékfejlesztést. Újabb programok pedig a közeljövőben is várhatók: jövő szombaton az Ipoly Feszten bárki találkozhat az alapítvány kézműves munkatársaival, és a standjukon megvásárolhatja legújabb termékeiket, Keszthelyen pedig a Lámpás elindítja a képzőművészeti programsorozatát, melyen az ellátottak helyi iskolásokkal fognak együtt dolgozni egy alkotóműhelyben, ahol a Concerto Budapest együttes zenéjével inspirálja a munkát. Ugyanezen a napon délután négykor a Festetics-kastélyban mutatnak be egy különleges virágékszer-kollekciót.
