„Miközben cinikus gazemberek, nem a levegőbe beszélnek: ahogy mindig, most is megmérték a közvéleményt – Síklaki István szociálpszichológus nem leplezi, fölháborítja a kormány kirekesztő, bűnbakképzésre épített politikai kommunikációja. – De ezt nem is kellett annyira mérni, hiszen tudni lehet, a magyar társadalomnak egy igen jelentős része borzasztóan előítéletes bármiféle etnikai, szociális, társadalmi különbséggel, szexuális orientációval szemben. Magyarán azzal szemben ellenséges, ami különbözik a primitív, kispolgári normától. A Fidesz e többség tagjait szólítja meg, és ők reagálnak rá. Így volt ez a migránsokkal és a cigányokkal, és így van ez a melegek esetében is” – érvel a szociálpszichológus.
Állítsátok meg Arthurt!
„Minden, amit Arthur tett, a számokra alapozva tette. De a számokból senki más nem tudta kiolvasni azt, amit Arthur igen.” Így emlékezett vissza George Birnbaum mesterére és későbbi üzlettársára, Arthur J. Finkelstein amerikai kampánygurura 2019-ben egy svájci lapnak adott nyilatkozatában. Eszerint Finkelstein és Birnbaum 2008-ban kezdett dolgozni a Fidesznek egy századvéges szerződés alapján. Finkelstein mestere volt a statisztikák elemzésének. Ráeszmélt, hogy a választók leginkább olyan fogalmaktól tartanak, mint a drogok, a bűnözés vagy a sajátjuktól eltérő bőrszín. A legjobb eredményt ezért szerinte a választók egymás ellen fordításával lehet elérni – mégpedig a félelem segítségével. Az emberek számára félelmetes témákat kell napirendre venni, és úgy kell tálalni őket, hogy a veszélyt baloldalról érezzék, írta Nixon amerikai elnöknek 1972-ben.
A két kampánytanácsadó számlájára írható a 2009-es magyarországi szociális népszavazás populista agyréme, a 2010-es választás után a Nemzetközi Valutaalappal megszemélyesített nemzetközi finánctőke elleni küzdelemtoposz, majd erre építve a második kétharmad. És természetesen az ő fejükből pattant ki a 2015-ös menekültválság után a Soros-kampány is, amiben sikeresen ötvözhették a pénzügyi spekuláns és a bevándorlástámogató rémét, miközben „akaratlanul” antiszemita felhangokat is megpendíthettek a szélsőjobb fülének gyönyörűségére.
Érdemes emlékezni rá, hogy a menekültek megjelenése előtt már akut ellenséghiányban szenvedett a Fidesz, és a civil szervezeteket vegzálta éppen, nehezen megokolható lendülettel és megalapozottsággal. Akkoriban a Norvég Alap és a forrásokat elosztó Ökotárs Alapítvány volt a fő ellenség, mivel a kormány számára életveszélyes függetlenséget biztosítottak a korrupcióellenes és jogvédő szervezeteknek.
A Fidesz azóta is jó tanulóként űzi a negatív kampányt, és könyörtelen egyszerűséggel rajzolja körbe az áldozatait. „A sorosisták mind ott lesznek, legyünk ott mi is” – adta ki a vezényszót Orbán 2018 áprilisában, gyakorlatilag ellenséggé téve mindenkit, aki nem a Fideszre szavaz.
Ellenségképző szakiskola
De lehet-e politikát építeni Magyarországon pusztán az ellenségképgyártásra? Be lehet-e tolni az ellenzéket a családellenes skatulyába? (A migránssimogató, a munka nélkül segélyt és kártérítést osztogató cigánypárti, a liberális brüsszeli bürokrata vagy az oltásellenes billogot már korábban megkapták az oppozíció pártjai.)
Orbán Viktor tízéves kormányzása alapján kétségkívül működik a permanens háborúskodás és az ellenségkeresés politikája, amennyiben a működést kizárólag a hatalom megtartása jelenti.
