Óriási lesz a tét a magyar labdarúgó-válogatott és az ország számára a pénteken kezdődő labdarúgó Európa-bajnokságon. A torna sokkal többről szól annál, hogy milyen eredményeket ér el Marco Rossi szövetségi kapitány csapata a Portugália, Franciaország és Németország elleni mérkőzéseken. A papírforma, a keretek erőssége alapján egyik meccsen sem a magyarok az esélyesek, minden megszerzett gól óriási bravúr lenne, nem is beszélve arról, ha még pontot (pontokat) is tudna gyűjtögetni a nemzeti csapat.
Ennek jelentősége azonban eltörpül Magyarország megítélése mellett. Az Írország elleni keddi barátságos mérkőzésen a magyar drukkerek egy apró, ám rendkívül harsány és harcias csoportja kifütyülte a rasszizmus elleni tiltakozásul letérdelő vendég futballistákat. Ugyanezen a napon adta ki közleményét a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ), amelyben leszögezte, Gulácsi Péterék egyetlen meccsen sem térdelnek le a kezdés előtt, a magyar válogatott tagjai másképp fejezik ki tiltakozásukat a rasszizmus ellen. Az írekkel vívott találkozón a futballisták a mezükre varrt „respect (tisztelet)” feliratra mutattak, miközben az ellenfél térdelt.
A lelátói reakcióról Európa vezető hírügynökségei is beszámoltak, idézték az ír szövetségi kapitány, Stephen Kenny nyilatkozatát, aki a gól nélküli döntetlennel végződött meccs után azt mondta, a történtek nem vetnek jó fényt Magyarországra. És ez rendkívül finom fogalmazás volt, ami történt, rendkívül rossz fényt vet az országra: azt üzeni, hogy Magyarországon nem tolerálják, ha valakinek más a véleménye. Ezt a hozzáállást azonban Európában nem tolerálják. Orbán Viktor miniszterelnök a csütörtöki kormányinfón arról beszélt, a magyarok három esetben térdelnek le: Isten előtt, a haza előtt vagy, ha megkérik szerelmük kezét. Ha tovább visszük a gondolatot, mi akkor tépjük a hajunkat, ha a miniszterelnök ilyeneket mond. A kormányfő nem érti (vagy nem akarja érteni), nem az volt a baj, hogy nem térdeltek le a magyar játékosok, ebből nem lett volna hír a kontinens országaiban. Az a nagyon nagy baj, hogy Magyarország nem tolerálja a vélemények sokszínűségét, csak egy álláspontot fogad el és elvárja, ehhez igazodjon mindenki. Ezzel a hozzáállással azonban az ország kiírja magát az európai közösségből.
Mivel sem a honi kormány, sem a futballvezetés nem tesz érdemi lépéseket azért, hogy megértesse az ultrákkal, mekkora károkat okoz a letérdelő játékosok kifütyülése (ha a rasszizmus ellen tűzzel-vassal küzdő UEFA ezért büntet, akkor újabb stadionbezárások sem zárhatók ki), csak abban lehet reménykedni, hogy a drukkerek maguktól megértik, a fütty nem megoldás. Lehetne helyette például tapsolni, szólhat ez a taps a mezükön lévő feliratra mutató magyar játékosoknak, egészen más lenne az összeurópai reakció a közönség viselkedésére.
Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya az ultrák körében is népszerű, az ő szavára talán hallgatnának, ám a szakvezető kibújt az állásfoglalás alól. Amikor erről kérdezték, azt mondta, a drukkereket kell megkérdezni, miért fütyültek. Igaz, ennek a helyzetnek a megoldása nem szövetségi kapitányi feladat, de a szakvezetőnek is tisztában kell lennie azzal, minden szavának súlya van.
A probléma nem egyedi, az angolok is küzdenek ezzel, csak egészen más náluk Boris Johnson miniszterelnök hozzáállása. A szigetországi játékosok letérdeltek a kezdés előtt az Ausztria és Románia elleni felkészülési meccseken és angol drukkerek fütyülték ki őket. A politikus szóvivője arra kérte a szurkolókat, viselkedjenek tisztelettudóan az Eb meccsein. (Magyarországon ilyen kérést sem fogalmazott meg senki.) Nyilatkozatából az derült ki, hogy Johnson sem ért egyet a meccs előtti letérdeléssel, de a kifütyülést nem fogadja el.
„A térdeléssel kapcsolatban a miniszterelnök inkább hisz a tettekben, mint a gesztusokban, viszont mindenkinek joga van a véleményét békésen kifejezni, ebben senkit, semmilyen formában nem szabad korlátozni.”
Csak remélni lehet, hogy az Eb budapesti találkozóin nem kerül még messzebb Magyarország Európától, az előjelek alapján azonban csak a legoptimistábbak bíznak ebben.
