Agota Kristof, Bodor Ádám, Cserna-Szabó András, Csurka István, Döbrentei Kornél, Dragomán György, Esterházy Péter, Galgóczi Erzsébet, Grecsó Krisztián, Jókai Anna, Kertész Imre, Konrád György, Nádas Péter, Orbán János Dénes, Ottlik Géza, Parti Nagy Lajos, Szilágyi Domokos, Tandori Dezső, Terézia Mora, Tompa Andrea, Tóth Krisztina, Wass Albert. Néhány szerző azok közül, akik szerepelnek a hatvanegy év szépirodalmi műveit összegyűjtő Magyar irodalmi művek 1956 – 2016 című lexikonban, amelyet az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMKI) az MMA Kiadóval közösen adott ki. Az interneten is böngészhető lexikon a nyomtatott változattal párhuzamosan a szerzők legfeljebb öt művének elemzését tartalmazza, amelyet a 2018-ban indult tizenhárom fős kutatócsoport és szerkesztőbizottság tagjai (vezetőjük Pécsi Györgyi és Falusi Márton), valamint felkért szerzők válogattak, írtak. – Egy időmetszetet választottunk, s azzal a hipotézissel láttunk neki, hogy ez az az időszak, ami a legkevésé épült be a kulturális emlékezetbe: nevezhetjük kortársnak is, de ahány kutató és olvasó, annyiféle definíciót lehet felállítani – kezdte Falusi Márton, az egyik főszerkesztő, aki egyúttal ismertette, a szerkesztőbizottság összeállításában is arra törekedtek, hogy minél jobban megjelenjenek a különböző irodalomértelmezési iskolák, s még inkább fel tudják térképezni a vizsgált időszakot.
– A hatástörténetből indult ki a válogatás: azokat a műveket választottuk, amelyek 1956-2016 között a legnagyobb szakmai és olvasói visszhangot váltották ki, ugyanakkor az irodalomképet torzító jelenségeket is igyekeztünk korrigálni, például a rendszerváltás előtti irodalomnál, amikor a cenzurális elvárások okoztak torzításokat – hangsúlyozta. A kérdésre, volt-e kizáró tényező az egyes szerzők esetében, a szerkesztő így válaszolt: – Külső elvárásnak nem kellett eleget tennünk, a szakmai lelkiismeretünk szerint dolgozhattunk. Nem az alapján kezdtük el a szelekciót, hogy a közvélekedésben kinek mi a politikai hovatartozása, vagy ideológiailag mit tulajdonítanak egyes szerzőnek – esetleg ők maguknak –, hisz a szerzők politizálhatnak, de a művek nem. Azok legfeljebb világnézetet közvetítenek, de nem feltétlenül a szerzőét, hisz mint azt Bengi László és Bónus Tibor irodalomtörténészek is kiemelték a kötet bemutatóján, az irodalom fő funkciója nem a tanítás, hanem a kérdezés – részletezte a szerkesztő.
Emellett kiemelte, kvótákat sem alkalmaztak, mert az torzította volna a minőségelvű szelekciót. – Kiegyensúlyozott arányok alakultak ki mintegy maguktól: például kétharmad anyaországi és egyharmad határon túli vagy a diaszpórában élt szerző szerepel a kötetben, ami nagyjából reprezentálja a magyar irodalom fejlődéstörténetét. Ha a névsoron bárki végig tekint, nem lehet hiányérzete, valamennyi irodalmi hagyományt felkínáljuk, ami mai tudásunk szerint értékes, és ebből bárki saját kánont is kialakíthat aszerint, hogy mi áll hozzá közel. 333 szerző 655 írása szerepel a könyvben, de számos utalás olvasható más, akár világirodalmi művekre is. – válaszolt Falusi Márton arra, volt-e kánonformáló célkitűzésük.
A projektben ötvenkét szócikkszerző vett részt, s Falusi Márton elmondta, olyan irodalomkutatókat kerestek, akik az adott szerző életművével foglalkoztak már, ám a műelemzések kifejezetten a lexikonba készültek. A szócikkeknél válogatott bibliográfia is megjelenik, amely szerinte a szekunder irodalom szempontjából is reprezentatív, számos irodalomtörténeti iskolára, értelmezésre hivatkoznak. A felvetésre, bizonyos esetekben miért nem a témák talán legjobb ismerőihez, a forrásoknál is feltüntetett irodalomtörténészekhez fordultak a szócikk megírásával, elmondta, akadt köztük, aki nem vállal ilyen munkát, ám gyakran velük is konzultáltak, s az ő értelmezéseiket is beemelték.
A szerkesztő ismertette, törekedtek az egységes nyelvezetre, amellett, hogy az egyéni módszertanok, fogalomkészletek is megmaradjanak. A kérdésre, nem merül-e fel a szubjektivitás lehetősége, elmondta, létrehoztak egy szócikk-sablont, s például a minősítő jelzőket kivették, nem akartak rangsorolni. – Itt csupa főszereplő lép fel, ebben is különbözik a kötet más irodalomtörténeti áttekintésektől, amelyek valamely séma alapján beszélik el a magyar irodalom történetét. Arra törekedtünk, hogy mellérendelő összetételekben mutassuk be az irodalmat, ezért húztuk ki a szövegekből például az olyan kitételeket, hogy „az egyik legnagyobb magyar író”. 655 legnagyobb magyar író nevetséges lett volna. Nem egy oszlopcsarnokot szerettünk volna felépíteni a magyar irodalomból, hanem megmutatni, hogy ez élő organizmus, ami minden pillanatban alakul, így ez a kézikönyv is bővíthető, folytatható és bírálható is.
Infó:
Magyar irodalmi művek 1956 – 2016
MMA Kiadó, 2021
A lexikon elérhető a www.mmalexikon.hu weboldalon is.