Pulai András, a Publicus Intézet stratégiai igazgatója szerint ha jól csinálja a hatalom, megfelelő a téma és a kiválasztott célcsoport, akkor most is működhet ez a politika. „A menekültek esetében eredményes volt a Fidesz kommunikációja, de sokat számított a történetben, hogy az adott időben és térben voltak az országban menekültek, még ha máskor és máshol nem is ez volt a jellemző. De lehetett menekültáradattal fenyegetni. A melegek kérdése, ebből a szempontból, egészen más, sokkal keményebb dió” – véli Pulai András.
Szerinte ugyanakkor érdemes kitágítani a látószöget, és szélesebb perspektívából nézni a történetet. A Fidesz sok-sok éve olyan negatív témákat keres, amelyekkel hosszabb-rövidebb ideig dominálni tudja a nyilvánosságot és a médiateret. Olyan negatív témákat hoz, amelyekkel a társadalom többségi álláspontját képes elfoglalni. Így volt ez a menekült-, a meleg- és a romakérdésben is: számos romaellenes intézkedést hoztak, amelyek egyébként kudarcot vallottak. A Fidesz a „trial and error” (próba-szerencse, vagy sikerül, vagy nem) elve alapján tesztelgeti a negatív ügyeket, magyarázza az igazgató.
Pulai András szerint a melegellenes narratívát korábban már ízlelgette a Fidesz, de a kivitelezést akkor keresztbevágta a Szájer-ügy, a saját neméhez vonzódó EP-képviselő emlékezetes bukása. Most újra nekiveselkedtek. Ha ez a tematika működik, akkor ez lehet az egyik központi mondás a 2022-es választásokra, ha nem, akkor ismét lekeverik, és másikat keresnek.
„Amíg azonban a hazai politikai térben a menekültek érdekérvényesítési képessége a nullához közelít, és a romáké se sokkal jobb, addig a melegekkel alapvetően más a helyzet. Számos szociális, kulturális és gazdasági tőkével rendelkező meleg közösség van az országban, akik annak ellenére képesek érvényesíteni az érdekeiket, hogy a megítélésük Magyarországon a negatív tartományban van. A társadalomnak durván a háromnegyede melegellenes, és fogékony minden megbélyegző intézkedésre, jóllehet – mondjuk a menekültekkel ellentétben – a melegekkel a magyar társadalom együtt él” – mondja a Publicus stratégiai igazgatója.
Megjeleníteni tilos
„Belátható, hogy egyes tartalmakat az életkoruknak megfelelő időben célszerű megismertetni a gyermekekkel az egészséges lelki és szellemi fejlődésük érdekében. Vannak ugyanis olyan tartalmak, amelyeket a gyermek − bizonyos életkor alatt − félreérthet, illetve amely károsan hathat a fejlődésére az adott életkorban, vagy egyszerűen a gyermek nem tud vele mit kezdeni, ezért összezavarja a fejlődő erkölcsi, morális értékrendjét, vagy épp az önmagáról és a világról alkotott képét.” Így fogalmaz a homofób törvény, amely a pedofil bűncselekmények súlyosabb megítélése mellett – váratlanul, indokolatlanul és érthetetlenül – a melegekkel kapcsolatos hátrányos megkülönböztetéseket is tett. Nehéz másként magyarázni, mint hogy a kormány ezzel csak a híveit akarja mozgósítani, és visszafoglalni a Fudan-ügyben elvesztett médiateret.
Mindezzel együtt sincs ugyanakkor olyan mértékadó tudományos forrás, amely szerint a homo- vagy transzszexualitás puszta zavarodottságból bármely életkorban eltanulható volna. „A homoszexualitás gyakorisága minden korban és társadalomban állandó, általában 5-10 zázalék közé becsülik a saját nemükhöz vonzódók számát. A homoszexualitás nem köthető semmilyen családszerkezethez vagy nevelési szokáshoz. Sőt, a homoszexuális szülők által nevelt gyermekek is ugyanolyan arányban lesznek heteroszexuálisok, illetve homoszexuálisok, mint a heteroszexuális szülők által nevelt gyermekek. Kialakulásáért nem a serdülőkor és nem is a serdülőkori élmények hatása a felelős, mivel a hajlam már sokkal korábban, akár egészen fiatal gyermekkorban (lányos kisfiúk, fiús kislányok) is megmutatkozhat”, idézi Fischer Eszter 2010-es Meleg a gyerekem című könyvét Pakai-Szűcs Réka pszichológus, azt is kiemelve: „létezése megváltoztathatatlan tény, mivel a homoszexualitás befolyásolhatatlan adottság, amely nem róható fel az érintetteknek”. A magyar kormánypropaganda ezzel szemben addig jutott az elmúlt években, hogy „a betegség, torzulás, másság?” lehetőségeivel írja körül a homoszexualitást, a „gyógyítóinak” adva teret az Ez itt a kérdés című adásban 2019-ben.
