Kérem szépen, csak a baloldal veri a saját népét, ezért kell erről beszélni: ’18-ban is ők verték, ’56-ban is és 2006-ban is – jelentette ki Gelencsér Attila, Kaposvár fideszes országgyűlési képviselője, aki az elmúlt időszakban saját Youtube-csatornáján olvasói kérdésekre adott válaszokkal örvendezteti meg – e sorok írásakor mindösszesen – 47 feliratkozóját, illetve Facebook-oldalának követőit. Akiket ezúttal azzal kapcsolatban okosított ki, hogy valaki felvetette, hagyják már a szemkilövetést, ki érdekel az ma már egyáltalán.
Abban persze nincs semmi különös, hogy jó pártkatonaként Gelencsér is tekert egyet az őszödi beszéd 15. évfordulójára beindított kormánypropaganda-verklin. Más kérdés, hogy buzgalmában elragadta a hév, s hozzátette: „jobboldallal kapcsolatban ilyen eseményről az elmúlt száz évben bizonyosan nem tudunk”.
Ez utóbbi megállapításra a történelem érettségin, de még egy műveltségi vetélkedő selejtezőjében is nagyot szisszennének az ítészek. S nem csak azért, mert a képviselő a holokausztot is kihagyta, bizonyára az alaptörvény preambuluma szerint értelmezve a történelmet, mely szerint az 1944. március 19. után történtekhez a világon semmi közük sincs a magyaroknak. Így viszont az elmúlt száz évből bő két évtized marad.
Benne például 1930. szeptember 1. mint a Horthy-korszak legnagyobb munkástüntetése. Mielőtt bárki kommunistázni kezdene, a szakszervezetek szervezték, melyeknek vajmi kevés közük volt akkor még a kommunistákhoz. Körülbelül 150 ezer ember az utcákon csak Budapesten, több ezer rendőr, csendőr és katona velük szemben. Kardlapozás, tömegbe lövetés, egy halott, cirka 100 súlyos sérült, 150 letartóztatás. Erről az eseményről írta amúgy Tömeg című versét József Attila, csak hogy irodalomból is kupálódjon kicsit a képviselő.
Az választási csalások miatt tiltakozó kisgazda-szimpatizáns parasztok közé sem a baloldal lövetett 1935-ben, meglepő is lett volna, ha balosnak nehezen nevezhető Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején ők vezényeltek volna a csendőrségnek, amúgy nyolc halott a sortűz „eredménye”. És a második világégés legnagyobb hazai háborúellenes tüntetését, a Magyar Történelmi Emlékbizottság Petőfi-szoborhoz szervezett demonstrációját sem a baloldal verette szét 1942. március 15-én, sokkal inkább ez volt a Horthy által frissiben kinevezett Kállay Miklós kormányfő belpolitikai antréja. Szintén a mindenütt kommunistákat sejtők kedvéért: az MTE sem volt épp egy ultrabalos csoportosulás, vezetői között tudhatta például Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Tildy Zoltánt vagy éppen Barankovics Istvánt – utóbbiról a képviselő úr érdeklődjön Semjén Zsoltnál, kiről is van elnevezve a KDNP pártalapítványa, még talán kiguglizni is segít neki.
Mindezek alapján a képviselői állítás vagy szimpla butaság vagy durva hazugság - nem az én tisztem eldönteni –, ráadásul a nagy buzgalomban még a kötelezők felmondásába is baki csúszott. Hiszen 1918-at sikerült összekeverni 1919-cel, pedig a Tanácsköztársaságot lassan többet emlegetik a kormányoldalon, mint Kádár idején.