Sikeres horrorfilmrendezőként érvényesülni Hollywoodban eléggé nagy kihívás. Elvégre maga a műfaji keretek betartása önmagában klisét eredményez az esetek többségében. Bevallom, eléggé elfásultam a sok úgynevezett jump scare-ek (amikor egy-egy audiovizuális effekttel akarják a frászt hozni a nézőre) folyamatos túltolása és a forgatókönyvek totális logikátlansága miatt, melyek nagyon sok ígéretes művet tettek végsőképpen élvezhetetlenné. Amikor sikerül egy-egy alkotónak hozzátenni valamit a kötelező körökhöz jelenti az innovációt – John Krasinski színész-forgatókönyvíró-rendező volt az egyik üdítő kivétel, aki a 2018-as Hang nélkül című művében felfedezte a „hideg vizet”: azaz a nagyon hangos filmek korában éppen a zajt tette a félelem okává. A mű cselekménye mindemelett nagyon egyszerű volt: a Földet ellepik vak, ám hallás alapján tájékozódó alienek, akiknek nincs más hobbijuk, mint az emberevés. Egy család pedig a házába bezárkózva próbál hangtalanul élni, mert egyszerűen ez kell a túléléshez. Az elismerés és a rajongás tehát érthető volt, bár logikai bukfencek ebben a műben is jelen voltak, ám a hitchcocki suspense profi alkalmazása ezeket felülírta.
Ha pedig egy alacsony költségvetésű horror kasszasiker lesz, akkor az Isten sem menti meg azt Hollywoodban attól, hogy megszülessen a folytatás. John Krasinski is gyorsan alkalmazkodott a helyzethez, az eredetileg nem tervezett folytatás szavai szerint mindig is izgatta és iparági pletykák alapján már trilógia a mondás.
Azaz az alkotói oldalnak le kellett mondania az egy helyszínre bezárt (egyhelyben topogó) cselekményről és tovább lépni a világban. Első körben a csönd helyett a zajokra, zörejekre tette át a dramaturgiai hangsúlyt. Kapunk némi magyarázatot: a második rész elején például megtudjuk, milyen volt, amikor érkeztek az idegenek és mivel ez flasback, láthattuk újra a már elhunyt Lee-t (akit Krasinski alakít). De a főcím után jön is rögvalóság, a Föld immár nagyrészt elhagyatott és férfi nélkül maradt család Emily (Emily Blunt), Regan (Millicent Simmonds) Marcus (Noah Jupe) és egy csecsemő neki indul a családi házból. Egy elhagyatott gyárban találkoznak Emmettel (Cillian Murphy), aki már a halált várja. Ám a halláskárosult Regan megfejt egy rádióadást és nekikerekedik, hogy megkeresse annak a forrását. Emily kérésére Emett utána megy és számos sokkoló élmény éri őket. Persze, az „otthon” maradottakat is – de elsősorban a nézőt.
Krasinski nagyon érti a feszültségkeltés míves módszereit és talán még jobban behúzza a nézőt, mint az első rész esetében. A Hang nélkül 2-nek legalább van olyan negyven montázsokon alapuló perce, amikor még a megfásult filmfogyasztói énem is alulmaradt a művel szemben és teljesen behálózott az amit vetítettek. Ehhez azonban sok minden kellett: a mozi ereje, a pazar Millicent Simmonds és a stábhoz most csatlakozó mindig zseniális Cillian Murphy na és persze az az idegállapot, amit másfél év pandémia kifejlesztett bennünk.