Erre a lóra felülve hozott törvényt a minap az önnön vastapsától megrészegült 133-as kormánytöbbség (a Jobbik-frakció támogatásával) a parlamentben. Írják: tilos lesz olyan reklámot tizennyolc éven aluliak számára elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg. Tehát nem a népszerűsítés lesz a bűn, bármit is jelentsen ez, hanem a megjelenítés. A javaslat nem mulasztja el az érzékenyítő szakmai szervezetek lekőbaltázását sem, „megkérdőjelezhető szakmai hitelességűnek” állítva be őket, letiltva az edukáló, kibeszélő, feldolgozó programokról.
„Egyes szervezetek képviselői ezeken a foglalkozásokon a hátrányos megkülönböztetés elleni felvilágosító tevékenység keretében érzékenyítő programnak nevezett tevékenységgel kívánják befolyásolni a gyermekek szexuális fejlődését, amivel súlyos károkat okozhatnak a gyermekek fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődésében.” Majd ők megmondják, ki mehet a gyerekek közelébe, folyamatosan frissülő listával. A törvényjavaslat megteremti mind az intézményvezető, mind a foglalkozást tartó szabálysértési felelősségét is az ügyben. De egy szót sem szól például a papok által, fiatalok sérelmére elkövetett gyalázatokról (melyekről a lassan kiátkozott státuszba kerülő Perintfalvi Rita katolikus teológus, hittanár nemrég megjelent könyve rántja le a leplet).
A köztévé nettó hazugsága
„Ez egy patikamérlegen kiszámított, megkutatott stratégia: hergelni kell azt a réteget, amelyet lehet hergelni. Ezt a réteget rá lehet uszítani azokra, akik másként gondolkodnak az elfogadásról, akik tüntetni járnak. És el lehet mondani, hogy »lám, a baloldal a pedofilokat támogatja, szegény gyerekeink, meg kell őket védeni«. Ez annyira egyszerű és annyira primitív. Éppen ezért baromira működik, mert a célközönség boldogan ugrik erre a műsorra” – állapítja meg Síklaki István. A szociálpszichológus szavaira nem cáfolt rá a Magyar Televízió híroldala, amely A pedofíliával szembeni szigorítás ellen tüntettek a Parlamentnél címmel adott hírt a melegellenes törvény elleni tiltakozásról. E nettó hazugság hallatán Goebbels náci propagandaminiszter is megnyalta volna mind a tíz ujját, de Finkelstein is elégedetten veregetné meg a köztévé szerkesztőinek a vállát.
De mit kezdjen a helyzettel a hazai ellenzék? „Ez egy csapda, amit cinikus tudatossággal állított a baloldalnak a Fidesz, és komoly dilemma, hogy az ellenzék belemenjen-e ebbe a csapdába – veti föl Síklaki István. – Magasról tesznek rá, milyen fölháborodás követi a jogszabály elfogadását, sőt, pontosan ez a céljuk, hogy ismét kézbe vegyék a közbeszéd tematizálását.” Ha ennyire primitív ez a kommunikáció, akkor vajon lehet-e rajta fogást találni? A szociálpszichológus szerint az a baj, hogy nem. „Ha a pszichológuszsigereimre próbálok apellálni, akkor valami egészen paradox, abszurd kommunikációt tudok csak elképzelni. Védekezni öngyilkosság. Az azt jelentené, hogy máris rád van húzva a stigma: támogatod a szegény gyerekeket abúzáló „rohadt buzikat”. Ilyen helyzetekből csak brutálisan paradox kommunikációval, abszolút blőd reakciókkal lehet kikecmeregni, amelyek a kormány aljas politikájának az abszurditását karikírozzák ki. Ehhez kreativitás kell, és hogy legyen vér a pucájukban az ellenzéki megszólalóknak. Ehhez Jakab Péter fizimiskája passzolna leginkább, de a jobbikos pártelnök, ugye, egy másik közönségnek is muzsikál” – mondja a szociálpszichológus.
Hogy működni fog-e a kormánykommunikációban a melegellenes topik, ma még kérdés. A Fidesz – emlékeztet Pulai András – számos tematikát végigjátszott: a halálbüntetés-tematika nem működött, a menekültügy működött, a romaellenesség nem működött. A melegkérdést a Szájer-ügy miatt nem tudta végigjátszani, most ismét megpróbálja, mert feltételezi, hogy tiszta a terep.
„Szerintem nem fog működni úgy, ahogy a Fidesz szeretné, mert nagyon sok meleg személy és meleg szervezet van befolyásos pozícióban Magyarországon, és túlnyomó többségüknek nem érdeke a melegellenes nyilvánosság. Kiállnak magukért. Adott esetben kiállhattak volna a menekültekért és a romákért is hasonló vehemenciával, de ez vagy elmaradt, vagy más dinamikával tették. A saját érdekeikért ki fognak állni. Egy pillanat alatt szinte teljes egyetértés alakult ki a fontos médiaszereplők körében is, hogy mit gondoljanak erről a kérdésről, és a Harry Potter ürügyén el is mondták, hogy ez bizony nincs rendben. Ebben minden bizonnyal vannak gazdasági érdekek is, de vannak személyes érintettségből fakadó motívumok is” – véli Pulai András.
Az esetleg okozhat zavart a rendszerben, hogy a Fidesz és a szavazóinak a soraiban is elérheti a melegek aránya az említett öt-tíz – vagy a rejtőzködés, a politikai közösségtől távolodás miatt valamivel kevesebb – százalékot. Az elemző emlékeztet, Berlinnek is volt meleg konzervatív polgármestere, a brit parlamentben is vannak a saját nemükhöz vonzódó tory képviselők, amint az amerikai kongresszusban is ülnek meleg republikánusok. Magyarországon a melegellenesség a társadalom minden szegmensében ugyanúgy jelen van, és ebbe beleértendők a magukat konzervatívnak gondolók, és a szociálisan a baloldalra vagy a liberálisok táborába is sorolhatók is; van különbség, de mindenhol többségben vannak az elutasító álláspontok.
A homofób törvénnyel a Fidesznek a médiatér-foglalás is szándéka lehetett. A Fudan-ügyről igyekeztek elterelni a figyelmet, mert ezt a témát Pulai András szerint az oppozíció pártjai egyértelműen megnyerte az elmúlt hónapban. Az ellenzék ugyanis elérte, hogy a kormány totális visszavonulót fújjon a kínai egyetemépítés kérdésében.
„Az összes „vérben forgó szemű liberális megjelenik ilyenkor, és az emberek hirtelen nem veszik észre, hogy a kormány privatizálni akarja az autópályákat. De szerintem ez csak egy pozitív externália, mert Orbánék igazából azt az ügyet keresik a 2022-es választásokra, ami korábban a migránsügy volt” – mondja az elemző.
Szerinte egyébként az ellenzéki összefogást nem különösebben fogja érinteni a jobbikos képviselők fideszesekkel szavazása, azzal együtt, hogy a Jobbik nem nyert szavazókat, ahogy a kivonulással sem vesztett volna.
A határtalan ég és…
Meddig lehet csavarni a társadalmi csoportokat egymás ellen hangoló politikát? Síklaki István szerint örök időkig. Addig, ameddig össze nem omlik a rendszer. Amikor az emberek elemi fölháborodása elsöpri a rezsimet, mert nem tudnak venni egy kiló krumplit vagy zöldpaprikát, olyan drága az infláció miatt, vagy nem tudják megtankolni az autójukat, mert az egekben van a benzinár.
„Ha egy egzisztenciális csődtömeg összejön, akkor borul minden. Ameddig nem jön össze, addig egy olyan jelentős réteg mindig mozgósítható, akiket Orbánék kellőképpen tudnak manipulálni választási célokra. Nincsenek határok. Meg kell nézni a hitleri Németországot, hogy hol a határ. Nincs határ.”
